Pygmalion (film, 1938)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pygmalion
(Pygmalion)
1938-as brit film

Pygmalion-1938.jpg
Rendező Anthony Asquith
Leslie Howard
Producer Gabriel Pascal
Alapmű George Bernard Shaw azonos című színműve
Műfaj
  • romantikus vígjáték
  • filmdráma
Forgatókönyvíró George Bernard Shaw
W.P. Lipscomb
Cecil Lewis
Főszerepben Leslie Howard
Wendy Hiller
Zene Arthur Honegger
Operatőr Harry Stradling
Vágó David Lean
Díszlettervező John Bryan
Gyártás
Ország  Nagy-Britannia
Nyelv angol
Forgatási helyszín Pinewood Studios
Játékidő 96 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Metro-Goldwyn-Mayer
Bemutató Nagy-Britannia: 1938. október 6.
Magyarország: 1939. november 16.
További információk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pygmalion témájú médiaállományokat.

A Pygmalion (Pygmalion) 1938-ban bemutatott fekete–fehér angol játékfilm Anthony Asquith és Leslie Howard rendezésében; George Bernard Shaw azonos című híres vígjátékának adaptációja.

Ez volt Leslie Howard, az akkor már híres színész filmrendezői bemutatkozása. A filmet Magyarországon 1939. november 16-án mutatták be.

Cselekménye[szerkesztés]

A londoni operából kiáramló közönségnek Eliza virágcsokrokat árul. A tömegben egy férfi – Higgins fonetikaprofesszor – nagy hangon kijelenti, hogy a piszkos, rossz beszédű virágárus lányból pár hónap alatt előkelő hölgyet tudna csinálni, aki még a nagykövet estélyén is bámulatba ejtené a társaságot. Másnap Higginsnél megjelenik Eliza és felszólítja a professzort, hogy váltsa valóra kijelentését. Az éppen Higginsnél tartózkodó Pickering ezredes fogadást ajánl Higginsnek, aki beleegyezik a játékba. Komoly munka kezdődik, a faragatlan lányt minden szóra újból kell tanítani, minden mozdulatot újból meg kell mutatni. Elérkezik a nagykövet estélye, ahol Eliza sikerrel helytáll. Azt terjesztik róla, hogy egy királyi ház sarja és rangrejtve jelent meg az estélyen. A kísérletnek vége, Higgins és Pickering elégedett. A lány azonban nem tud mit kezdeni magával. Szemére veti a professzornak önzését, aki csak a kísérletével törődött. Eliza éjszaka kiszökik a házból, de még fölkeresi Higgins anyját, hogy elbúcsúzzon tőle. Itt talál rá Higgins, aki már kétségbeesetten kereste, mert eltűnése után rádöbbent, mennyire szereti.

Filmtörténet[szerkesztés]

Anthony Asquith Pygmalion-feldolgozása lényegében megfilmesített színház, de a műfajon belül a jobbak közé tartozik. Georges Sadoul francia filmtörténész könyvében kiemeli a film szép fényképezését és kitűnő vágását. A vágó egyébként a később híres filmrendezővé lett David Lean volt. A film valószínűleg mintául szolgált Laurence Olivier-nek a Shapespeare-darabok későbbi megfilmesítésében. Maga Asquith is még több hasonló stílusú, enyhén gunyoros hangvételű filmvígjátékot készített az 1950-es évek első felében.

Főszereplők[szerkesztés]

  • Leslie Howard – Henry Higgins professzor
  • Wendy Hiller – Eliza Doolittle
  • Wilfrid Lawson – Alfred Doolittle
  • Marie Lohr – Mrs. Higgins
  • Scott Sunderland – George Pickering ezredes
  • Jean Cadell – Mrs. Pearce
  • David Tree – Freddy Eynsford-Hill
  • Everley Gregg – Mrs. Eynsford-Hill
  • Leueen MacGrath – Clara Eynsford Hill
  • Esme Percy – Aristid Karpathy gróf

Források[szerkesztés]

  • (1939. november 18.) Pygmalion (PDF). Magyar Film 1. évf. (40. szám), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 10.)  
  • Georges Sadoul. A filmművészet története, ford. Szávai Nándor, Budapest: Gondolat Kiadó, 355. o (1959) 
  • Ulrich Gregor, Enno Patalas. A film világtörténete, ford. Félix Pál, Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 188. o (1966) 
  • Pygmalion az Internet Movie Database oldalon (angolul)