Pterodactylus antiquus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pterodactylus antiquus
Evolúciós időszak: 150,8–148,5 Ma
késő jura
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Sauropsida)
Csoport: Archosauria
Rend: Pterosauria
Alrend: Pterodactyloidea
Család: Pterodactylidae
Meyer, 1830
Nem: Pterodactylus
Faj: P. antiquus
Tudományos név
Pterodactylus antiquus
(Sömmering, 1812)
Szinonimák
  • P. arningi
  • P. brevirostris
  • P. cerinensis
  • P. crocodilocephaloides
  • P. grandipelvis
  • P. kochi
  • P. longirostris
  • P. manseli
  • P. maximus
  • P. meyeri
  • P. micronyx
  • P. nettecephaloides
  • P. pleydelli
  • P. pulchellus
  • P. redenbacheri
  • P. scolopaciceps
  • P. spectabilis
  • P. suprajurensis
  • P. longicollum
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pterodactylus antiquus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pterodactylus antiquus témájú kategóriát.

A Pterodactylus antiquus a repülő őshüllők, a pteroszauruszok legismertebbjei közé tartozik, a solnhofeni litográf palából számos hiánytalan csontváza került elő. Elterjedési területe nagy volt. A solhofneni leletek nem csupán vázrészeket tartalmaznak, bőrlenyomatok is fennmaradtak.

Jellemzői[szerkesztés]

A rövid törzset ráncos, pikkelytelen bőr borította. A hátulsó végtagok meglehetősen erősek, a farok rövidke nyúlvány, a szárnyak szélesek. Mindez arra utal, hogy az állat meglehetősen ügyetlenül, a denevérek módjára csapongva repkedett. Abban is hasonlított a denevérekre, hogy faágakon, sziklák peremén kapaszkodva fejjel lefelé lógva pihent. A kutatók véleménye szerint ügyesen mozgott, függeszkedve kúszott a faágakon. Nem állapítható meg, hogy nappali avagy éjjeli állatok voltak-e. A repülő őshüllők legkisebbjei közé tartoztak: méretben a magyarországi denevérekhez hasonlítottak.

Legfontosabb adatai[szerkesztés]

Adat Érték
Testméret testhossz: 10–15 cm
Földtörténeti kor felső jura, 150 millió esztendeje
Földrajzi elterjedés Nyugat-Európa

Források[szerkesztés]

  • J. Beneš – Z. Burian: Az ősidő állatai. Gondolat, Budapest, 1989. ISBN 9632821378 (magyarul)