Ottakring

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bécs XVI. kerülete
Elhelyezkedése Bécsen belül
Elhelyezkedése Bécsen belül
Bécs XVI. kerülete címere
Bécs XVI. kerülete címere
Egyéb elnevezés: Ottakring
Közigazgatás
TelepülésBécs
KerületXVI.
Irányítószám1160
Polgármester
  • Franz Prokop
  • Stefanie Lamp
Népesség
Teljes népesség103 117 fő (2020. jan. 1.)[1]
Népsűrűség11 921,04 fő/km²
Tszf. magasság247 m
Terület8,65 km²
Elhelyezkedése
Bécs XVI. kerülete (Bécs)
Bécs XVI. kerülete
Bécs XVI. kerülete
Pozíció Bécs térképén
é. sz. 48° 12′ 45″, k. h. 16° 18′ 38″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 45″, k. h. 16° 18′ 38″
Bécs XVI. kerülete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécs XVI. kerülete témájú médiaállományokat.

Ottakring Bécs XVI. kerülete. Ottakring Hernals, Josefstadt, Neubau, Rudolfsheim-Fünfhaus és Penzing kerületekkel határos.

Földrajza[szerkesztés]

Ottakring Bécs nyugati részén található a Gürtel és a Bécsi-erdő közötti területen. Északról Hernals, keletről Josefstadt és Neubau kerületek, valamint délről Rudolfsheim-Fünfhaus és Penzing kerületek határolják. A kerület legmagasabb pontja a 449 méter magas Gallitzin-hegy.

A kerületre jellemző épületek meglehetősen változatosak: a Gürtel közelében sűrűn lakott a kerület valamint gyárak, üzemek találhatók, míg a Gürteltől kifelé villák és kertes házak találhatók.

A kerület területének 36%-a zöldterület, 45.4%-a beépített. Thaliastraße a kerület legfontosabb és legzsúfoltabb utcája, a kerület 1.23%-át mezőgazdasági területként használják fel. Egykor jelentős szőlőültetvény volt Ottakringben, ami miatt a borászat is kiemelkedő volt.

Történelme[szerkesztés]

Ottakring község[szerkesztés]

Az eredeti Ottakringet 1.000 éve alapították bajor telepesek, akik a Gallitzin-berg egy szűk erdős részét kiírtották, eredetileg Ottakringen az Ottakring nevű patak folyt, ami a mai Ottakringerstrasse , Abelegasse,Thaliastraße, Lerchenfelderstraße , Minoritenplatz nyomvonalán folyt a Duna-csatornába. A "régebbi Ottakring" teljesen megsemmisült az 1683-as Kahlenbergi csata következtében. A falu a patak Bécshez közelebbi szakaszán épült újjá, erre a településre amely 1980-as évekig maradt fenn, hivatkoztak a bécsiek a 19. és 20. század folyamán mint régi Ottakring.

Bécs részeként[szerkesztés]

1888-ban Ferenc József elrendelte, hogy Bécshez csatolják a város környéki falvakat. Az alsó-ausztriai kormány megszavazta 1890-ben az Eingemeindung der Vororten zu Wien néven a törvény, amellyel lehetővé tették a bővítést. 1892-ben életbe lépett a törvény. A kezdeti ellenállás ellenére Otttakring és Neulerchenfeld községek Bécs 16. kerületéhez csatolták, 106,861 lakossal.

Bécshez csatolása után a kerület lakossága robanásszerűen megnőtt: 1910-re 177 ezer embert élt Ottakringben, a munkások száma jelentősen megnőtt annak ellenére, hogy nem volt elég munkalehetőség. Ez ösztőnzőleg hatott az iparnak, hogy itt létesítsen gyárakat.

Világháborúk és hatásaik[szerkesztés]

Az első világháború jelentős lakásépítési programok zajlottak le: 1922 és 1934 között 28 Gemeindebau vagyis önkormányzati lakótelep-építés valósult meg, amikkel 4.517 lakás épült meg. Ezek közül a Sandleitenhof telepen 1587 lakás épült, amivel Bécs akkori legnagyobb lakótelepe volt. A gazdasági válság az 1930-as évekre súlyos hatással volt, mintegy 50%-os munkanélküliséget eredményezett.

1934-ben az osztrák polgárháború alatt jelentős bizonytalanságot és harcokat hozott. A helyi lázadók legyőzték az Osztrák Szociáldemokraták militánsait, az épületek viszont sértetlenek maradtak. A Kreitnergassén viszont jelentős harcok dúltak.

A második világháború alatt Bécs légvédelmét a Harmadik Birodalom délkeleti szárnya figyelte, a Gallitzin-hegy melletti Gaugefechtsstandról.

A háború után Ottakring Bécs francia megszállási övezetébe került. A kerület újjáépítése lassan indult csak újjá, a Negerdörfel nyomortelepet lebontották és új lakásokat építettek.

Napjainkban[szerkesztés]

Komoly változást hozott Ottakringnek, hogy 1998-ra meghosszabbították a 3-as metróvonalat a kerületbe, amellyel közvetlen összeköttetést kapott a belvárossal, vonzóvá vált a befektetőknek így a metróállomás környékét rehabilitáltak.

Részei[szerkesztés]

Ottakring
  • Neulerchenfeld
  • Ottakring

Gazdaság[szerkesztés]

Ahogy Ottakringet Bécshez csatolták, úgy az ipar gyorsan megvetette a lábát. 1898-ben a Thaliastrassén dohánygyárat nyitottak meg, más jelentős helyi cégek a közé tartozott a fényképeeket gyártó Herlango illetve az ipari gépgyártással foglalkozó Österreichische Industriewerke Warchalowski és Eißler & Co. AG. A kerület legnagyobb munkaadója a textilipar volt. A második világháború után számos ipari létesítményt áthelyeztek más kerületekbe. A kerület mai napig legismertebb cégei az Ottakringer Sörgyár és a Julius Meinl kávépörkölő.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Jubiläumswarte a Gallitzinbergen
  • A wilhelminenbergi kastély
  • Az ottakringi múzeum
  • Ottakringi temető

Képek[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Népességnövekedés
forrás: Statistik.at[2]


Közlekedés[szerkesztés]

Vasút[szerkesztés]

Az U3-as metróvonalnak Wien Ottakring állomáson van az egyik végállomása.

Fontosabb közutak[szerkesztés]

  • Flötzersteig Straße (B223: Flötzersteig, Joachimsthalerplatz, Wernhardtstraße, Gutraterplatz, Spetterbrücke, Gablenzgasse; Pfenninggeldgasse és Koppstraße ill. Gablenzgasse)
  • Lerchenfelder Gürtel (B221)
  • Wiener Vororte Straße (B222: Julius-Meinl-Gasse, Lobmeyrgasse, Sandleitengasse, Maroltingergasse)

Híres emberek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Felix Czeike, Walter Lugsch: Studien zur Sozialgeschichte von Ottakring und Hernals. Jugend und Volk, Bésc 1955.
  • Felix Czeike: Wiener Bezirkskulturführer: XVI. Ottakring. Jugend und Volk, Bésc 1981, ISBN 3-7141-6233-X.
  • Christine Klusacek, Kurt Stimmer: Ottakring: vom Brunnenmarkt zum Liebhartstal. Mohl, Bésc 1983, ISBN 3-900272-37-9.
  • Ferdinand Kovarik: 100 Jahre Ottakring bei Wien. Eigenverlag, Bésc 1991.
  • Carola Leitner (Hg.): Ottakring: Wiens 16. Bezirk in alten Fotografien. Ueberreuter, Bésc 2006, ISBN 3-8000-7178-9
  • Alfred Schiemer: Auf Ottakrings Spuren: historische Streifzüge zwischen Gürtel und Gallitzinberg. Ed. Volkshochschule, Bésc 1999, ISBN 3-900799-26-1
  • Friedrich Slezak: Ottakringer Arbeiterkultur: an zwei Beispielen. Slezak, Bésc 1982, ISBN 3-85416-085-2
  • Karl Ziak: Von der Schmelz auf den Gallitzinberg: Gang durch die Gassen meiner Kindheit und durch die Geschichte Ottakrings. Jugend und Volk, Bésc 1969
  • Michael Haitszinger, Klaus Prokop: elfsechzig | Ottakring - Mensch & Bezirk. Eigenverlag, Bésc 2017, ISBN 978-3-200-05335-9.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ottakring című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]