OEKO-TEX
Az OEKO-TEX (régebben használt írásmóddal – és egyben ez is a kiejtése –: Öko-Tex) szabvány textiltermékek és az azokon alkalmazott kellékek (cérnák, gombok, cipzárak, tépőzárak, címkék stb.) számára kidolgozott, humánökológiai szempontok szerint összeállított vizsgálati és tanúsítási rendszer. Előírja a textil- és ruhaipari gyártásban használt anyagokban előforduló kémiai anyagoknak azt a még megengedett mennyiségét, ami az emberi szervezetre nézve nem jelent veszélyt. A nemzetközi OEKO-TEX Szervezethez tartozó akkreditált vizsgáló intézetek hivatottak arra, hogy a termékeket ebből a szempontból minősítsék és ezt követően rendszeresen ellenőrzik, hogy az OEKO-TEX tanúsítványt megszerzett termékek folyamatosan teljesítik-e az előírt követelményeket. Ez biztosítja a fogyasztóközönség számára, hogy az OEKO-TEX megkülönböztető jelzéssel[1] ellátott termékek az egészségre nézve nem ártalmasak. Magyarországon és néhány környező országban az OEKO-TEX tanúsítványok kiadására az INNOVATEXT Zrt. jogosult.
Tartalomjegyzék
Történet[szerkesztés]
Az 1990-es évek elején először Svájcban és Németországban vezettek be a textilanyagok körében olyan vizsgálati módszereket, amelyeket korábban csak más analitikai területeken alkalmaztak (például atomabszorpciós és gázkromatográfiás vizsgálatok). Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy még az olyan természetes szálasanyagok, mint a pamut, tartalmazhatnak az egészségre káros anyagokat, mint például nehézfémeket, formaldehidet stb.[2][3] Azonban olyan textíliákat előállítani, amelyek egyaránt megfelelnek a fogyasztói igényeknek (divatos színek, könnyű kezelhetőség, hosszú élettartam és egyéb funkcionális követelmények) és a környezetvédelem és az egészségvédelem követelményeinek is, egyáltalán nem egyszerű feladat. A divat- és funkcionális igények nem elégíthetők ki bizonyos vegyi anyagok alkalmazása nélkül.
Amikor világossá vált, hogy a textíliákban lehetnek az egészségre ártalmas anyagok, még nem létezett a textíliák humánökológiai minőségének megítéléséhez megbízható termékvédjegy, amely a fogyasztóközönséget tájékoztatta volna, sem pedig egységes határérték-rendszer, amely a textilgyáraknak és a ruhaipari vállalatoknak útmutatást adott volna arra, hogy a textiltermékekben előforduló ártalmas anyagok milyen mennyisége tekinthető még elfogadhatónak anélkül, hogy azok az egészségre ártalmasak lennének. Ezért az Osztrák Textilipari Kutatóintézet (ÖTI) és a német Hohenstein Kutatóintézet az akkor már rendelkezésre álló vizsgálati szabványok alapján közösen kialakította az ún. OEKO-TEX Standard 100-at.[4] Ez egy vizsgáló és tanúsító rendszer, amely a modern textilfelhasználók sokrétű minőségi igényét veszi figyelembe, és egyidejűleg tekintettel van a textilipar összetett termelési feltételeire (globális szervezet, erős nemzetközi munkamegosztás, különböző felfogás a tekintetben, hogy mely anyagok és azok milyen mértékű előfordulása tekinthető károsnak) is.
1992-ben létrejött a nemzetközi OEKO-TEX Szervezet,[5] amelyet az osztrák, a német és a svájci textilipari kutató intézetek alapítottak, majd csatlakozott hozzá több más ország hasonló intézménye is (a magyar INNOVATEXT 1994-ben).[6] 2009. évi adatok szerint 43 országban van olyan intézet, amely az OEKO-TEX Szervezettel munkakapcsolatban áll[7], ily módon az OEKO-TEX Szervezet tevékenysége és hatásköre nemcsak Európára, hanem az USA-ra és több dél-amerikai és ázsiai országra is kiterjed. 18 országban van a szervezethez tartozó akkreditált vizsgáló intézet, közülük 14 európai és egy japán intézetnek van joga nemzetközileg is elismert tanúsítványt kiállítani. Magyarországon ez az INNOVATEXT Textilipari Műszaki Fejlesztő és Vizsgáló Intézet Zrt.,[6] amelynek hatásköre több más kelet-európai országra is kiterjed.
