Piperonil-butoxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Piperonil-butoxid

Piperonil-butoxid
IUPAC-név 5-[2-(2-butoxietoxi)etoximetil]-6-propil-1,3-benzodioxol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 51-03-6
ChemSpider 5590
KEGG C18880
SMILES
CCCCOCCOCCOCc1cc2c(cc1CCC)OCO2
ChEMBL 1201131
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C19H30O5
Moláris tömeg 338,438 g/mol
Sűrűség 1,05 g/cm³
Forráspont 180 °C (0,13 kPa)
Veszélyek
Lobbanáspont 170 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A piperonil-butoxid (rövidítve: PBO) rovarirtó szerek hatását fokozó szer a mezőgazdaságban, állatorvoslásban és a háztartásban. 1947-ben állították elő szintetikusan a természetben is megtalálható szafrolból.

Felhasználás[szerkesztés]

Fokozza a piretrint(en), piretroidot(en), rotenont(en) és karbamátot tartalmazó szerek hatását. Leggyakoribb alkalmazásai:

  • számos mezőgazdasági termény betakarítás előtti és utáni kezelése
  • háziállatok közvetlen és közvetett kezelése
  • ipari és kereskedelmi épületek és raktárak, melyekben élelmiszert/takarmányt tárolnak vagy dolgoznak fel
  • szúnyogirtás.

Használható por, folyadék, spray, aerosol alakban. Kiszórható helikopterről vagy repülőgépről is.

Sokféle földi és repülő kártevő ellen alkalmazható: hangya, féreg(en), hernyó, kukac, bogár, atka, légy, szúnyog, pók, zsizsik, moly, kullancs, levél- és emberen élő tetű, darázs, muslica(en), hal.

Fizikai/kémiai tulajdonságok[szerkesztés]

Színtelen vagy halványsárga színű, kissé keserű ízű olajos folyadék. Vízben gyakorlatilag nem oldódik (14.34 μg/ml), acetonnal, metanollal, benzinnel, diklórmetánnal és izooktánnal elegyedik.

Toxicitás[szerkesztés]

LD50-értékek
Adagolás Faj Érték
mg/tskg
szájon át hím patkány 4570
nőstény patkány 7220
patkány 5630
egér 2600
nyúl 2650
bőrön át nyúl >2000
patkány >7950

A halakra mérsékelten, kétéltűekre igen mérgező. UV-sugárzás hatására gyorsan elbomlik a környezetben (felezési ideje 8,4 óra). A talajban található baktériumok elbontják. Hidrolízis útján csak nagyon lassan bomlik el (felezési ideje 500 napnál több).

Emlősökön nem mutatott mérgező hatást sem az emésztőrendszerben, sem a bőrön át, sem belélegezve. Nyulakon végzett kísérlet azt mutatta, hogy a szembe jutott piperonil-butoxid által okozott irritáció teljesen meggyógyult.

4 hím és 4 nőstény kutyának egy éven át adtak napi 0, 100, 600 és 2000 mg/tskg PBO-t. Nem történt sem elhullás, sem kezelést igénylő klinikai változás. A nagy dózist kapott hím kutyák étvágya és súlya csökkent, a nőstényeké csak minimálisan. A nagy dózist kapott kutyák májának és epehólyagjának súlya nőtt. Más jelentős változást nem lehetett megfigyelni. A kis adagot kapott kutyáknál nem tapasztaltak károsnak tekinthető változást.

Önkénteseknek egyszeri alkalommal adtak PBO-t szájon át. A 31 órán át tartó megfigyelés nem mutatott mérgezési tüneteket.

Más önkéntesek felkarjára juttatták az anyagot. Ők sem mutattak mérgezésre utaló tüneteket.

Patkányoknak párzás előtt és vemhesség alatt adva a szert az egyetlen tapasztalat az volt, hogy az újszülött patkányok az átlagosnál kisebb súlllyal születtek. Fejlődési rendellenességet nem tapasztaltak.

Patkányoknak nagyon nagy adagban adva a piperonil-butoxidot, a májrák gyakoriságának növekedését tapasztalták. Miután az ember nincs kitéve ekkora adagnak, a kockázatot minimálisnak találták. Az EPA osztályozása szerint az anyag a C osztályba tartozik szájon és bőrön át, és a D osztályba belélegezve.

Egy kétgenerációs vizsgálatban egereknek szájon át 0, 1000, 2000, 4000 és 8000 mg/tskg PBO-t adtak. Nem tapasztaltak kóros elváltozást.

Ember esetén az 1–2 év közötti gyermekek bizonyultak a leginkább érzékenynek a piperonil-butoxidra. Az akut kockázat az ő esetükben 20%-a volt a még elfogadhatónak; a teljes népességre ez az érték 6%. A krónikus kockázat 12 ill. 5%. A becslések szerint az ember számára 5,15 g/tskg lehet a halálos adag.[1]

Hatásmód[szerkesztés]

A rovarok a citokróm P450 családba tartozó mintegy 500 enzim valamelyikével oxidálják vagy hidrolizálják a rovarölő szert, hogy hatását semlegesítsék. A P450 enzimek aminosavláncában található egyik cisztein kénatomjához hem kapcsolódik.

Ha a rovarölő készítményben piperonil-butoxid is van, az enzim nemcsak a rovarölővel, hanem a piperonil-butoxiddal is reagál. Az enzim a metiléndioxi rész[* 1] szénatomjáról leszakít egy hidrogént. amely oxidálódik, és hidroxilcsoportként kerül vissza. A szénatomhoz kapcsolódó három oxigénatom instabillá teszi a molekulát, amely vízvesztést[2] követően karbénné alakul, amely kettős kötéssel kapcsolódik az enzimbeli hem vasatomjához. Az enzim ezáltal működésképtelenné válik.

A piperonil-butoxidnak tehát önmagában nincs rovarölő hatása, de gátolja a kártevő rovarban a rovarirtó szert lebontó P450 enzim működését. Ezzel egyrészt felerősíti a szer hatását (szinergia), másrészt gátolja a rezisztencia kialakulását.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy bár az enzimgátló hatás emlősöknél is jelen van, az csak átmeneti, és csak nagy adag esetén fordul elő.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Az ötatomos gyűrű két oxigénatomja közötti szénatom, melyhez két hidrogénatom kapcsolódik.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Piperonyl Butoxide (PBO) (Pesticides and You, Vol. 26, No. 1, 2006.)
  2. A visszakerült hidroxilcsoport „magával rántja” a másik hidrogénatomot is.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]