Perlaky Gábor (lelkész)
| Perlaky Gábor | |
| Született | 1761. március 24.[1] Szentlőrinc[1] |
| Elhunyt | 1854. március 23. (92 évesen)[1] Bezi[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | evangélikus lelkész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Perlaky Gábor (Szentlőrinc (Tolna megye), 1761. március 24.[2] – Bezi, 1854. március 20.)[3] evangélikus lelkész.
Életútja[szerkesztés]
Perlaki Gábor és Ács Katának fia. Tanult Nemesdömölkön, azután Pozsonyban tizedfél, Késmárkon másfél, Debrecenben egy évig. Palotán (Veszprém megye) rektori hivatalt viselt hét negyed évig; 1787. január 17-én Bezibe (Győr megye) ordináltatott, 1790. szeptember elején Bőnybe ment első prédikátornak, 1794 tavasszal Nagybarátira (Győr megye) hívták meg; 1796-ban Nagyvázsonyba helyezték át, 1798. szeptember 8-án elbúcsúzott Nagyvázsonyban és ismét Bőnybe ment. 1804 végén Homokbödögén lett lelkész; később Kertán (Veszprém megye) és Kisbabóton (Győr megye) is volt pap. Összesen 63 évig szolgált mint pap. 1849. december 13-án nyugalomba vonult, majd Bezire költözött, ahol 1854-ben, 93 éves korában elhunyt.
Munkái[szerkesztés]
- Atyafiságos oszlop, melyet néhai Perlaki Dávid úr hív lelki pásztornak emelt 1802. Sopron. (Költ.).
- Az Isten beszédinek első betői; a gyermekeknek és együgyüeknek kedvekért kérdésekbe és feleletekbe foglaltatva világosságra bocsátattak. Győr, 1804.
- Dr. Luther M. Kis Katekismusának útmutatása szerint a Sz. Írás mondásaival megvilágosítatott idvességnek rendje. Uo. 1805. (Édes atyja jegyzéseiből).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. október 4.)
- ↑ Sárszentlőrinci evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyve 1761. év.
- ↑ Bezi evangélikus egyházközség halotti anyakönyve 1854. év
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
További információk[szerkesztés]
- Hrabovszky György, A dunántúli evangy. aug. conf. superintendentia predikátorai. Veszprém, (1803) 55., 112. l.
- Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 241., 242. l.
