Perui borsfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Perui borsfa
Gavaran.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szömörcefélék (Anacardiaceae)
Nemzetség: Borsfa (Schinus)
Faj: Perui borsfa (S. molle)
Tudományos név
Schinus molle
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Perui borsfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Perui borsfa témájú médiaállományokat és Perui borsfa témájú kategóriát.

Perui borsfa lombja érett gyümölcsökkel

A perui borsfa (Schinus molle) a szappanfavirágúak (Sapindales) közé tartozó szömörcefélék (Anacardiaceae) családjának egyik faja. Rendszertanilag nem rokona a borsnak (Piper nigrum).

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Dél-Amerikából származik. Nemcsak Peruban honos, de nő a kontinens minden, trópusi éghajlatú részén Argentínától Mexikóig. Mexikóban az északnyugati államok és a Yucatán-félsziget kivételével szinte minden állam területén megtalálható.[1] Fűszer-, illetve dísznövényként több, trópusi, illetve szubtrópusi éghajlatú vidékre is betelepítették, így például:

Madeirán a sziget déli partján ültetik dísznövényként a tengerparti sávban, mintegy 400 m magasságig, leginkább Funchalban, ahol több parkban és kertben is megtalálható — a Szent Katalin parkban több változata is.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Nagyjából 8 m magasra növő fa. Lecsüngő ágai a szomorúfűzre emlékeztetnek. Letört hajtásai, elmorzsolt levelei egyaránt a borséra emlékeztető illatot árasztanak. Jelentéktelen külsejű virágai fehéres árnyalatúak.

Rózsaborsnak nevezett termései körülbelül 4 mm-es, gömbölyű, egymagvas, vékony csonthéjú bogyók. A bogyókban viszonylag sok a cukor (amitől édeskések) és 3-5% az illóolaj (amitől aromásak). Terpéntartalmuk miatt ízük a borókabogyóéra emlékeztet.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

Egyáltalán nem fagytűrő, már a 10 °C alatti hőmérsékletet is rosszul viseli.

Felhasználása[szerkesztés]

Az érett bogyókat megszárítják és sólében áztatják. A rózsaborssal elsősorban díszítik az ételeket: a szárított bogyókat összekeverik egyéb borsfajtákkal, és átlátszó borsőrlőben ékítik velük az asztalt. Fűszerként nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja, a rózsapiros szemek íze nagyon gyenge. Túlzott fogyasztásuk némelyeknek légzési nehézséget okozhat, illetve irritálhatja a nyálkahártyát. Nagyobb mennyiségben az emésztőrendszerben émelygéssel és hányással járó gyulladást okozhat.

Az európai piacokon forgalmazott rózsaborsot Réunion szigetétől hozzuk be, de az nem a perui, hanem a piros rózsabors termése — ezt a szigeten nagyüzemileg termesztik.

Dísznövényként is gyakran ültetik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. CONABIO adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. október 14.)

Források[szerkesztés]