Oldhatóság

Az oldhatóság fogalma a telített oldatban – a laboratóriumi gyakorlatban – az oldott anyag és az oldószer tömegarányát jelenti. Adott oldódó komponens esetében ez függ az oldószer anyagi minőségétől, a hőmérséklettől és – főként gáz oldódása esetén – a komponens parciális nyomásától.

Ez megadja például, hogy 100 g oldószerben az adott komponensből – adott hőmérsékleten és nyomáson – maximálisan hány gramm oldható fel.

Mértékegysége: g/100g oldószer. Az oldhatóság mértékének megadására azonban valamennyi ismert koncentráció-mértékegység használható.

Néhány jól oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on

Vegyület	Oldhatósága (g/100g víz)
AgNO3	220
CuSO4	21
FeCl3	92
KMnO4	6,5
KNO3	32
NH4NO3	192
NaCl	26,5 (értéke)
NaOH	109

↑ (értéke): nátrium-klorid az oldószer tömegére 35,8%, térfogatára 35,74%.

IUPAC szerinti szabványos értékként: ${s}_{293,15K}^{\ominus }=0,0994\ mol/mol$

Néhány rosszul oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on
(ahol L az oldhatósági szorzat, és pL= -lg(L) ).

Vegyület	Oldhatóságai szorzata (pL)
AgCl	9,8
Ag2SO4	4,8
BaSO4	9,9
Bi2S3	97,0
CaCO3	8,3
CaSO4	5,9
HgS	52,4
PbSO4	7,8

Néhány jól oldódó légnemű vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on és 101 325 Pa nyomáson

Vegyület	Oldhatósága (g/100g víz)
NH3	53
CO2	0,17
HCl	72
SO2	11

Pontosító megjegyzések

Az IUPAC Gold Book (Arany Könyv) és a Green Book (Zöld könyv) között van valamennyi értelmezési különbség. Emiatt pontosításra szorulnak a telítettséggel kapcsolatos fogalmak.

1. A Gold Book a koncentráció kifejezést gyűjtőfogalomként kezeli; amelybe ezért belefér az anyagmennyiség-koncentráció éppúgy, mint a hazánkban alkalmazott mértékegység, a tömegarány. A felsorolást a stb. szóval zárja le, ezért még a kg/m³, illetve a kg/L is beleérthető (angolul: mass per volume ratio). Ezzel szemben a Green Book a következő logikai sorrendet építi fel:
   „s_B=c_B(telített oldat)”, tehát fizikai mennyiségként és mértékegységként is azonos az anyagmennyiség-koncentrációval, ahol a
   c_B definíciója az oldott anyag anyagmennyisége osztva az egész oldat térfogatával („V is the volume of the mixture”)
2. A telített oldat meghatározásának csak akkor van értelme, ha megadjuk a referenciafeltételeket. Ez csupán a névleges nyomást foglalja magába, a hőmérsékletet nem. A nyomásnak 10⁵ Pa-nak kell lennie. A hőmérséklet lehet 0 °C, vagy 20 °C, vagy más érték is.
3. Az oldhatósági határ függ a nyomástól és a hőmérséklettől. Ezt a geológiában a hidrotermális ásványok létrejötténél értelmezik. Például a katatermális (hipotermális) ásványok létrejötténél (300–350 °C hőmérsékleten és 100 bar körüli nyomáson) akkor válik telítetté az oldat, amikor vagy a nyomás, vagy a hőmérséklet elkezd csökkenni, a telítési határ alá.

Az oldódás lehet fizikai, vagy kémiai jelenség, a kettő közötti különbség az, hogy a kémiai oldódással megváltozik az oldószer és az oldani kívánt részecskék kötésrendszere. A gázok oldódása általában nem jár ilyen kémiai átalakulással (mint például a levegőnél), de a kén-dioxid oldódása vízben kémiai változást is eredményez (${\ce {SO2 + H2O <=> H2SO3}}$), így különböző protonáltsági állapotú szulfitok vizes oldata jön létre. Folyadékok, szilárd anyagok, sók oldódása disszociációval jár, illetve esetleg kémiai átalakulást eredményez (pl. nátrium-oxid oldása vízben lúgot - NaOH-ot - ad eredményül).

Hagyományos okokból 0 °C alatt fagyáspontcsökkenésnek nevezzük ugyanazt a jelenséget, amely 0 °C felett az oldhatóság hőmérsékletfüggése.

Kapcsolódó szócikkek

• Nátrium-klorid oldat (a telített oldat tulajdonságaival)
• Hidrotermális folyamatok (angolul)

További információk

• Oldhatósági szorzatok. [2007. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva].