Erdei tarsza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei tarsza
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae)
Nem: Isophya
Tudományos név
Isophya kraussii
Brunner von Wattenwyl, 1878
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei tarsza témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei tarsza témájú kategóriát.

Az erdei tarsza (Isophya kraussii) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Közép-Európában honos szöcskefaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Az erdei tarsza testhossza a hím esetében 19-22 mm, a nőstény 19-25 mm, ehhez járul még a 8-13 mm-es tojócső. Alapszíne zöld, változó intenzitású, apró, sötétebb zöld pontokkal. Csápjai sárgásak vagy barnásak. A szemektől egy-egy vékony világos csík fut a torpajzson át a szárnyakig; a torpajzs hátsó felén ezt egy barna sáv is kíséri. A hím torpajzsának hátsó vége kissé megemelt. A hím csökevényes, pikkelyszerű szárnya rövidebb a torpajzsnál, a nőstény szárnya éppcsak kilátszik alóla. A hím sárgásbarna cercusa (potrohfüggeléke) befelé hajlik. A nőstény tojócsöve felfelé ível, vége fűrészes élű.

Éneke igen halk, gyönge cirpelések monoton sorozata, melyeket perceken keresztül ismétel. A syllabusok kb. fél másodperces szünetekkel követik egymást.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Közeli rokonaival (magyar tarsza, kárpáti tarsza, szerény tarsza, illír tarsza, pienini tarsza, Stys-tarsza) lehet összetéveszteni.

Elterjedése[szerkesztés]

Közép-Európában honos (Németország, Csehország, Kelet-Ausztria, Magyarország, Észak-Horvátország, Észak-Erdély). Magyarországon a középhegységekben él, a tarszák közül a leggyakoribb.

Életmódja[szerkesztés]

Magasabb vegetációjú, szárazabb vagy nedvesebb rétek, erdőszélek, tisztások, útmenték lakója. Főleg a kórókon és alacsonyabb bokrokon tartózkodik. Növényevő, levelekkel, puhább növényi részekkel táplálkozik. Alkonyatkor és éjjel aktív, napközben a levelek között rejtőzik.

Kifejlett példányaival május végétől szeptember elejéig lehet találkozni, bár augusztusban létszáma már erősen megcsappan. A nőstények a talajba rakják petéiket. Legalább két telelés után tavasszal (már március közepétől) kelnek ki a petékből a lárvák, melyek fejlődése öt stádiumból áll.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]