OEKO-TEX Standard 100[szerkesztés]
A szabvány célja és elterjedtsége[szerkesztés]
Az OEKO-TEX Standard 100 célja, hogy a textil- és a textilruházati ipar humánökológiai szempontból kifogástalan termékeket gyártson, a kereskedők vevőiknek egészségügyi szempontból kifogástalan textilterméket ajánlhassanak és a fogyasztóközönséget megbízható módon tájékoztassa – a termék megfelelő megjelölésével – arról, hogy az OEKO-TEX által tanúsított termék az egészségre nem ártalmas. Ezt fejezi ki a tanúsító címke „Bizalom a textíliában” felirata.
2009. évi adatok szerint megalapítása óta 86 országból mintegy 8500 textil- és ruhagyártó tanúsíttatta mintegy 73 ezer termékét az OEKO-TEX Standard 100 szerint.[8][9] Ezáltal ez a megkülönböztető védjegy az ártalmas anyagokra vonatkozó, világszerte legismertebb és legelterjedtebb vizsgálati jelölés. A bizonyítványok 46,6%-át európai, 50,2%-át ázsiai, 3,2%-át pedig észak- és dél-amerikai, afrikai és ausztráliai gyártású termékekre adták ki. Magyar textil- és ruhaipari cégek is többen szerepelnek a tanúsított gyártmányok előállítói között.[6] Egy 2008-ban végzett nemzetközi közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy az európai vásárlók 42%-a ismeri az OEKO-TEX jelzést és annak lényegét.[10]
Vizsgálati szempontok[szerkesztés]
Az OEKO-TEX Standard 100 szerinti minősítés széles körű anyagvizsgálattal kezdődik, amely több mint száz paramétert tartalmaz annak megállapítására, hogy a veszélyesnek minősített vegyi anyagok előfordulnak-e és milyen mennyiségben a vizsgált termékben. Ennek során vizsgálják a törvény által tiltott és szabályozott vegyületeket, az ismert egészségre ártalmas vegyi anyagokat, valamint az egészséggel összefüggő paramétereket. Az ezekkel kapcsolatos előírásokat rendszeresen aktualizálják a tudományos eredményeknek és a mindenkori törvényi előírásoknak megfelelően.
A szabvány ezekre az anyagokra nézve veszélyességi határértékeket tartalmaz.[11] Ahhoz, hogy a termék a szabvány szerint elfogadhatónak legyen minősíthető, a benne kimutatható vegyi anyagok mennyisége illetve az egyéb előírt paraméterek egyike sem haladhatja meg a határértéket. Ilyen kritérium vonatkozik többek között a következő anyagokra:[12]
- tiltott azoszínezékek,
- rákkeltő és allergiát okozó színezékek,
- formaldehid,
- peszticidek,
- klórozott fenolok,
- szerves klór tartalmú benzolok és toluolok,
- extrahálható nehézfémek,
- ftalát tartalom,
- szerves ónvegyületek,
- biológiailag aktív és lángmentesítő anyagok,
- UV-stabilizátorok;
továbbá határértékek vonatkoznak a következő tulajdonságokra:
- színtartóság,
- pH érték,
- könnyen illó komponensek emissziója,
- szag.
A megengedett határértékek részletesen az OEKO-TEX Standard 100 honlapjának erre vonatkozó oldalán[13] találhatók meg.
A terméken szükségszerűen elvégzendő vizsgálatokat a gyártásban alkalmazott azon vegyszerek határozzák meg, amelyek a textíliát minőségileg megváltoztatják.
Minősítés[szerkesztés]
Az OEKO-TEX Standard 100 négy termékosztályt határoz meg:[14]
- I. Csecsemők és kisgyermekek által használt termékek (2 éves korig)
- II. A bőrrel közvetlenül és nagy felületen érintkező termékek
- III. A bőrrel közvetlenül nem vagy csak kis felületen érintkező termékek
- IV. Lakás- és dekorációs textilanyagok (amelyek a testtel közvetlenül nem vagy alig érintkeznek)
Az eddig megvizsgált és minősített termékek túlnyomó többsége (több mint 90%-a) az I. és II. termékosztályba tartozott.[15]
A szabvány a négy termékosztályra nézve más-más határértékeket ír(hat) elő, annak figyelembe vételével, hogy az adott paraméter a testfelülettel érintkezve mennyire lehet veszélyes az emberi szervezetre nézve. Minél intenzívebben érintkezik egy termék a bőrrel, annál szigorúbb humánökológiai követelményeknek kell megfelelnie. Ez magyarázza, hogy a szabvány különösen szigorú követelményeket támaszt a csecsemők és kisgyermekek által viselt illetve használt termékekre.
