Portál:Kémia/Kiemelt szócikk/Cikk 9
A glükóz (szokásos hárombetűs rövidítése: Glc) – köznapi nevén szőlőcukor – egy monoszacharid, pontosabban aldohexóz. Fontossága a biológiai folyamatokban alapvető: a sejtek energia- és metabolitforrásként hasznosítják. Bioszintézise szén-dioxidból és vízből kiindulva fotonenergia felhasználásával történik a zöld növényekben a fotoszintézis során. Élő szervezetben a glükóznak csak a D enantiomerje fordul elő, melyet dextróznak neveznek. Az L-glükóz biológiailag inaktív, a sejtek nem tudják hasznosítani. A glükóznak nyílt láncú és gyűrűs alakja is létezik. A nyílt láncú alak hatszénatomos, elágazás nélküli láncot tartalmaz. Ebben az alakban formilcsoport található. A glükóz gyűrűvé is záródhat. Gyűrűvé záródáskor egy új hidroxilcsoport (az ún. glikozidos hidroxilcsoport) alakul ki a molekulában. Ennek a hidroxilcsoportnak a térbeli állása kétféle lehet, ezért a gyűrűs D-glükóznak kétféle módosulata lehetséges: α-D-glükóz és β-D-glükóz. A glükóz redukáló hatású, a Fehling-próbát, és az ezüsttükör-próbát mutatja. Ez a glükóz nyílt láncú alakjában jelenlévő aldehidcsoporttal magyarázható. Szabad állapotban előfordul a természetben egyes gyümölcsökben (pl. a szőlőben, innen a szőlőcukor név). Diszacharidok (pl. szacharóz, maltóz, cellobióz, laktóz) és poliszacharidok (pl. keményítő, glikogén, cellulóz) alkotórésze. glükóz iparilag keményítő (például kukorica- vagy burgonyakeményítő) savas vagy enzimes hidrolízisével állítható elő. A burgonyakeményítő savas hidrolízisekor keletkező glükózt „krumplicukornak” szokás nevezni.