Rózsavölgyi Márk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rózsavölgyi Márk
Rózsavölgyi Márk portréja
Rózsavölgyi Márk portréja
Életrajzi adatok
Születési név Rosenthal Markusz
Született 1788 körül
Balassagyarmat
Elhunyt 1848. január 23.
Pest
Gyermekei Rózsavölgyi Gyula
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsavölgyi Márk témájú médiaállományokat.

Rózsavölgyi Márk, eredetileg Rosenthal Markusz (Balassagyarmat 1788 körül – Pest, 1848. január 23.) zeneszerző, hegedűművész, a csárdás „atyja”, Rózsavölgyi Gyula édesapja.

Élete[szerkesztés]

Kereskedő család sarja, tanulmányait korán megkezdte és Prágában fejezte be, ahol egy ideig szépírással tartotta fenn magát. 1808-ban került Pestre, ahol mint első hegedűs működött a Magyar Színjátszó Társulatnál. 1813-ban Bajára költözött, itt volt a székhelye az 1819-es tűzvészig. Ekkor Pécsre ment, majd Temesváron volt hegedűs a színházi zenekarnál. 1821 és 1833 között ismét Baján élt. Közben szinte az egész országot bejárta mint hegedűművész. Régi magyar nótákat, saját műdal szerzeményeit, ábrándjait, körmagyarjait és csárdásait játszotta mindenütt, igen gyakran minden kíséret nélkül. Szerzeményei ismertté váltak, több gyűjteményes kiadványban (Magyar Nóták Veszprém Varmegyéből) helyet kaptak. 1833-ban Pestre költözött, de tovább folytatta hangversenyútjait. 1837-ben a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) megnyitására (1837. augusztus 22.) "Nemzeti Örömhangok" címmel művet írt. A színház első hegedűse, s zenekarának koncertmestere lett. Vándorszínészethez szokott lelke nem találta helyét az állandó kőszínház adta védettségnek, s hamarosan útra kelt.

Rózsavölgyi Márk portréja a Vasárnapi Ujságban

Hangversenyeket adott Pápán, Győrben, Debrecenben, Pozsonyban. Első magyar Társastánc c., utóbb”- körmagyar”-ként ismertté vált műve 1842-ben jelent meg. Az 1840-es években cigányzenészekből állandó együttest szervezett, a Pilvax kávéházban muzsikált. 1845-ben még koncertezett Egerben, Nagyváradon és Nagykárolyban, s újabb vidéki hangversenykörútra indult, de betegsége miatt vissza kellett térnie Pestre. Nélkülözések közepette, betegen hunyt el Pesten.

Haláláig szoros barátság fűzte Petőfi Sándorhoz, aki 1844-ben a Magyar Divatlapban elismerő cikket írt játékáról. Emlékét a halálára írott "Vén muzsikus, mit vétettem én neked" - költeményében örökítette meg Petőfi.

A verbunkos zene egyik utolsó, igen magas színvonalú képviselője volt, egyben az első csárdás-komponistánk. Közel 200 eredeti "magyar hangművet" írt, ahogy emlegette dalszerzeményeit. Dalai száma valószínűleg ennél jóval több lehetett, de 1813-ban háza leégett, kéziratainak ott lévő részei elpusztultak. [1]A "Víg szeszély" című csárdás dalának dallamvilágát Liszt Ferenc feldolgozta a VIII-ik rapszódiájában. Eredeti daljátéka a "Visegrádi kincskeresők" 1939. április 16-án debütált a Nemzeti Színház színpadán. [2]

Fia, Rózsavölgyi Gyula, társalapítója volt Grinzweil Norberttel együtt a Rózsavölgyi Zeneműkiadónak 1850-ben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Schöpflin Aladár: Magyar Színművészeti Lexikon, IV. Kötet - Az Országos Színészegyesület kiadása, Budapest, 1931.
  2. Torday Lajos: Dalművek könyve - Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt. Kiadása, 1936.

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]