Niczky Kristóf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Niczky Kristóf
Niczky Kristóf.jpg
Született
1725. február 11.
Sümeg
Elhunyt
1787. december 26. (62 évesen)
Buda
Foglalkozása
Tisztség Országbíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Niczky Kristóf témájú médiaállományokat.
Gróf Niczky Kristóf
Gróf Niczky Kristóf aláírása
Kőszeg - Az egykori iskola emléktáblája. Niczky gróf alakja balra fent a babérkoszorúval körülvett melldomborműn (1780-ból)

Niczki gróf Niczky Kristóf, Christophorus Niczky (Sümeg, 1725. február 11.[1]Buda, Vár, 1787. december 26.) a Szent-István-rend lovagja, tárnokmester, országbíró, királyi személynök. II. József főtanácsadója. Niczkifalvay Gróf Niczky Kristóf Magyar Ország Birája, és ugyan azon Országban az Oskolabéli Tudományoknak fő Gyámolója és Gondviselője.

Élete[szerkesztés]

Szülei gróf Niczky György Zala vármegyei és Somogy vármegyei alispánja, királyi itélőmester és bocsári Svastics Julianna voltak.[2] Niczky Kristóf a kőszegi jezsuita gimnáziumban, majd pozsonyi akadémián és a bécsi egyetemen végezte tanulmányait. 1751-ben tanácsos a magyar udvari kamaránál. 1764-ben a kancellárián tanácsos. Az 1764-ben Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Szent István-renddel és annak kis keresztjével tüntették ki 1765-ben. Ebben az évben, 1765. november 5.-én grófi rangot is kapott.[3] 1767-től valóságos belső titkos tanácsos. 1776-tól a győri és pécsi tankerület főigazgatója. 1778-ban életének legfontosabb mozzanata királyi biztosként a temesi bánságnak az anyaországhoz való visszacsatolása volt. Mária Terézia királynő 1779. április 23-án az ő javaslata alapján hasította ki a visszacsatolt részből Temes, Torontál és Krassó vármegyéket, melyeket - mint egyúttal temesi gróf - ő szervezett újra, Krassót kivéve. Az új Temes vármegye első főispánja a bekebelezési ügyek királyi biztosa Niczky Kristóf gróf lett. A királynő ráruházta egyúttal a temesi gróf ősi méltóságát is.

1782. októberétől a magyar kamara elnöke, királyi kincstartó és a közoktatásügy főfelügyelője. 1783. augusztus 14-én tárnokmesterré és a Helytartótanács elnökévé nevezték ki, 1786-ban országbíró, 1787-ben perszonális lett. Tisztségét haláláig, 1787-ig viselte. Óriási birtokai voltak Sopron-, Vas-, Zala-, Somogy- és Veszprém vármegyékben. Összesen 28 úrbéri birtoka volt Mária Terézia korában, 15912 úrbéri holdja, 690 jobbágyja és 45 zsellére. A legnagyobb úrbéri birtoka az igen nagy Somogy vármegyei berzencei földbirtok, amely 3240 úrbéri holdas volt.[4]

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

1745-ben feleségül vette pibéri Jankovich Katalint (1726-1784), Jankovich István Somogy vármegye főszolgabírája és Geréczy Erzsébet lányát.[5][6] A házasságból három gyermeke született:

  • gróf niczki Niczky György (c. 1750-1814) kerületi táblai ülnök, verőcei főispán, titkos tanácsos. Felesége gróf németújvári Batthyány Izabella (1751-?).
  • gróf niczki Niczky István (c. 1750- 1778) 1777-től körösi főispán. Felesége gróf galánthai Esterházy Mária (1757-1820).
  • gróf niczki Niczky Anna Mária (1757-1787). Férje gróf Schmidegg László (1746-1816) kamarás, kapitány, somogyi insurgens ezredes.

Emlékezete[szerkesztés]

A II. József felvilágosult abszolutizmusát feltétlenül támogató Niczkyt a nemesi rendek az idegen önkényuralmi törekvések fő eszközének tartották, a halálakor írt gúnyversek hazaárulónak nevezik.

Itt fekszik a sérült hazának ostora,
Kitül szabadság vett örök sebet.
Itt fekszik átkozott anyának rossz fia,
Hitet szegő rossz férj, s rosszabb atya.
Kiben nem érzett a kemény szív másért,
Magának élt, magát nyaló barom.
Udvar mosolygását kereste csillagát
Megdűlt hazánknak vesztével is.
Vándor! kiben pezseg magyar vér, sírkövét
Látván, kevés koráig megállapodj,
Csak még lepökheted, s ragaszthatsz átkokat
Halmára, hol rothad hazánk döge.
[1]

Kőszegen a Jurisics téren a volt jezsuita iskola falán áll emléktáblája. A babérkoszorúval körülvett melldomborműve a tábla felső részét foglalja el. Mellén a Szent István-rend középkeresztje látható. A tábla alsó részén olvasható latin nyelvű szöveg Niczky Kristóf érdemeit és tisztségeit sorolja fel. A táblát 1780-ban, még Niczky életében állították. Így tulajdonképpen az első magyarországi emléktáblák egyikének tekinthető.

Művei[szerkesztés]

  • Staats-Kenntniss von Ungarn (kéziratban)
  • Historia politica litteraria (kéziratban)
  • Tractatus de pactis et transactionibus (Viennae, 1744)

Irodalom[szerkesztés]

  • Szentkláray Jenő: Gróf Niczky Kristóf életrajza (Pozsony - Budapest, 1886)
  • Dugonics András: Etelka (regény, Pozsony és Kassa, 1788)
  • Jókai Mór: Rab Ráby (regény, Pozsony, 1879)
A jozefinista elveirõl híres Ráby Mátyás, aki az elvei miatt keveredett összetűzésbe a Pest megyei hatóságokkal, renitens magatartásáért börtönbe került. Amikor a Rábyt kísérő rendőrbiztos – tiltakozva a bebörtönzés ellen – felmutatta a császár menlevelét, Niczky gróf, a helytartótanács elnöke így válaszolt: „a császár parancsoljon Bécsben, Magyarországon én parancsolok; önök pedig ha folytatnák tovább is akadékoskodásukat, könnyen abban a szerencsében részesülhetnek, hogy egy helyre kerülnek Rábyval.”

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://genealogy.euweb.cz/hung/jankovich1.html
  2. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 228.o.
  3. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 47. kötet - 323 - 327. oldal
  4. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. 1211.o.
  5. http://genealogy.euweb.cz/hung/jankovich1.html#J
  6. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 228.o.

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]