Pfändler-ásósáska

Pfändler-ásósáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Ásósáskafélék (Tridactylidae);
Nem:	Xya;
Tudományos név
	Xya pfaendleri; Harz, 1970
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pfändler-ásósáska témájú kategóriát.

A Pfändler-ásósáska (Xya pfaendleri) az ásósáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos rovarfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A Pfändler-ásósáska testhossza a hím esetében 4-5,5 mm, a nőstény 5-6,5 mm. Majdnem teljesen fekete színű, a potroha és a lába szürke vagy barnás lehet, némi világos-narancssárgás mintázattal. Feje felülről kissé lapított, szemei viszonylag nagyok. Torpajzsa domború, fényes fekete színű, az oldallebeny hátsó sarkának pereme fehéres. Elülső lábának felkarján hosszában sárgás csík húzódik. Csápjai fonalszerűek, 10-12 szelvényből állnak és némileg hosszabbak, mint a tarka ásósáska esetében. A hátsó lábak erős ugrólábak, a mellsők kis ásólábbá módosultak. Az elülső szárny rövid (rövidebb a hátsónál), kemény és fekete színű, néha hosszanti erezet látható rajta. Gyakran találkozhatunk hosszúszárnyú példányokkal is. A hímek és nőstények nagyon hasonlóak (a tojócső redukált és csak kis domborulatként figyelhető meg a 9. potrohszelvény és a szubgenitális lemez között) a terepen elsősorban méretük alapján különböztethetők meg.

Nem ciripel. Találkozáskor csápjaikkal tapogatják végig egymást. A hím esetében udvarló viselkedés is megfigyelhető.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A tarka ásósáskával lehet összetéveszteni.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos, Délkelet-Európától egészen Indiáig. Európában a Balkánon és a Kárpát-medencében fordul elő, elterjedésének nyugati határa Ausztriában, kb. Bécs-Graz között található. Magyarországon a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt előfordul.

Életmódja[szerkesztés]

Folyók, tavak ritkás növényzetű, homokos partjain él, gyakran a tarka ásósáskával együtt. Éjjel aktív. Nagyon jól tud ugrani (akár fél métert is) és úszni. Lábai felépítésének köszönhetően a vízből egyenesen ki tud ugrani. A nedves, homokos talajban járatokat ás vagy az üledékből és homokszemekből - miután utóbbiakról lerágta az algaréteget - rövid életű alagutakat épít, napközben vagy veszély esetén itt keres menedéket.

Kifejlett példányai tavasztól őszig előfordulnak. A lárvák és a felnőttek is áttelelnek. A nőstény a talajba rakja petéit, amelyekből kb. 15 nappal később kelnek ki a lárvák.

Magyarországon nem védett.