Radó Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Radó Kálmán
Radó Kálmán.png
Született 1844
Répcelak
Elhunyt 1899. július 1.
Karlsbad
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása császár és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, egyházi felügyelő
A Wikimédia Commons tartalmaz Radó Kálmán témájú médiaállományokat.

Szentmártoni Radó Kálmán (Répcelak, 1844. november 14.[forrás?]Karlsbad, 1899. július 1.) császár és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, egyházi felügyelő.

Élete[szerkesztés]

Édesapja szentmártoni Radó Lajos (1804-1882), Vas vármegye alispánja, a dunántúli evangélikus egyházkerület világi felügyelője,[1] édesanyja Forster Karolina (1818-1888).[2]

Édesapja

Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte, a jogi tanfolyamot Eperjesen hallgatta. 1867-ben a sárvári járás szolgabírája lett; 1869-ben és 1872-75-ben országgyűlési képviselő volt. Ezen országgyűlés berekesztése után nem vállalt mandátumot, hanem gazdálkodott és vármegyéje ügyeivel foglalkozott. Később elnöke lett a Rába-szabályozási társulatnak és 1881-ben a kormány e társulathoz biztossá nevezte ki; a társulat ügyeit rendezte és 1896 elején bevégezte a Rába és mellékfolyóinak szabályozási munkálatait. 1882 májusában Vas vármegye főispánjává nevezték ki. Élénk részt vett ágostai evangélikus hitfelekezetének igazgatásában, 1889-től mint felügyelő. 1893-ban azon alkalomból, hogy három fejedelem (Ferenc József, II. Vilmos és I. Albert szász király) látogatta meg a kőszegi hadgyakorlaton Vas vármegyét, valóságos belső titkos tanácsos lett. 1896-ban a felsőőri kerület képviselőnek választotta. A Lipót-rend lovagkeresztjét, a porosz János-rendet és a szerb királyi Takova-rendet bírta. Két 1000–1000 forintos alapítványt tett a soproni főiskola javára és 2000 forintosat az egyházkerület javára. 1899. július 1-jén Karlsbadban és Répcelakon temették el.

Székfoglaló beszéde 1882-ben (Vasmegyei Lapok 1892. 56. sz.); országgyűlési beszédei a Naplókban jelentek meg.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1867. november 3- Répcelakon feleségül vette a nemesi származású saághi Horváth Etel (*Győr, 1851. október 11.–†Répcelak, 1920. március 1.) kisasszonyt, akinek a szülei saághi Horváth János (1807-1877) és hegyeshalmi Fischer Teréz (1816-1882) asszony voltak.[3][4] A frigyükből született:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Elődje:
Takács Lajos
Vas vármegye főispánja
1882. július 10.1895. február 4.
Vas vármegye címere
Utódja:
dr. Reiszig Ede