Kócsújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pusztakócs szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Tiszafüred-Kócsújfalu
Közigazgatás
Település Tiszafüred
Irányítószám 5359
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Földrajzi adatok
Távolság a központtólkb. 16 km
Elhelyezkedése
Tiszafüred-Kócsújfalu (Magyarország)
Tiszafüred-Kócsújfalu
Tiszafüred-Kócsújfalu
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 45″, k. h. 20° 55′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 45″, k. h. 20° 55′ 53″

Tiszafüred-Kócsújfalu Tiszafüredhez tartozó falusi jellegű külső városrész.

Fekvése[szerkesztés]

A Nagykunság északi részén, a hortobágyi pusztán található, Tiszafüredtől légvonalban 15 km-re keletre, közúton 17 km-re. A 33-as főút mellett fekszik. Használaton kívüli vasútállomása Ohat-Pusztakócs névvel található az Ohat-Pusztakócs–Nyíregyháza-vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

Az egykori Kócsi-sziget, majd Kócsh, Kolcsmező, Kócsi-puszta, Kots, Kótsi puszta, Kócspuszta, Pusztakócs sohasem volt önálló település. Tiszafüredi földbirtokosok végeztettek itt mezőgazdasági termelést, ám a földesurak közül kevés élt magán a birtokon.

Az 1950-es években alakult ki a Tiszafüred új peremkerülete. 1949-ben az MDP utasítására 15 ezer katasztrális hold földterülettel megalakították a Pusztakócsi Állami Gazdaságot. A dolgozók számára a 30 fős munkásszállás kicsinek bizonyult, ezért 1952–53-ban szolgálati lakások építésébe kezdtek. 1952-ben megalakult a kirendeltség. 1953 nyarán-őszén költöztek be az első lakók az újonnan elkészült családi házakba. A falukép azóta szinte semmit nem változott, ezért a falukép a falusi „szocreál” gyönyörű példája.

Neve ekkortájt Pusztakócs, Kócspuszta, Tiszafüred-Kócs alakban is megjelent.

A település azonban a kommunista rezsim megbocsáthatatlan bűneinek egyik szimbólumává vált: a Rákosi-diktatúra éveiben a Hortobágyra telepítették ki az „osztályidegen elemeket”, megteremtve ezzel a magyar Gulágot. A Górés-, Borsós-, Árkus-major környékbeli tanyák őrzik a kényszermunkatábor dicstelen emlékeit. Az ezzel kapcsolatos történeti kutatómunka színhelyéül a falut jelölték ki, lerakva egy emlékkápolna alapjait is.

A település 1955-ben 2000 lelket számlált. 5 iskolában 6 nevelővel oktatták a gyermekeket. Az állami gazdaságban 500 dolgozó volt. A két tsz-ben 4-500 dolgozó állt munkában családtagjaikkal együtt.

1956-ban tífuszos megbetegedések voltak, mivel az ásott kutakba belefolyt az esővíz.

Az 1970-es évek végén megszűnt a Hortobágyi Állami Gazdaság Kócsi Kerülete. Az állattartás fokozatosan visszaszorult a tsz-ekbe, majd az egyéni gazdaságokba. Megkezdődött a népesség elvándorlása. Megszűnt az iskola és az óvoda is.

1978-ban a fertőzött ivóvíz miatt dizentériajárvány tört ki. A település vízellátása azóta is problémákat okoz.

1982-ben már csak 345 lakosa volt.

A rendszerváltás után megszűnt a kirendeltség és részönkormányzat alakult helyette.

Az Egyek-Pusztakócsi mocsarak védetté nyilvánítása és a madárrezervátum létesítése miatt fellendült az ökoturizmus.

Többször felmerült, hogy a falu önállósodjon, de ehhez nem kapott támogatást; sorsáról mindig Tiszafüreden döntöttek.

2014-ben kiderült, hogy egy helyi marhatelep feketevágásából származó, lépfenével fertőzött húsból készült ételeket adtak ki fogyasztásra Tiszafüred és környéke közétkeztetésében.[1][2]

Népesség[szerkesztés]

2013-ban 147 állandó lakója volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elnyelte a föld a lépfenés állatok gazdáját – Origo, 2014. július 4.
  2. Ijedt emberek Kócsújfalun – Origo, 2014. július 5.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]