Pirosfejű aratinga
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Psittacara erythrogenys Lesson, 1844 | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
Aratinga erythrogenys | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pirosfejű aratinga témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pirosfejű aratinga témájú médiaállományokat és Pirosfejű aratinga témájú kategóriát.
|
A pirosfejű aratinga (Psittacara erythrogenys), korábban Gvajakil-papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2][3]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt René Primevère Lesson francia orvos, ornitológus írta le 1844-ben, Psittacara (psittacus) Erythrogenys néven.[4]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Dél-Amerika északnyugati részén, Ecuador és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és szavannák. Vonuló faj.[5]
Betelepítették az Amerikai Egyesült Államok Kalifornia, Florida és Hawaii államaiba, valamint Puerto Rico területére is.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 33 centiméter.[6] Tollazata zöld, kivéve a fej nagy részét, a pofák alsó részét, a szárnyéleket, a szárnyszegélyét, a kis- és a közép-alsó szárnyfedőit, valamint a combjait, melyek vörösek.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozik.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fészekalja 3-4 fehér tojásból áll, melyen 23 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje még 50 nap.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe még elég nagy, de csökken, egyedszáma 6700 példány körüli és szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2020. július 28..
- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2024. március 20..
- ↑ Oláh György (2022). "A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei". Állattani Közlemények. 107 (1–2): 109–174. doi:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.
{{cite journal}}: Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2020. július 28..
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2020. július 28..
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2020. július 26..
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon
- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2020. július 28..
- Parrots.org
- Képek az interneten a fajról
- "Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe".
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- N. Collar / P. Boesman / C. J. Sharpe: Red-masked Parakeet (Psittacara erythrogenys), in: Handbook of the Birds of the World Alive, hrsg. von J. del Hoyo / A. Elliott / J. Sargatal / D.A. Christie / E. de Juana, Barcelona 2013 (fizetett hozzáférés; utolsó hozzáférés: 2014. augusztus 16.)
