Ugrás a tartalomhoz

Práxedes Mateo Sagasta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Práxedes Mateo Sagasta
Spanyolország miniszterelnöke
Született1825. július 21.[1][2][3][4][5]
Torrecilla en Cameros[1][6]
Elhunyt1903. január 5. (77 évesen)[1][2][3][4][5]
Madrid[1]
SírhelyPantheon of Illustrious Men
PártLiberal Party
SzüleiValentina Esperanza Escolar Saenz del Prado
Clemente Mateo-Sagasta y Díaz Antoniana
HázastársaÁngela Vidal Herrero (1885. február 18. – 1897. február 3.)
Foglalkozás
IskoláiUniversidad Politecnica de Madrid
Díjak
  • Aranygyapjas rend lovagja (1891. január 19.)
  • Order of Saints Maurice and Lazarus
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Grand Cross of the Order of the Tower and Sword
  • Order of the Immaculate Conception of Vila Viçosa
  • Szent Sír Lovagrend
  • III. Károly rend nagykeresztje
Práxedes Mateo Sagasta aláírása
Práxedes Mateo Sagasta aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Práxedes Mateo Sagasta témájú médiaállományokat.
Práxedes Mateo Sagasta

Práxedes Mariano Mateo Sagasta y Escolar (Torrecilla en Cameros, 1825. július 21. – Madrid, 1903. január 15.) spanyol politikus, mérnök.

Életpályája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ideig mint mérnök működött a spanyol északi vasútnál. 1854-ben tagja lett az alkotmányozó cortesnek, de az 1856. évi madridi felkelés után kénytelen volt Franciaországba menekülni, ahonnan az amnesztia kihirdetése után visszatérve, a madridi mérnökiskola tanára lett. Miután beválasztották a cortesbe, a progresszista párthoz [7] csatlakozott és átvette a La Iberia című hírlap szerkesztését. Az 1866. június 22-i felkelés meghiúsulása után ismét Franciaországba menekült. 1868-ban, II. Izabella királynő bukása után visszatért, belügyminiszterré nevezték ki, mind szorosabban csatlakozott J. Prim y Patshoz és mind inkább elvált régi demokrata barátaitól. 1871. októberében a cortes elnökévé választották, ugyanazon évben a José Malcampo kormányában átvette a belügyi tárcát, majd 1872. február 18-án a minisztertanács vezetését, de mivel választási célokra állami pénzeket használt fel, 1872. május 22-én kénytelen volt visszalépni. 1874. január 3-án Francisco Serrano miniszterelnöksége alatt külügyminiszter lett, május 13-án belügyminiszter, szeptember 4-én pedig miniszterelnök. XII. Alfonz trónra lépésével, december 30-án, vissza kellett lépnie, és erre vezetője lett a dinasztikus liberális ellenzéknek. A parlamenti váltógazdálkodás megteremtése után a Liberális Párt vezetőjeként több alkalommal volt Spanyolország miniszterelnöke (1881- 1883, 1885 – 1890, 1892 – 1895, 1897 – 1899, végül 1901. február – 1902. december között. Ő hívta egybe az ú.n. „hosszú parlamentet” (1885 – 1890), amely nevezetes liberális reformokat hozott (esküdtszékek, polgári házasság, a férfiaknak általános választójog, sajtószabadság, gyülekezési szabadság) léptetett életbe.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 4 José Luis Sampedro Escolar. "Genealogía de don Práxedes Mateo-Sagasta y Escolar" (PDF). Anales de la Real Academia Matritense de Heráldica y Genealogía (spanyol nyelven) (9). Madrid: 254. ISSN 1133-1240.
  2. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
  6. ↑ Andrew Bell. "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc.
  7. ↑ spanyolul Partido Progresista

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Práxedes_Mateo_Sagasta&oldid=29210738”