Rádosi erődtemplom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rádosi erődtemplom
műemlék
2014-ben, a még ép toronnyal
2014-ben, a még ép toronnyal
Valláskeresztény
Felekezetevangélikus
EgyházmegyeRomániai ágostai hitvallású evangélikus egyház,
brassói egyházkerület
EgyházközségKőhalmi egyházközség
Építési adatok
Építése14. század
Stílusgótika
LMI-kódBV-II-a-A-11766
Elérhetőség
TelepülésRádos
Elhelyezkedése
Rádosi erődtemplom (Brassó megye)
Rádosi erődtemplom
Rádosi erődtemplom
Pozíció Brassó megye térképén
é. sz. 46° 07′ 41″, k. h. 25° 06′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 41″, k. h. 25° 06′ 27″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Rádosi erődtemplom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A rádosi erődtemplom egy szász evangélikus erődtemplom Romániában, Brassó megyében. A falu északnyugati részén, dombon áll. Építése a 14. századra tehető, a 16. század elején átépítették és megerősítették, és ekkor emelték kerítőfalát is. A szászok kivándorlásával az elhagyatott templom romos állapotba került, 2016-ban tornyának egy része leomlott. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11766 sorszámon szerepel.[1]

Története[szerkesztés]

Rádost 1356-ban említik legelőször, gótikus stílusú temploma pedig a 14. századra datálható. A kezdetben katolikus templomot Keresztelő Jánosnak dedikálták. A török fenyegetettségre való tekintettel 1494-ben kezdték meg kettős erődítményének építését (ehhez Nagyszeben is pénzt adományozott), ezzel párhuzamosan a templomépületet is átalakították és megerősítették: harangtornyát alacsonyabbra építették át, ablakait lőrésekké alakították és vastagabb falakkal ellenállóbbá tették a támadókkal szemben. A templomhajó falai is két méternél vastagabbak lettek, és szintén kaptak védemeletet és kiugró, konzolos védőfolyosókat, hasonlóan a 7,3 × 5 méteres szentélyhez. Ez idő tájt épült a sekrestye is a szentély északi oldalán, festett ajtaján az 1526-os évszám olvasható.[2][3]

A 16. század közepén az erdélyi szászok a reformáció hatására evangélikusok lesznek, és így a templom is katolikusból evangélikussá vált.[4]

1700-ban fából készült galériákat helyeztek el a teremben, a karzatokat festményekkel díszítették, többek között a rádosi templomvár ábrázolása is látható. A külső sekrestyeajtón 1729-es, a karzatok északi és déli oldalán az 1753-as dátum olvasható.[3] A 19. században a védőfolyosókat eltávolították. A szentély védemeletét 1821-ben lebontották, így a szentély jóval alacsonyabb a hajónál. 1854-ben lebontották az északi külső várfalat, 1882 körül pedig a délnyugati vártornyot.[2][3] Nagyobb átépítéseket viszont nem végeztek a templomon, gyakorlatilag 16. századi formájában maradt fenn, ezért kiemelkedő építészeti jelentőséggel bír.[5]

A 20. század második felében a szászok kivándoroltak, így a templom karbantartása elmaradt, az épület pedig romosodni kezdett. 2011-ben Peter Maffay brassói származású zenész támogatásával kijavították a tetőt és a beltér felújítását is megkezdték (a munkálatok közben régi freskókra is bukkantak),[6] 2013-ban pedig újjáépítették a várfal egy részét,[7] azonban a templom szerkezeti problémáit figyelmen kívül hagyták, annak ellenére, hogy azok már 2009 óta ismertek voltak.[8] 2015-ben a tornyon repedés jelent meg, majd 2016. február 14-én a torony egy része leomlott.[5] 2022-ben III. Károly brit király alapítványa vállalta magára a felújítást.[9]

Leírása[szerkesztés]

30 méter hosszú, 14 méter széles gótikus csarnoktemplom román stílusú hajófelosztással, nyugati részén elhelyezkedő tornya öt emeletes, toronysisak nélkül 14 méter magas. A szentély sokszöges záródású, gótikus hálóboltozat fedi, déli falában egy régi bejárat van. Fő bejárata a nyugati, gazdagon díszített bélletes kapu, amely a torony földszinti előcsarnokába vezet.[3] Három harangja van, az első 1550-ből származik és 1880-ban újraöntötték, a másik kettő 1924-es dátumú.[10]

