Nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú
A holotípus, egy nőstény példány koponyája
A holotípus, egy nőstény példány koponyája
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Orrszarvúfélék (Rhinoceriotidae)
Alcsalád: Rhinocerotinae
Nemzetség: Dicerotini
Nem: Hegyesorrú orrszarvúak (Diceros)
Faj: D. bicornis
Alfaj: D. b. longipes
Tudományos név
Diceros bicornis longipes
Zukowsky, 1949
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú témájú kategóriát.

A nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis longipes) az emlősök (Mammalia) osztályának páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) egyik alfaja, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2011-ben kihaltnak nyilvánított.[1][2]

Előfordulása[szerkesztés]

A nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú eredeti előfordulási területe Északkelet-Nigéria, Csád délnyugati része, a Közép-afrikai Köztársaság és Kamerun északi fele - ebben az utóbbiban élt a legnagyobb állománya.[3][4]

A vadászata és orvvadászata miatt kihalt. 2006-ban hat hónapon keresztül, nagymértékű felkutatása folyt, azonban eredménytelenül.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat átlagos fej-testhossza 3-3,75 méter, marmagassága 1,4-1,8 méter és testtömege 800-1400 kilogramm volt. A két tülke közül az első 50-140 centiméteres, míg a második csak 2-55 centiméteres volt. Ludwig Zukowsky szerint, aki elsőként írta le ezt az alfajt, a keskenyszájú orrszarvúak között neki voltak a leghosszabb végtagjai. Mint minden keskenyszájú orrszarvúnak, a nyugat-afrikai alfajnak is meghosszabbodott és mozgatható ajkai voltak; rossz látása, viszont kiváló hallása lehetett.[6][7][8]

Életmódja[szerkesztés]

A bokrok és cserjék leveleivel és hajtásaival táplálkozhatott. Főleg hajnalkor és alkonyatkor mozgott és táplálkozott; a forró nappalt átpihente, talán dagonyázott is, ha akadt alkalma. Mint sok más nagytestű emlős, valószínűleg a nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú is társult a nyűvágófélékkel (Buphagidae), részben azért, hogy tisztítsák meg testét az élősködőktől és részben, hogy vészkiáltásaikkal figyelmeztessék a veszély közeledéséről.[9][10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Boettcher, Daniel: Western black rhino declared extinct. BBC, 2013. november 8. (Hozzáférés: 2011. november 10.)
  2. Western Black Rhino Poached Out of Existence; Declared Extinct, Slack Anti-Poaching Efforts Responsible. International Business Times, 2011. november 14. (Hozzáférés: 2012. november 30.)
  3. (1994) „Diceros bicornis”. Mammalian Species, 1–8,figs. 1–3. o. DOI:10.2307/3504292.  
  4. Gwin, Peter (2012. március 1.). „Rhino Wars”. National Geographic 221 (3), 106–20. o. (Hozzáférés ideje: 2012. október 23.)  
  5. Emslie, R.: Diceros bicornis. International Union for Conservation of Nature. (Hozzáférés: 2011. november 10.)
  6. Ungulate Taxonomy. Johns Hopkins University Press (2011. november 1.). ISBN 978-1421400938 
  7. (1978) „The extinct Cape Rhinoceros, Diceros bicornis bicornis (Linnaeus, 1758)” (PDF). Säugetierkundliche Mitteilungen 26 (2), 117–126. o.  
  8. Black Rhinoceros, Arkive
  9. Black Rhino – Diceros bicornis. Rhino Research Center. (Hozzáférés: 2012. október 24.)
  10. Plotz, Roan (May–June 2012). „Burdened Beast”. Australian Geographic 108, 16–17. o.  

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]