Ha a vizsgálatok mindegyike szerint megfelelően minősíthető a termék, megkaphatja az OEKO-TEX védjegy használati jogát. Az erre vonatkozó bizonyítvány 1 évig érvényes, de érvényessége többször is meghosszabbítható.
Az akkreditált vizsgáló intézetek rendszeresen ellenőrzik a kereskedelemben kapható, az OEKO-TEX Standard 100 szerint tanúsított termékeken, hogy azok minősége folyamatosan megfelel-e a követelményeknek. Amennyiben eltérnek attól, a védjegy használati engedélyét visszavonhatják.
OEKO-TEX Standard 1000[szerkesztés]
Az OEKO-TEX Standard 1000[16][17] szorosan kapcsolódik az OEKO-TEX Standard 100-hoz, és azt a hiányosságot pótolja, hogy a megkülönböztető jel ne csak a végtermék vizsgálatán alapuljon, hanem a teljes gyártási folyamat környezetvédelmi szempontból végrehajtott vizsgálatán is. Az OEKO-TEX Standard 1000 szerinti tanúsításhoz a vállalatoknak a környezetkímélő gyártási folyamatukra vonatkozó, meghatározott követelményeknek kell megfelelniük, és igazolniuk kell, hogy a teljes termelésük legalább 30%-a az OEKO-TEX Standard 100 szerint tanúsított.
A megkívánt követelmények közé tartozik többek között:
- a környezetre ártalmas segédanyagok és színezékek kizárása,
- a szennyvíz és a szennyezett levegő tisztítására vonatkozó törvények betartása,
- az energiatakarékosság,
- a zaj- és porképződés elkerülése,
- a munkavédelmi előírások betartása,
- a gyermekmunka tilalma,
- egy környezetvédelmi menedzsment rendszer alapvető elemeinek bevezetése.
Az üzemet egy arra illetékes, az OEKO-TEX Szervezethez tartozó intézet független auditora vizsgálja meg. A tanúsítvány három évig érvényes, és rendszeresen meg kell újítani.
Az első OEKO-TEX Standard 1000 tanúsítványt 1995-ben adták ki.[17] 2013-tól azonban ezt a rendszert a STeP tanúsítvány váltotta fel.
OEKO-TEX Standard 100 plus[szerkesztés]
Az OEKO-TEX Standard 100 plus[18] védjeggyel a gyártó elnyerheti azt a jogot, hogy hirdethesse: egyrészt a gyártott termékeit sikeresen tanúsítják az OEKO-TEX Standard 100 szerint, másrészt teljes termelési folyamata hiánytalanul megfelel az OEKO-TEX Standard 1000 követelményeinek. Ezt a tanúsítási rendszert az OEKO-TEX Szervezet 2013-ban megszüntette és helyette a STeP tanúsítási rendszert vezette be.
STeP[szerkesztés]
Az OEKO-TEX Szervezet 2013 júniusában az OEKO-TEX 1000 Standard továbbfejlesztéseként bevezette a Sustainable Textile Production (STeP) (szó szerinti fordításában: Fenntartható Textilgyártás) elnevezésű tanúsítványt. Ezzel azt kívánják ösztönözni, hogy a gyártók a fokozottabb környezetvédelem, a munkahelyi biztonság és a szociális felelősségérzet szempontjai szerint optimalizálják gyártási technológiáikat és a munkakörülményeket.[19] 2013 júliusától ez a tanúsítás váltotta fel az OEKO-TEX 1000 Standard és az OEKO-TEX Standard 100 plus szerinti tanúsítványt.[20]
Made in Green by OEKO-TEX[szerkesztés]
A Made in Green by OEKO-TEX címke olyan ruházati és lakástextil termékeken alkalmazható, amelyeket a STeP tanúsítás követelményeit kielégítő eljárással készítettek és abban az OEKO-TEX Standard 100 szerinti vizsgálatok egészségre ártalmas anyagot nem mutattak ki. A címke tartalmaz egy olyan kódot, amelynek alapján beazonosíthatók a gyártási láncban résztvevő gyártó üzemek és országok. Minden beszállítónak be kell tartania a tanúsításhoz tartozó minőségi előírásokat és a munkavégzés etikai követelményeit.[21]
A MySTeP adatbázis[szerkesztés]
A MySTeP számítógépes adatbázis tartalmazza mindazon cégeket, amelyek az OEKO-TEX Szervezet által kiadott bármelyik tanúsítvánnyal rendelkeznek. Minthogy az adatbázis világszerte bárhonnan elérhető, fontos információforrást jelent a beszállítót kereső gyártók, a kereskedők és a végfelhasználók számára.[22]
Eco Passport by OEKO-TEX[szerkesztés]
Az Eco Passport tanúsítással rendelkező vegyszergyártók azt igazolhatják, hogy a textil gyártásban alkalmazott vegyszereik és segédanyagaik, mint pl. a színezékek, a funkcionális kikészítéshez használt vegyületek, appretálószerek, kenőanyagok, oldószerek stb. a fenntartható textilgyártáshoz felhasználhatóak.