A templom berendezésének legértékesebb darabja az 1533 körül készült, a gótika és a reneszánsz közötti átmeneti időszakból származó szárnyas oltár, mely hasonlóságot mutat Veit Stoss nürnbergi mester műveivel, és valószínűleg Stoss fiainak tulajdonítható, akik a 16. század elején Segesváron és Brassóban tevékenykedtek. Az oltár hétköznapi oldala Krisztus kínszenvedését ábrázolja, és a ciklus kialakításában Albrecht Dürer és Sebald Beham alkotásaihoz való hasonlóságok figyelhetők meg. Az ünnepi oldal bal szárnyán Keresztelő János, jobb szárnyán János apostol életéből vett jelenetek láthatók. A szárnyas oltárt 1998-ban ellopták, azonban később megtalálták (bár a hétköznapi oldal egy táblaképének végleg nyoma veszett) és 2002-ben a nagyszebeni Szent János-templomban(wd) (Johanniskirche) helyezték biztonságba, hasonlóan a sövénységi erődtemplom szárnyas oltárához.[11] Hermann Fabini szerint ez az egyik legjobban megőrzött reformáció előtti erdélyi oltár.[12]

A keresztelőkút késő gótikus stílusú. A barokk baldachinnal ellátott szószék becslések szerint 1715-ből származik, a padok a 18. századból (1826-ban részben megújították őket), az orgonát pedig a brassói Petrus Schneider készítette 1838-ban.[2] A 21. század elejére az orgona rossz állapotba került, díszei leváltak, a bőrrészeket szétrágta a nyest. A 2016-os omlás után a brassói Fekete templomban helyezték biztonságba.[13]

Ami az erődítményt illeti, az ovális, 55 × 35 méteres belső várfalat négy szögletes, kiugró torony védi (az ötödiket, a zwinger sarkán álló délnyugati tornyot 1882 körül lebontották). A várfal a déli és keleti részen megduplázódik, egy zwingert alkotva, a külső fal déli részén pedig még mindig látható egy támpilléreken nyugvó bástya. Az északnyugati torony, amelyet Plébániatoronynak (Pfarrturm) is neveznek, van a legjobb állapotban. Az erődített templomfal északkeleti részén áll a kapuépület, vasalt kapuszárnyakkal.[2][10]

Képek[szerkesztés]

  • 2006-ban
    2006-ban
  • 2023-ban
    2023-ban
  • A részben leomlott torony
    A részben leomlott torony
  • Beltér
    Beltér
  • A templomerőd udvara
    A templomerőd udvara

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  2. ↑ a b c d Roth 55–58. o.
  3. ↑ a b c d Fabini 5–8. o.
  4. ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  5. ↑ a b Dől össze a szász örökség Erdélyben. Főtér, 2016. február 20. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  6. ↑ Dachdeckungsarbeiten an der Kirchenburg in Radeln beendet. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2011. november 17. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  7. ↑ Dem wunderbaren Land meiner Kindheit etwas zurückgeben. Radio România Internațional, 2016. szeptember 21. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  8. ↑ Surparea turnului bisericii evanghelice din Roadeș. Neuer Weg, 2016. február 17. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  9. ↑ Károly walesi herceg továbbra is Erdélyt járja. Transtelex, 2022. május 28. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  10. ↑ a b Fabini 12–13. o.
  11. ↑ Seht, das ist Gottes Lamm. Hermannstädter, 2023. február 17. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
  12. ↑ Fabini 9. o.
  13. ↑ Radeln. Orgeldatei der Evangelischen Kirche A.B. in Rumänien. (Hozzáférés: 2023. március 5.)

Források[szerkesztés]

  • ↑ Fabini: Fabini, Hermann. Die Kirchenburg in Radeln (német nyelven). Nagyszeben: Monumenta (2001). ISBN 9739973612 
  • ↑ Roth: Roth, Anselm. Über Siebenbürgen – Kirchenburgen im Haferland und Repser Ländchen, Band 7 (német nyelven). Bonn: Schiller Verlag (2019). ISBN 9783946954484 

További információk[szerkesztés]

  • Binder, Rolf. Der Flügelaltar von Radeln. München: Kulturwerk der Siebenbürger Sachsen (2022) 
  • Radeln. Stiftung Kirchenburgen. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rádosi_erődtemplom&oldid=26144045”