Pinsdorf
| Pinsdorf | |||
 | |||
| A Szt. Máté-plébániatemplom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Felső-Ausztria | ||
| Járás | Gmundeni járás | ||
| Irányítószám | 4812 | ||
| Körzethívószám | 07612 | ||
| Forgalmi rendszám | GM | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3849 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 493 m | ||
| Terület | 12,48 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 55′ 49″, k. h. 13° 46′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 49″, k. h. 13° 46′ 01″ | |||
| Pinsdorf weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pinsdorf témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Pinsdorf osztrák község Felső-Ausztria Gmundeni járásában. 2018 januárjában 3849 lakosa volt.
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Pinsdorf Felső-Ausztria Traunviertel régiójában fekszik. Legfontosabb folyóvize az Aurach. Legmagasabb pontja a 917 méteres Hohe Luft. Területének 43,5%-a erdő, 45,2% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 10 falut és településrészt egyesít: Buchen (438 lakos 2018-ban), Großkufhaus (591), Innergrub (227), Moos (172), Neuhofen (153), Pinsdorf (1240), Pinsdorfberg (159), Steinbichl (211), Wiesen (558) és Wolfsgrub (100).
A környező önkormányzatok: északkeletre Ohlsdorf, délkeletre Gmunden, délre Altmünster, nyugatra Aurach, északnyugatra Regau.
Története[szerkesztés]
Pinsdorf területe eredetileg a Bajor Hercegség keleti határvidékén feküdt, a 12. században került át Ausztriához. Első írásos említésére 1254-ben került sor. Az Osztrák Hercegség 1490-es felosztásakor az Enns fölötti Ausztria része lett.
1626-ban a protestáns felső-ausztriai parasztok fellázadtak az erőszakos katolikus térítés ellen. Novemberben itt került sor a pinsdorfi csatára. A Parasztok dombját (Bauernhügel) a csatában elesettek tömegsírja fölé emelték.
A napóleoni háborúk során a falut több alkalommal megszállták.
A köztársaság 1918-as megalakulásakor Pinsdorfot Felső-Ausztria tartományhoz sorolták. Miután Ausztria 1938-ban csatlakozott a Német Birodalomhoz, az Oberdonaui gau része lett; a második világháború után visszakerült Felső-Ausztriához.
Lakosság[szerkesztés]
A pinsdorfi önkormányzat területén 2018 januárjában 3849 fő élt. A lakosságszám 1939 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2016-ban a helybeliek 90%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,5% a régi (2004 előtti), 4,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 3,6% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,6% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 80,5%-a római katolikusnak, 4,6% evangélikusnak, 3,7% ortodoxnak, 1,1% mohamedánnak, 7,4% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 6 magyar élt a községben. A legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (95,3%) mellett a szerbek alkották 3,2%-kal.
| 2016 | 3 819
|
| 2018 | 3 849
|
Látnivalók[szerkesztés]
- a Szt. Máté-plébániatemplom helyét a legenda szerint másutt jelölték, ki de az építőanyagot szállító ökrök a mai helyszínen álltak meg. A mai késő gótikus épület egy oltárszentelési dátum alapján 1457-ben készülhetett el. 1890-ben átépítették a tornyot, és az ekkor felfedezett szerkezeti problémák miatt jelentősen átalakították az egész épületet.
- a Parasztok dombja alá a pinsdorfi csatában elesett mintegy kétezer lázadó protestáns parasztot temették
Testvértelepülések[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
Források[szerkesztés]
- A település honlapja
- 40714 – Pinsdorf Statistik Austria
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinsdorf című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
