Pap István (agrármérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pap István
Életrajzi adatok
Született1915. február 23.
Verespatak
Elhunyt1994. február 5. (78 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
Ismeretes mintagronómus
Pályafutása
Szakterületagrártudomány
Munkahelyek
Mezőgazdasági Főiskola Kolozsváregyetemi tanár
Szakmai kitüntetések
MTA külső tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Pap István témájú médiaállományokat.

Pap István (Verespatak, 1915. február 23.Kolozsvár, 1994. február 5.) erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, egyetemi adjunktus. Pap Lajos és Pap Géza testvére.

Életútja[szerkesztés]

A székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban érettségizett (1931), egyetemi tanulmányait az I. Ferdinánd Egyetem matematika szakán kezdte, majd a Mezőgazdasági Főiskolán Kolozsvárt szerzett gazdamérnöki diplomát (1944). Gyakorlatvezetőként itt kezdi pályáját, amelyet frontszolgálat és hadifogság szakított félbe. 1952-től előadótanár nyugalomba vonulásáig (1975). A mezőgazdasági tudományok doktora. A magyar kar felszámolása után román nyelven tartotta előadásait. A diktatúra bukását követő időszakban újjáalakuló Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (a volt EMGE) tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett.

Munkássága[szerkesztés]

Első írása az EMGE naptárában jelent meg (1943). Már mint tanársegéd és adjunktus a gyakorlati tanszéken az üzemszervezés, nyilvántartás és könyvelés tárgykörébe vezette be diákjait. A mezőgazdasági gépesítési tanszéken mezőgazdasági géptant adott elő, az állattenyésztési tanszéken pedig a mezőgazdasági állattant, takarmányozástant, a háziállatok bonctanát, haltenyésztést, vadgazdaságtant, selyemhernyó-tenyésztést és méhészetet, kisállattenyésztést, járványtani és parazitológiai alapismereteket. Egyéni kutatásai főként a külföldről behozott háziállatfajták tulajdonságainak alakulására, hozamképességük megállapítására, a hozamok fokozására irányultak. Foglalkozott a gépi fejés lehetőségeivel, valamint a szarvasmarha-szelekcióval; ez a tárgya doktori értekezésének is.

Több mint harminc éven át gazdásznemzedékek oktatója volt. Magyar nyelven közölt tudományos ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja az ezret. A Romániai Magyar Szó, Előre, Falvak Dolgozó Népe, Ifjúmunkás, Brassói Lapok, A Hét, Művelődés, Korunk munkatársa. Évtizedeken át cselekvő részese a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó (későbbi nevén Ceres) kolozsvári műhelyének. Az agrónomus kézikönyve (1954) szerkesztőbizottságának tagja, a kéziratban maradt, illetve a Falvak Dolgozó Népében a nyolcvanas évek végén A-F címszavaival részben megjelent Mezőgazdasági kislexikon egyik szerzője. 1993-ban bekapcsolódott az újrainduló Erdélyi Gazda szerkesztésébe is. A Kolozsvári Rádió mezőgazdasági műsorának állandó előadója, s emlékezetes a bukaresti TV magyar nyelvű műsorában Dálnokról jelentem címmel forgatott sorozata, amelyben kritikailag mutatta be a háromszéki település mezőgazdasági termelésének gondjait.

Az 1989-es fordulat után a Cseke Péter szerkesztésében megjelent 4. RMDSZ-Füzetben, Mit várhat a falu a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől? című tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy észszerűtlen a termelőszövetkezetekben felhalmozott közös vagyon önkényes szétosztása, az értékek eltékozlása, s arra buzdított, hogy a tagok maguk vegyék kezükbe a gazdakörök termelésének megszervezését.

Önálló munkái[szerkesztés]

Sírja a Házsongárdi temető Korbuly-kriptájában
  • A gabonafélék ápolása (1951)
  • A kapásnövények ápolása (1951)
  • Búzatermesztők könyve (Szopós Andrással, 1953)
  • Az agronómus kézikönyve (társszerzőkkel, 1954)
  • Sertéshizlalás (1956)
  • A háziállatok takarmányozása (Nagy Miklóssal, 1956, 1961, 1972)
  • Bivalytenyésztés (Nagy Miklóssal, 1957)
  • Állattenyésztési tanácsadó (1959, 1964)
  • Házinyúl- és szárnyastenyésztés (1960)
  • Hagyomány és korszerűség a gazdálkodásban (1985, 1995)
  • Háztáji állattartás (1989)
  • Brüsszeli levelek, Művelődés Egyesület, Kolozsvár, 2013. ISBN 978-973-7993-68-7 (Előszó: Farkas Zoltán)

Források[szerkesztés]