Papírsárkány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Deltaszárny alakú, kétzsinóros sportsárkány

A papírsárkány (zsinóros sárkány) a levegőnél nehezebb repülő játékszer és sporteszköz. A ma használatos kínai nevét a papírsárkány a Tang-korban (618–907) kapta, ekkor kapta a fengzhengnek, ami annyit tesz: „széllel zengő”. Nem véletlen a névválasztás, ugyanis ebben az időszakban a sárkányokat elsősorban hadászati célokra használták, segítségével tudták felmérni például a seregek közti távolságot, sok esetben pedig bambuszból készült sípot szereltek rá, így hangot is adott. Ez az időszak azért is jelentős, mert ekkor vált a sárkányeregetés szórakozássá.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sárkányos szörfözők a hawaii O‘ahu sziget mellett

Legrégebbi írásos említése és ábrázolása Kínából származik, kb. i. e. 200-ból, de ekkor már legalább 200 éve ismert volt. Kínából elterjedt egész Ázsiában. 1000 körül ismerték és használták Japánban és Koreában; 1500 előtt eljutott Malajziába, Indonéziába és Thaiföldre. Közben módosult, különböző változatai jelentek meg.

Európában a 13. században jelent meg. Az 1700-as években Párizsban annyira népszerű volt, hogy a sárkányeregetők közötti konfliktusokat elkerülendő szabályozni kellett a közparkok rendjét.

1752-ben Benjamin Franklin egy sárkánnyal végzett kísérlettel bizonyította be, hogy a villámlás elektromos kisülés.

1948-ban Francis Rogallo szabadalmaztatta az ún. flexi sárkányt, amely elvezetett az első modern sárkányrepülők modelljéhez.

1963-ban Domina Jalbert feltalálta a háromdimenziós parafoil sárkányt, amelynek alapján kifejlesztették az irányítható ejtőernyő típusokat.

1988-ban Peter Lynn olyan irányítható sárkányokat készített, amelyekkel gépkocsit lehet vontatni [1]. Innen a nevük: vontatósárkány.


Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Papírsárkány témájú médiaállományokat.