Pewny Irén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pewny Irén
Született 1866. április 17.[1]
Zimony[1]
Elhunyt 1916. december 29. (50 évesen)[2]
Budapest
Házastársa Futtaki Gyula (1895. október 31. – 1895. december 10.)
Foglalkozása
  • operaénekes
  • hangversenyénekes
Sírhely Kozma utcai izraelita temető[3]

Pewny Irén, Futtakyné Pewny Irén, Futtaky Gyuláné, Bruchsteiner Imréné (külföldön Irene Pewny) (Zimony, 1866. április 17.Budapest, 1916. december 29.) opera-énekesnő (szoprán), Pewny Olga nővére.

Életútja[szerkesztés]

Pewny Móric és Schlesinger Anna leánya. 15 éves korában a bécsi konzervatóriumban képeztette hangját, majd Gansbachernél fejezte be tanulmányait, ahol az arany emlékérmet egyhangúlag neki ítélték oda. Ezután megkezdte diadalmas pályafutását. Szerepelt Hamburg, Frankfurt am Main, München (3 évig) és Hannover elsőrendű operai együtteseiben. Innen Amerikába ment és ott is gyorsan hódított. Hazatérve, egy csapással meghódította a magyar közönséget is. 1895. május havától 1902. augusztus haváig a Magyar Királyi Opera tagja volt; első fellépése Erkel »Hunyadi László«-jában volt, mint Szilágyi Erzsébet és kivált a »La Grange-ária« bravúros eléneklésével döntő sikert ért el. Több mint 80 szerepe volt a szubrett, koloratúr, lírai és drámai szakmakörből. (A házi tücsök: Dot; »A nürnbergi mesterdalnokok«: Éva, stb.)

Első férje Futtaky Gyula hírlapíró volt, akivel 1895. október 31-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[4] 1901. június 19-én Budapesten, szintén az Erzsébetvárosban a nála hat évvel fiatalabb Bruchsteiner Imre (Ármin) gyároshoz ment nőül.[5] Ezután csak a hangverseny-dobogóról élvezhették néha-néha nagyterjedelmű, melegfényű hangját, leginkább jótékonycélú est keretében.

Második férjével közös sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.[6]

Szerepei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]