Paul Bocuse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Bocuse
Paul Bocuse.jpg
Született
1926. február 11. (90 éves)
Lyon[1]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • séf
  • restaurateur
  • non-fiction író
Kitüntetései
  • Becsületrend parancsnoka
  • Verdienstkreuz 1. Klasse des Verdienstordens der Bundesrepublik Deutschland
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Bocuse témájú médiaállományokat.

Paul Bocuse (Collonges-au-Mont-d’Or, 1926. február 11. –) a 20. század egyik legnagyobb szakács ikonja, a nouvelle cuisine meghatározó alakja.

Életpályája[szerkesztés]

Felmenői sok generáció óta Collonges-au-Mont-d’Or molnárjai voltak és a molnár felesége már 1765-ben is különösen híres volt jó főztjéről, amellyel az őröltetésre várakozó gazdákat vendégelte meg. Amikor 1840-ben megépítették a Párizs-Lyon-Marseille vasútvonalat, a malmot le kellett bontani, és a család egy közeli farmon nyitott fogadót a Saône partján. A később étteremé alakított házat 1921-ben Paul nagyapja Joseph váratlanul eladta. Apja Georges 1825-ben feleségül vette Irma Roulier-t és átvette az Irma szülei által üzemeltetett „Hotel du Pont de Collonges”-t (ma „Restaurant Paul Bocuse”), de a Joseph Bocuse által kötött szerződés miatt nem adhatta éttermének a család jól csengő nevét.

Paul Bocuse már kilenc évesen apja éttermének konyháján dolgozott, majd Eugenie Brazier három csillagos lyoni éttermében tanult. A ’40-es és ’50-es években megfordult Lyon és Párizs több jelentős éttermének konyháján. 1950-ben Fernand Point három csillagos vienne-i éttermében, a „La Pyramide” konyháján tökéletesítette tudását. 1956-ban átvette apjától az anyai nagyszülei által alapított étterem vezetését. 1958-ban nyerte el első Michelin-csillagát, 1962-ben a másodikat, 1965-ben a harmadikat. 1961-ben megszerezte a MOF (Franciaország Legjobb Szakembere) címet. 1965-ben megnyitotta a L’Auberge-t. 1966-ban sikerült visszavásárolnia a nagyapja által eladott éttermet, melyet "L’Abbaye de Collonges"-ra keresztelt át, visszanyerve a család neve feletti rendelkezés jogát. 1975-ben Valéry Giscard d’Estaing a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagjává ütötte. Ebből az alkalomból többek között Paul és Jean-Pierre Haeberlin-nel, Michel Guérard-ral és Jean Troisgrosme-mal öt fogásos vacsorát készített, melynek egyik fogása Bocuse kreációja, a fekete szarvasgombával készült leves - szárnyas-erőleves zöldségekkel, marhahússal, szarvasgombaszeletekkel és libamájjal, rásütött levelestészta-fedéllel - azóta is megtalálható „La soupe aux Truffes V.G.E” néven Bocuse éttermeinek étlapján.

1989-ben a Gault Millau kalauz másik három társával egyetemben, az Évszázad Szakácsának választotta.[2]

Éttermei[szerkesztés]

L’Auberge du Pont de Collonges, Lyon

Ma öt bisztrót és egy gyorsbüfét üzemeltet Lyonban, továbbá a „Restaurant Paul Bocuse”-t, a zászlóshajó „L’Auberge du Pont de Collonges”-t, valamint a családi örökség „L’Abbaye de Collonges”-t a Lyon-tól alig öt km-re, a Saône partján fekvő Collonges au Mont d’Or-ban. 1982-ben Roger Vergé-vel és Gaston Lenôtre-al közösen nyitottak éttermet „Pavillon de France” néven a Walt Disney World Resort - Disney World Epcot parkjában, Orlandoban, Floridában, mely ma „Chefs de France” néven üzemel és Bocuse fia, Jerome vezet. Japánban két bisztrót üzemeltet. A "Paul Bocuse"-t Tokyo-ban és a "Le Maison"-t Nagoya-ban.

Hozzájárulása a gasztronómia fejlődéséhez[szerkesztés]

Bocuse a nouvelle cuisine terjesztésével nagyban hozzájárult az egyetemes gasztronómia fejlődéséhez. Több tanítványa (Franz Keller, Eckart Witzigmann vagy Heinz Winkler) is híres séf lett. Eckart Witzigmann például az első német séf aki három Michelin-csillagot kapott. A nevét viseli az 1987-óta megrendezett Bocuse d’Or, mely a világ egyik legnagyobb presztízsű szakácsversenye. 2008-ban Ecully-ban megalapította az Institut Paul Bocuse - École de Management Hôtellerie Restauration & Arts Culinaires-t.

Le Nord, Bocuse bisztróláncának egyik üzlete Lyon központjában.

Bibliográfia[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. december 10.
  2. A Michelin-csillagai. (Hozzáférés: 2009. szeptember 7.)

Források[szerkesztés]

  • Paul Bocuse: Le feu sacré (Glénat 2005) ISBN 978-2723452168
  • bocuse.fr
  • nordsudbrasseries.com

Külső linkek[szerkesztés]