Oliver Hazard Perry

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Oliver Hazard Perry
Az Erie-tó hőse Edward L. Mooney olajfestményén
Az Erie-tó hőse Edward L. Mooney olajfestményén
Született 1785. augusztus 20.
South Kingston, Rhode Island (Egyesült Államok)
Meghalt 1819. augusztus 23. (34 évesen)
Atlanti-óceán
Sírhely Common Burying Ground and Island Cemetery
Állampolgársága amerikai
Nemzetisége Amerikai Flag of the United States.svg
Ország  USA
Fegyvernem haditengerészet
Szolgálati ideje 21 év
Rendfokozata kapitány, ellentengernagy
Egysége Az Erie-tavi amerikai flotta
Csatái Első berber háború
Második berber háború
Erie-tavi csata
Kitüntetései Becsület érdemérem
Szülei Christopher Raymond Perry
Rokonai Christopher R. Perry tengerésztiszt (apja)
Matthew C. Perry tengerésztiszt (testvére)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oliver Hazard Perry témájú médiaállományokat.

Oliver Hazard Perry (South Kingston, 1785. augusztus 20. - Atlanti-óceán, 1819. augusztus 23.) amerikai haditengerész, aki az 1812-es brit–amerikai háború idején megverte az angolokat az Erie-tavi csatában.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Oliver Hazard Perry Christopher R. Perry és Sarah Perry első gyermekeként született 1785-ben. Négy öccse és három lánytestvére volt.[2][3] Egyik öccse, Matthew Calbraith Perry szintén tengerésztiszt lett, és komoly érdemeket szerzett a Japán nyitását kierőszakoló katonai összetűzésekben.[3]

Tizenhárom évesen, követve apját, csatlakozott az amerikai haditengerészethez. Első útján az édesapja által irányított 30 ágyús General Greene fedélzetén szolgált. A USS Adams fregatt, majd a USS Nautilus szkúner fedélzetén[3] részt vett a berber kalózok elleni első berber háborúban az észak-afrikai vizeken. 1805-ben, mindössze húszévesen korvetthadnaggyá léptették elő, és megbízták egy kisebb szkúner vezénylésével. Később a 14 löveges Revenge kapitánya lett, és az Egyesült Államok keleti partjainál, az Atlanti-óceán északi és középső területén cirkált.[4] 1808-1809-ben hadihajó-építéssel is foglalkozott, amelynek során olyan ismereteket szerzett, amelyeket későbbi megbízásakor tudott igazán hasznosítani.[5]

1811-ben, Rhode Island partjainál, rossz időjárási viszonyok között zátonyra futott hajójával. Perry vizsgálatot kért maga ellen, amelynek eredményeként vétlennek találták. Május 5-én feleségül vette Elizabeth Champlin Masont.[3] Következő év májusában visszatért az aktív szolgálatba, és ismét előléptették. Egy hónappal később az Egyesült Államok hadat üzent Nagy-Britanniának. Perryt megbízták egy 12 löveges hajó irányításával a Newporthoz és New Londonhoz közeli vizeken. Mivel ezen a poszton kevéssé tudott részt venni a háborúban, áthelyezését kérte a nyílt tengeri flottához vagy a Nagy-tavakra.[4]

Háborúban[szerkesztés]

1813 februárjában utasítást kapott, hogy csatlakozzon az Isaac Chauncey irányította egységhez az Ontario-tavi Sacket's Harborba. Ide március 3-án érkezett meg. Chauncey nem sokkal később az Erie-tóra küldte Perryt, ahol már készült egy kisebb flotta, hogy megütközzön az angolokkal, és átvegye az uralmat a terület felett.

Perry 1813. szeptember 10-én flottájával megütközött az angolokkal, akiket a csatában megvert, és ezzel nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok átvegye az északnyugati területek ellenőrzését. Perry már a csata elején kénytelen volt elhagyni zászlóshajóját, a Lawrence-t, mert súlyosan megsérült. A csatát a Niagara fedélzetéről folytatta. Győzelme ismertté és népszerűvé tette: Oliver Hazard Perry volt az első, aki egy teljes brit hajórajt úgy tudott legyőzni, hogy valamennyi saját egysége visszatért a kikötőbe. Perryt kapitánnyá nevezték ki.[1][4] Október 5-én részt vett a Thames folyó menti csatában, amelyben meghalt az indián koalíció vezére.[5]

Amerika hőse[szerkesztés]

A háború után Perry megkapta a kongresszustól a becsület érdemérmet.[2] 1815-1817-ben a Java nevű fregattot irányította a Földközi-tengeren. 1815-ben részt vett a második berber háborúban.[3] Később, 1819-ben diplomáciai tárgyalásra indult, hogy véget vessen a Buenos Airesből és Venezuelából induló kalóztámadásoknak, amelyek az amerikai vitorlásokat ellen irányultak. 1819 júliusában megérkezett az Orinoco-folyóhoz, ahol átszállt a USS Nonsuch fedélzetére, amellyel Angosturába hajózott, ahol találkozott Simón Bolívarral. Oliver Hazard Perry a hazafelé vezető úton sárgalázat kapott, és 1819. augusztus 23-án hajója, a John Adams fedélzetén, Trinidad közelében meghalt.[1] Katonai tiszteletadás mellett a trinidadi Port of Spainben temették el. 1826-ban földi maradványait Newportba szállították, ahol az állam emlékművet állított a tiszteletére.[4]

Érdekesség[szerkesztés]

  • Az amerikai haditengerészet az 1970-es évek második felében új hajótípust vezetett be, amely egyaránt bevethető rakétahordozók, tengeralattjárók és repülőeszközök ellen. Ezt a fregattosztályt Oliver Hazard Perryről nevezték el.[6] Az osztály 51 hajóegységét 2015 közepén vonják ki a hadrendből.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Britannica Encyclopedia 9. kötet, 500-501. oldal ISBN 0-85229-591-X
  2. ^ a b Ohio History Central: Oliver H. Perry. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  3. ^ a b c d e Military History: War of 1812: Commodore Oliver Hazard Perry. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  4. ^ a b c d Erie Maritime Museum: Commodore Oliver Hazard Perry. [2012. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  5. ^ a b Infoplease: Perry, Oliver Hazard. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  6. A háború művészete: Oliver Hazard Perry-osztályú fregattok. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
  7. Eljött a búcsú ideje. In.: Magyar Honvéd. XXVI. évf., 2015/2. sz., 12. oldal, ISSN 0865-6932