P-anizidin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
p-anizidin
4-Anisidine.png
IUPAC-név 4-metoxianilin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 104-94-9
ChemSpider 13869414
KEGG C19326
ChEMBL 295652
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C7H9NO
Moláris tömeg 123,15 g/mol
Sűrűség 1,071 (57 ºC)
Olvadáspont 57,2 ºC
Forráspont 243 ºC
Oldhatóság (vízben) oldódik
Oldhatóság oldódik etanolban, dietil-éterben, acetonban és benzolban
Törésmutató (nD) 1,5559
Veszélyek
EU Index 612-112-00-2
Lobbanáspont 122 ºC (252 ºF)
Öngyulladási
hőmérséklet
515 ºC
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek o-anizidin
m-anizidin
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A p-anizidin szürkésbarna szilárd anyag, az anizidin három izomerje közül a legkevésbé toxikus (orális LD50 = 1400 mg/kg), de lenyelve, belélegezve vagy bőrrel érintkezve még így is vérkárosító hatású. Erősen melegítve nagyon mérgező nitrogén-oxidok keletkezhetnek belőle.


Állás során hajlamos az oxidációra, mely az anyag elszíneződésével jár.[2]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a P-Anisidine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]