Pierre Fatou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Fatou
Született1878. február 28.[1][2][3][4][5]
Lorient
Elhunyt1929. augusztus 9. (51 évesen)[2][6][7]
Pornichet
Állampolgárságafrancia
SzüleiErnest Fatou
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetéseia francia Becsületrend lovagja
SírhelyeCarmel temető[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Fatou témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Julia-halmaza, amelyet Fatou vizsgált 1906-ban.
z+1+ez Julia-halmaza (Fatou,1926)
Egy szinuszfüggvény Julia-halmaza (Fatou,1926)

Pierre Joseph Louis Fatou (Lorient, 1878. február 28.Pornichet, 1929. augusztus 9.) francia matematikus és csillagász. A matematikai analízís különböző ágaiban végzett jelentős munkásságáról ismert. A Fatou-lemma és a Fatou-halmaz róla kapta a nevét.

Élete[szerkesztés]

Szülei, Prosper Ernest Fatou (1832–1891) és Louise Eulalie Courbet (1844–1911), mindketten katonai szolgálatban voltak. Pierre családja szerette volna, ha ő is katonai pályára lép, de egészségi állapota ezt nem tette lehetővé.

Fatou 1898-ban iratkozott be a párizsi École normale supérieure-be, hogy matematikát tanuljon, és 1901-ben szerzett diplomát, amikor gyakornoknak nevezték ki a Párizsi Obszervatóriumba. Fatou-t 1904-ben csillagászasszisztenssé, majd 1928-ban csillagásszá léptették elő. Haláláig ebben a csillagvizsgálóban dolgozott.

Fatou 1918-ban megkapta a Becquerel-díjat, 1923-tól a Francia Becsületrend lovagja volt. 1927-ben a francia matematikai társaság elnökévé választották. Baráti kapcsolatban állt több kortárs francia matematikussal, különösen Maurice René Fréchet-vel és Paul Montellel.

1929 nyarán Fatou nyaralni ment Pornichetbe, egy Nantes-tól nyugatra fekvő tengerparti városba. A kikötő közelében lévő Le Brise-Lames nevű villában szállt meg, és augusztus 9-én este 8 órakor a szobájában meghalt. A halotti anyakönyvi beírás nem tünteti fel a halál okát, de állítólag egy heveny gyomorfekély következtében halt meg. Fatou-t augusztus 14-én temették el a lorient-i Carnel temetőben.

Munkássága[szerkesztés]

Fatou munkássága igen nagy hatással volt a 20. századi analízis fejlődésére.

Doktori értekezése, a Series trigonométriques et séries de Taylor (1906) volt a Lebesgue-integrál első alkalmazása az analízis konkrét problémáira, főként az egységkorong analitikus és harmonikus függvényeinek vizsgálatára. Ebben a munkában Fatou először tanulmányozta egy tetszőleges mérték Poisson-integrálját az egységkörön.

1906-ban publikálta a később híres Fatou-tételként emlegetett eredményét, amely szerint egy, az egységkörben értelmezett korlátos analitikus függvénynek az egységkörön szinte mindenhol van határértéke. Ezen a tételen alapszik sok 20. századi matematikai kutatás, amely a korlátos analitikus függvények körébe tartozik.

A Taylor-sorozatok analitikus folytatásának számos alapvető eredménye Fatou-tól származik. Ő volt az első aki, a ma Julia-halmazoknak nevezett halmazokkal foglalkozott (A Julia-halmaz komplementerét néha Fatou-halmaznak is nevezik). 1917 és 1920 között Fatou létrehozta a matematika azon területét, amelyet holomorf dinamikának neveznek. A holomorf dinamikával kapcsolatos tanulmányainak melléktermékeként Fatou felfedezte az úgynevezett Fatou–Bieberbach tartományokat. Ezek az n dimenziójú komplex tér olyan altartományai, amelyek biholomorf szempontból ekvivalensek a teljes térrel. (Ilyenek n=1 esetében nem létezhetnek.) Fatou fontos munkát végzett az égi mechanikában is.

Hatása magyar matematikusokra[szerkesztés]

Riesz Frigyes és testvére Marcel egyetlen egy közös dolgozatot közölt (1920-ban),[9] mégpedig Fatou híres tételének az általánosításáról.[10] Bebizonyították, hogy egy körtartomány helyett bármilyen rektifikálható görbe által határolt tartományt vehetünk. Később tételüket általánosították, amely Szegő Gábor egy tételének bizonyításával együtt a függvényalgebrák egyik alaptétele lett, és számos alkalmazása van.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. [LH//935/21 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 17.)
  7. Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2021. július 17.)
  8. http://www.tchinggiz.org/patrimoine-de-lorient.html
  9. F. & M. Riesz: Über die Randwerte einer analytischen Funktion, Quatrième Congrès des Mathématiciens Scandinaves, Stockholm, 1916. Almquist & Wiksells, Upsala, 1920. 44. o.
  10. Szabó Péter Gábor: A matematikus Riesz testvérek, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest, 2010. 40. o.
  11. Horváth János: Riesz Marcel matematikai munkássága II, Matematikai Lapok, 28 (1980) 65–100.

Források[szerkesztés]

  • O'Connor, John J.; Robertson, Edmund F., Pierre Fatou, MacTutor History of Mathematics archive, University of St Andrews. Online hozzáférés
  • Szabó Péter Gábor: A matematikus Riesz testvérek, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest, 2010.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre Fatou című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.