Perlaky Gábor (lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Perlaky Gábor (Szentlőrinc (Tolna megye), 1761. március 21. – 1854) evangélikus lelkész.

Életútja[szerkesztés]

Perlaki Gábor és Ács Katának fia. Tanult Nemesdömölkön, azután Pozsonyban tizedfél, Késmárkon másfél, Debrecenben egy évig. Palotán (Veszprém megye) rektori hivatalt viselt hét negyed évig; 1787. január 17-én Bezibe (Győr megye) ordináltatott, 1790. szeptember elején Bőnybe ment első prédikátornak, 1794 tavasszal Nagybarátira (Győr megye) hívták meg; 1796-ban Nagyvázsonyba helyezték át, 1798. szeptember 8-án elbúcsúzott Nagyvázsonyban és ismét Bőnybe ment. 1804 végén Homokbödögén lett lelkész; később Kertán (Veszprém megye) és Kisbabóton (Győr megye) is volt pap.

Munkái[szerkesztés]

  • Atyafiságos oszlop, melyet néhai Perlaki Dávid úr hív lelki pásztornak emelt 1802. Sopron. (Költ.).
  • Az Isten beszédinek első betői; a gyermekeknek és együgyüeknek kedvekért kérdésekbe és feleletekbe foglaltatva világosságra bocsátattak. Győr, 1804.
  • Dr. Luther M. Kis Katekismusának útmutatása szerint a Sz. Írás mondásaival megvilágosítatott idvességnek rendje. U. ott, 1805. (Édes atyja jegyzéseiből).

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hrabovszky György, A dunántúli evangy. aug. conf. superintendentia predikátorai. Veszprém, (1803) 55., 112. l.
  • Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 241., 242. l.