Olajfalók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olajfalók
(Ropáci)
1988-as csehszlovák rövidfilm
Rendező Jan Svěrák
Producer Alena Detáková
Műfaj filmvígjáték
Forgatókönyvíró Jan Svěrák
Zene Vendula Kaspárková
Operatőr Ladislav Stepan
Vágó Jan Sládek
Gyártás
Gyártó FAMU
Krátký Film Praha
Ország  Csehszlovákia
Nyelv cseh
Játékidő 20 perc
Forgalmazás
Bemutató Lengyelország 1988. június
További információk

Az Olajfalók (Ropáci) egy 1987-ben készült csehszlovák áldokumentumfilm. A húszperces mű valójában egy zseniális főiskolai vizsgafilm,[1] melynek rendezője Jan Svěrák.

Tartalom[szerkesztés]

Felfedeznek egy új állatfajt, ami kőolajjal táplálkozik. Egy kutatócsapat követi az olajfalót. Egy lepusztult észak-csehországi bányavidéken, egy szénbányában találnak rá, amint éppen egy szállítószalagon ülve utazgat a bánya egyik feléből a másikba. Filmre veszik, s elfognak egy fiatal példányt. Amikor megtalálják, kihozzák a lápból és vizsgálni kezdik. A kis állat ekkor rosszul lesz, lassul a légzése, a kutatók ekkor jobb híján a terepjárójuk kipufogócsövéhez teszik és onnan lélegeztetik. A kutatók rájönnek, hogy az újonnan felfedezett lény szénmonoxid-alapú légzéssel él.

A kis állat minden műanyagot megeszik, különféle műanyagokkal veszi körül magát, hogy más állatok ne egyék meg őt.

A film azt állította, hogy ha elsüllyed az olajszállító tankere, vagy olaj ömlik a tengerbe a fúrótoronyból, vagy csak az olajsütő bűzös és ártalmas folyadékát nem szeretnénk a WC-be zúdítani, akkor az abszolút környezetbarát megoldás a tudósok által felfedezett új állatfaj, amelyet a szennyező civilizáció termelt ki magából – eltünteti a felesleges olajat, hisz azzal táplálkozik.

Idézet a filmből[szerkesztés]

„Dr. Suokup szeretné a kölyköt Prágába vinni. Biztos benne, hogy prágai levegő kedvez az olajfalónak! Csak a Louny-Slany szakasztól tartunk! A kipufogógázok koncentrációja itt a szükségesnél alacsonyabb. Két év múlva visszajövünk. A jelek szerint Louny-Slany sem lesz veszélyes az olajfalókra és kockázat nélkül átszállíthatjuk őket Prágába. Lehet, hogy erre két évnél is többet kell várnunk, de türelmesek vagyunk. Biztosan tudjuk, hogy a mocsári olajfaló nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé. Életfeltételei egyre javulnak.”

Az új faj[szerkesztés]

A felfedezett kis emlős neve: Pacurofagus oxitoxicus, nagyjából akkora, mint egy nutria. Olajtócsákban élnek, remekül úsznak és különlegességük, hogy növények és más állatok helyett ipari szénhidrogénekkel táplálkoznak, szén-monoxiddal lélegzenek. Újfajta légző- és emésztőrendszerrel, új enzimekkel és új energetikai folyamatokkal rendelkeznek. A levegőnél jobban szeretik a kipufogógázt, mi több, az oxigén egyenesen árt nekik (innen az oxitoxicus fajnév).

Szereplők[szerkesztés]

  • Lubomir Benes
  • Ivo Kaspar
  • Emil Nedbal
  • Jiri Nemec
  • Jan Rokyta

A film utóélete[szerkesztés]

A film bemutatása után rögtön országos szenzációt keltett. Az elegáns latin nevet hetekig gyakran hallhattuk az utcán és a járműveken. A tévé telefonjai sisteregtek az érdeklődő hívásoktól: hol lehet ilyen aranyos szörnyecskéket beszerezni? A Magyar Televízió Napzárta című műsora többször is foglalkozott a témával, biológusok, genetikusok elmélkedtek róla. E katartikus pillanatban az olajfaló egyszerre vált jelképévé az ember romboló ostobaságának és a természet építő bölcsességének.

Mindössze azok kételkedtek, akiknek az evolúció nemcsak iskolai emlék és homályos filozófiai eszme volt, hanem józan ésszel azt is meggondolták, miképp fejlődhet ki egy új faj mindjárt egy emlős szervezet bonyolultsági szintjén, egyszerűbb, hasonló tulajdonságú élőlények nélkül.

Leleplezés[szerkesztés]

Két héttel az első adás után jött a leleplező műsor.

Újra bemutatták a filmet, utána láthatták a főszereplőt: a Pacurofagust alakító ügyes gumifigurát meg néhány forgatási trükköt. A meghívott szakértők ejtettek néhány szót az igazi evolúcióról, és mindenki igyekezett rávilágítani, hogy a Pacurofagus oxitoxicus jelképnek ugyan valóban páratlan lelemény, a valóságban azonban nem létezik.

A film elismerése[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]