Pienini tarsza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pienini tarsza
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae)
Nem: Isophya
Tudományos név
Isophya pienensis
Maran, 1954
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pienini tarsza témájú kategóriát.

A pienini tarsza (Isophya pienensis) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Közép-Európában honos szöcskefaj. Nevét a szlovákiai Pieninek hegységéről kapta.

Megjelenése[szerkesztés]

A pienini tarsza testhossza 19-25 mm, a nőstényhez ehhez még a 9-11 mm-es tojócső járul. Alapszíne zöld. A szemektől vékony világos vonal húzódik a torpajzs végéig. A hím csökevényes szárnya kb. olyan hosszú, mint a torpajzs. A hím cercusának (potrohfüggelékének) töve erős, fokozatosan keskenyedik és csak kissé hajlik befelé. A nőstény tojócsöve felfelé ível, vége fűrészes.

Éneke változékony és az emberi fül számára nagyon halk (inkább az ultrahangtartományban intenzív), mely hasonlít a Stys-tarsza és illír tarsza énekéhez, de a syllabusok száma egy csoportban egy és három között változik. A syllabus végén nincs a tarszákra jellemző kopogásszerű hang. A frekvenciamaximum 20 és 30 kHz között van.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Közeli rokonaival (magyar tarsza, kárpáti tarsza, szerény tarsza, illír tarsza, erdei tarsza, Stys-tarsza) lehet összetéveszteni, tőlük elsősorban a cercus alakjában, ciripelésében és ciripelőkészülékében különbözik.

Elterjedése[szerkesztés]

Közép-Európában honos, főleg az Északi- és Keleti-Kárpátokban (Szlovákia, Dél-Lengyelország, Kárpátalja, Erdély) 250 és 1500 méteres magasság között, de előfordulnak elszigetelt populációi Csehországban és Ausztriában is. Magyarországon csak a Zempléni-hegység északi csücskéből ismert.

Életmódja[szerkesztés]

Hegyvidéki erdőszélek, tisztások, magas füvű, bokros hegyi rétek, útmenték lakója. Főleg a kórókon és alacsonyabb bokrokon (mogyoró, vadrózsa) tartózkodik. Növényevő. Alkonyatkor és éjjel aktív, napközben a levelek között rejtőzik. Kifejlett példányaival júniustól augusztusig lehet találkozni, bár nyár végére már inkább csak a nőstények maradnak életben.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]