Olekszij Valerijovics Honcsaruk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Olekszij Valerijovics Honcsaruk
Oleksiy Honcharuk 3 crop.jpg

Született 1984. július 7. (35 éves)
Horodnya

Foglalkozás
  • ügyvéd
  • jogász
  • politikus
  • köztisztviselő
Iskolái Nemzeti Államigazgatási Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Olekszij Valerijovics Honcsaruk témájú médiaállományokat.

Olekszij Valerijovics Honcsaruk (ukránul: Олексій Валерійович Гончарук; Horodnya, 1984. július 7.) ukrán jogász, ügyvéd és politikus, 2019. augusztus 29-től Ukrajna miniszterelnöke.

Életrajza[szerkesztés]

Az Ukrajna Csernyihivi területén fekvő Horodnya városban született. Ott járt középiskolába. Ezután, 2001–2006 között a Régióközi Vezetőképző Akadémia (MAUP) Nagy Vlagyimir Jogi Intézetében tanult Kijevben, ahol jogi mesterdiplomát szerzett. Később az Ukrajna elnöke mellett működő Nemzeti Államigazgatási Akadémián, az Aspen Intézetben és a Kijevi Mohila Üzleti Iskolában is tanult. Jogi területen szerzett PhD fokozattal rendelkezik. Tanít a MAUP Nagy Vlagyimir Jogi Intézetében, ahol a Pénzügyi és Bankjogi Tanszék docense.

Még egyetemistaként dolgozott az ásványvízpalackozással és gyümölcslégyártással foglalkozó Horodnyai Élelmiszeripari Üzemben jogi területen. 2005–2008 között a kijevi PRIOR-Invest befektetési cégnél dolgozott jogászként, ahol az utolsó fél évben a jogi részleget irányította. 2008-tól a Constructive Lawyers jogi cég ingatlanügyi partnereként és az arbitrázs ügyletek vezetőjeként dolgozott.

2007-ben saját ügyvédi praxist is indított, amelyet 2018-tól szüneteltet. 2009-től a Befektetési Károsultak Segítő Szövetség nevű társadalmi szervezet elnöke. Emellett az Első Ukrán Ipari Befektetési Társaság első vezérigazgató-helyettese.

A 2014. októberi parlamenti választásokon a Szila ljudej (A nép ereje) nevű kis Európa-barát és liberális párt színeiben indult, a pártlista első helyét foglalta el.[1] A párt nem szerzett listás parlamenti mandátumot, a szavazáson 0,11%-os eredményt ért el. A választások után Ihor Sevcsenko természetvédelmi és természeti erőforrások miniszterének, valamint Sztepan Kubiv első miniszterelnök-helyettes tanácsadója volt. 2015–2019 a hatékonyabb állami intézményrendszer érdekében tevékenykedő Hatékony Szabályozás Iroda (BRDO – Better Regulation Delivery Office) elnöke volt. A BRDO-t 2015-ben Ajvarasz Abromavicsusz akkori gazdasági és kereskedelmi miniszter ösztönzésére hozták létre Kanada és az Európai Unió pénzügyi támogatásával. A BRDO vezetésére Abromavicsusz kérte fel Honcsarukot.

Volodimir Zelenszkij elnökké választása és hivatalba lépése után, 2019. május 29-én az Elnöki Hivatal helyettes vezetőjévé nevezték ki. Ezt követően az elnök mellett működő konzultatív testület, a Nemzeti Reformtanács tagja lett, ahol a gazdaságfejlesztési területet felügyelte.[2] 2019. június 21-től az ukrán Nemzeti Befektetési Tanács,[3] június 25-től a Nemzeti Korrupcióellenes Tanács tagja.[4]

Az újonnan megválasztott Ukrán Legfelsőbb Tanács első, 2019. augusztus 29-i ülésén Volodimir Zelenszkij elnök őt javasolta a miniszterelnöki posztra. A parlamenti szavazáson a 424 jelen lévő képviselőből 290 támogatta. Ugyanezen a napon tartott szavazást a parlament a Honcsaruk-kormányról is, melyet 281 képviselő támogatott.[5]

2019. szeptember 6-tól az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) tagja.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Центральна виборча комісія України - WWW відображення ІАС "Вибори народних депутатів України 2014". www.cvk.gov.ua. (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  2. Новопризначений заступник глави АП Гончарук відповідатиме за економічний розвиток і реформи (ukrán nyelven). Інтерфакс-Україна. (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  3. УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ №423/2019 (ua nyelven). Офіційне інтернет-представництво Президента України. (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  4. УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ №453/2019 (ua nyelven). Офіційне інтернет-представництво Президента України. (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  5. ГОНЧАРУКА ПРИЗНАЧИЛИ ПРЕМ’ЄРОМ (ukrán nyelven). Українська правда. (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  6. УКАЗ ПРЕЗИДЕНТА УКРАЇНИ №665/2019 (ua nyelven). Офіційне інтернет-представництво Президента України. (Hozzáférés: 2019. szeptember 14.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]