p-anizidin
| p-anizidin[1] | |
| |
| IUPAC-név | 4-metoxianilin |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 104-94-9 |
| PubChem | 7732 |
| ChemSpider | 13869414 |
| EINECS-szám | 203-254-2 |
| KEGG | C19326 |
| ChEBI | 82388 |
| RTECS szám | BZ5450000 |
| SMILES | COc1ccc(cc1)N |
| InChI | 1/C7H9NO/c1-9-7-4-2-6(8)3-5-7/h2-5H,8H2,1H3 |
| InChIKey | BHAAPTBBJKJZER-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | 575917SNR4 |
| UN-szám | 2431 |
| ChEMBL | 295652 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C7H9NO |
| Moláris tömeg | 123,15 g/mol |
| Sűrűség | 1,071 (57 °C) |
| Olvadáspont | 57,2 °C |
| Forráspont | 243 °C |
| Oldhatóság (vízben) | oldódik |
| Oldhatóság | oldódik etanolban, dietil-éterben, acetonban és benzolban |
| Törésmutató (nD) | 1,5559 |
| Veszélyek | |
| EU Index | 612-112-00-2 |
| Lobbanáspont | 122 °C |
| Öngyulladási hőmérséklet | 515 °C |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | o-anizidin m-anizidin |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A p-anizidin szürkésbarna szilárd anyag, az anizidin három izomerje közül a legkevésbé toxikus (orális LD50 = 1400 mg/kg), de lenyelve, belélegezve vagy bőrrel érintkezve még így is vérkárosító hatású. Erősen melegítve nagyon mérgező nitrogén-oxidok keletkezhetnek belőle.
Állás során hajlamos az oxidációra, mely az anyag elszíneződésével jár.[2]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a P-Anisidine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ szerk.: Weast, Robert C.: CRC Handbook of Chemistry and Physics, 62nd, Boca Raton, FL: CRC Press, C-98. o. (1981. május 7.). ISBN 0-8493-0462-8
- ↑ VIII. Magyar Gyógyszerkönyv. (Hozzáférés: 2013. január 19.)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
