Polién

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A poliének olyan többszörösen telítetlen kémiai vegyületek, amelyek legalább három darab konjugált szén–szén kettős kötést tartalmaznak. Ezek a váltakozó egyszeres és kétszeres kötések szokatlan optikai tulajdonságokat kölcsönöznek az adott molekulának. A poliének fogalmához szorosan kapcsolódó kifejezés a diének csoportja, amely a két darab kettős kötéssel rendelkező molekulákat takarja.

A következő poliéneket antibiotikumként használják a betegek gyógyítására: amfotericin B, nisztatin, kandicidin, pimaricin, metil-partricin és trichomicin.[1]

Egy transz-likopin polién szerkezete, ami a paradicsom vörös színét adja

Optikai tulajdonságai[szerkesztés]

A karotin is egy polién, ami a répák sárga színéért felelős

Néhány polién élénk színű, amely egy ritka tulajdonság a szénhidrogéneknél. Általában az alkének egy spektrum ultraibolya tartományában nyelnek el, viszont a poliének energiaszintjei közötti különbségek – a számos konjugált kettős kötés miatt – kisebbek, így az elnyelt fény a spektrum látható tartományába esik. Emiatt ezek a vegyületek színesek, mely színért a molekula kromofornak nevezett része a felelős. Sok természetes festék tartalmaz lineáris poliéneket, mint például béta-karotint, ami a répák jellegzetes színét is adja.

Kémiai és elektromos tulajdonságai[szerkesztés]

A poliének sokkal reakcióképesebbek szoktak lenni, mint az egyszerűbb alkének. Például a poliént tartalmazó trigliceridek reaktívak a légköri oxigénnel szemben. A részben oxidált vagy redukált poliacetilén magas elektromos vezetőképességgel bír. A legtöbb vezető polimer polién, és sokuknak konjugált szerkezete van.

Előfordulás[szerkesztés]

Néhány zsírsav is polién. A poliének egy másik fontos osztálya az antimikotikumok.[2]

Jellegzetes poliének

Az Amfotericin B egy példája a polién gombaellenes (antimikotikus) szerekre[3]
A leukotrién A4 az immunválasz szabályozója
A retinal az állatok látásának kémiai alapvegyülete
A béta-karotin vörös-narancssárga pigment, amely növényekben és gyümölcsökben, főleg a sárgarépában gazdag
A poliacetilének szintetikus polimerek, amelyek elméleti szempontból fontosak, mivel oxidációs úton fémes tulajdonságokkal rendelkeznek[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zotchev, Sergey B. (2003). "Polyene macrolide antibiotics and their applications in human therapy". Current Medicinal Chemistry. 10: 211–223. doi:10.2174/0929867033368448. 
  2. NCBI Bookshelf (1996). "Polyene Antifungal Drugs". The University of Texas Medical Branch at Galveston. Retrieved 29 January 2010. 
  3. Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179 
  4. „Torrado, J. J.; Espada, R.; Ballesteros, M. P.; Torrado-Santiago, S. "Amphotericin B formulations and drug targeting" Journal of Pharmaceutical Sciences 2008, volume 97, pp. 2405-2425. doi:10.1002/jps.21179”.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Polyene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.