Az Eco Pasport jelenleg a bevezetést megelőző teszt-szakaszban van, hivatalos bevezetését az OEKO-TEX Szervezet 2016 nyarán tervezi.[23]
Források[szerkesztés]
- ↑ Az OEKO-TEX Standard 100 védjegyoltalma. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
- ↑ Jancsó Eszter. Humánökológiai szempontok a textilipari környezetvédelemben ‑ "Öko-Tex". Környezetvédelmi füzetek 23. OMIKK (1996)
- ↑ Az Öko-Tex bevezetésének okai. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. [2010. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
- ↑ Az OEKO-TEX® Szervezet 15 nyelven megjelenő honlapja (magyar nyelven). Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. [2010. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
- ↑ Kutasi Csaba (2000. április 3.). „Textilökológia, avagy amit az OEKO-TEX megkülönböztető jelzésről, védjegyről tudni kell”. Cél-Iránytű, 18–19. o.
- ↑ a b c Az INNOVATEXT Zrt. honlapja. (Hozzáférés: 2009. október 10.)
- ↑ Az OEKO-TEX Szervezethez tartozó intézetek. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)[halott link]
- ↑ Kiállított nemzetközi Oeko-Tex® bizonyítványok (2008 decemberi állapot). Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)[halott link]
- ↑ Az OEKO-TEX standard 100. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. [2010. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
- ↑ Oeko-Tex News 2009/1 (német nyelven) (pdf). Oeko-Tex News pp. 3. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
- ↑ Veszélyességi határértékek (angol, német, francia nyelven). [2011. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 3.)
- ↑ (2005. március) „Kérdések és válaszok az Öko-Tex Standard 100-ról”, Kiadó: INNOVATEXT Zrt.
- ↑ Határértékek. (francia, angol, német nyelven). Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. [2013. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 21.)
- ↑ (2001. június) „Bizalom a textíliákban – Ártalmas kísérőanyagokra vizsgált textíliák”. Öko-Tex Standard 100 – Kérdések és válaszok, Kiadó: INNOVATEXT Zrt..
- ↑ Termékosztályok. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)[halott link]
- ↑ Az OEKO-TEX 1000. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. [2012. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
- ↑ a b Az OEKO-TEX Standard 1000 (angol nyelven). www.oeko-tex.com. (Hozzáférés: 2009. december 14.)[halott link]
- ↑ Az OEKO-TEX Standard 100 plus. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. [2012. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
- ↑ (2013) „Oeko-Tex - New certification systems”. Melliand International (2), 114. o.
- ↑ Sustainable Textile Production (STeP). (Hozzáférés: 2016. április 30.)
- ↑ Made in Green by OEKO-TEX. (Hozzáférés: 2016. április 30.)
- ↑ MySTeP by OEKO-TEX. (Hozzáférés: 2016. április 30.)
- ↑ Eco Passport by OEKO-TEX tanúsítvány fenntartható textilek vegyszereire. (Hozzáférés: 2016. április 30.)
További információk[szerkesztés]
- OEKO-TEX linkgyűjtemény
- Tájékoztató az OEKO-TEX 100 szabványról
- Az OEKO-TEX Szervezet honlapja
- Lázár Károly: A kémia az energiatakarékos és környezetkímélő textilgyártás szolgálatában
- Kutasi Csaba (2009. szeptember). „A gyermek nem kicsi felnőtt, így ruházatát sajátos kritériumok szerint kell kialakítani”. Textil Fórum 19, 16-21. o.
- Kutasi Csaba (2016). „STeP tanúsítványok és a megújult OEKO-TEX portfólió”. Magyar Textiltechnika 68 (1), 60-62. o.
