Neville Marriner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Neville Marriner
Sir Neville Marriner 2010. júliusban
Sir Neville Marriner 2010. júliusban
Életrajzi adatok
Született 1924. április 15.[1][2][3][4]
Lincoln[2]
Elhunyt 2016. október 2. (92 évesen)[5][2][3]
London
Gyermekei Andrew Marriner
Iskolái
  • Párizsi Konzervatórium
  • Royal College of Music
  • Lincoln Christ's Hospital School
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer hegedű
Díjak
  • Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1979)
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendje
Tevékenység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Neville Marriner témájú médiaállományokat.

Sir Neville Marriner (Lincoln, 1924. április 15.London, 2016. október 2.) angol hegedűművész, karmester, neve szorosan kapcsolódik az általa alapított és egy életen át vezetett Academy of St Martin in the Fields kamarazenekarhoz.[6] Karmester pályáját negyvenöt évesen kezdő Merrinert a világ legnevesebb zenekarai - Bécs, Berlin, Párizs, Milánó, Athén, New York, Boston, San Francisco és Tokió – hívták vezényelni. Mint a klasszikus zene doyenje kilencvenéves korában még fellépett a népszerű londoni Proms-on. Művészetét lemezfelvételek sokasága, majdnem 600 felvétel őrzi.

Művészi pályája[szerkesztés]

Tanulmányai[szerkesztés]

Merriner az angliai Lincoln-ban született, mesterember édesapja volt kezdetben első hangszeres tanára, hegedűt és zongorát tanult, majd zenei tanulmányait 1939-ben a londoni Royal College of Music-ban folytatta. Emellett az akkor Henry Wood által vezetett Londoni Szimfonikus Zenekar szekund szólamában játszott. A II. világháborúban a brit hadseregben felderítőként szolgált, de egy betegség következtében egy év után leszerelik, így 1943-ban folytatja tanulmányait a Royal College of Music-ban, ezt követően a párizsi konzervatóriumban René Benedettinél tanul.

Kezdeti kamaraegyüttesek, Londoni Szimfonikus Zenekar[szerkesztés]

Pályáját még pusztán zenetanárként kezdi a rangos angliai Eton College-ban, mely Angliának számos miniszterelnököt nevelt, majd 1948-ban már egykori Alma materének, a londoni Royal College of Music hegedű szakának professzora. 1949-től számos kamaraegyüttesben játszik, 1949 körül a Martin String Quartet szekund hegedűse és 13 éven át játszik velük, emellett a csemballista Thurston Darttal és Peter Gibbsszel megalakítják a Virtuoso String Triot. Ezek az előzményei a Dart's Jacobean Ensemble-nek, melyben Merriner 1951-től játszott. Ezenkívül fellép még Reginald Jacques és Boyd Neel kamarazenekarában valamint a London Mozart Players együttesben is. 1950 körül Pierre Monteux biztatására Hancockban (Maine, Egyesült Államok) Pierre Monteux karmesterképzőjében tanul.[7]

Mindemellett az ’50-es évek elején játszik az akkor Herbert von Karajan vezette Philharmonia Orchestra-ban is valamint újból a Londoni Szimfonikus Zenekar tagja a szekund szólam vezetőjeként (1954–69).[8] Marriner a két nagy szimfonikus zenekarban a kor legjelentősebb karmester egyéniségeit ismerhette meg, mint Henry Wood, Furtwängler, Bruno Walter, Toscanini, ezek voltak későbbi karmester pályájának meghatározó gyökerei.

Academy of St Martin in the Fields kamarazenekar[szerkesztés]

Sir Neville Marriner 1980-ban.

Mint kiváló kamarazenész, és már a zenekar vezetésével is ismerkedő Marriner 1959-ben megalakítja saját kamarazenekarát az Academy of St Martin in the Fields kamarazenekart. Bemutatkozó koncertjüket 1959. november 13-án adták a londoni Trafalgar Square-en található St Martin in the Fields templomban. A kamarazenekar megalakításakor csak 12 fős volt, mely később fúvósokkal is kiegészült. A kivételes hangzású zenekar összeállítása változó volt, az előadott művekhez igazodva, kezdeti repertoárjukat - barokk és a bécsi klasszikus zene - romantikus és a 20. század kezdeti műveivel bővítette.

Marriner az együttes megalakulásától 1969-ig az obbligat és concertino szólókat is játszva irányította a kamarazenekart, 1969-től pedig már a karmesteri pulpitusról. Művészi tevékenysége mellett 2011-ig az együttes zenei igazgatója is volt, majd a zenekar örökös elnöke címet viselte.

Világkarrier[szerkesztés]

1969-ben Merriner megalakította a Los Angeles-i Kamarazenekart és első zenei igazgatója is lett 1969 és 1978 között. Majd 1979-től a nyolcvanas évek végéig egyszerre töltötte be a Minnesotai Szimfonikusok (Minnesota Orchestra) és a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának zeneigazgatói és első karmestere tisztét (1979 -1986). Ezen túlmenően vezényelte a New York Chamber Orchestra-t, a Gulbenkian Orchestra-t, az Israel Chamber Orchestra-t, az Australian Chamber Orchestra-t és a Bécsi Filharmonikusokat. A karmester karrierjét viszonylag későn, negyvenöt évesen kezdő Merrinert a világ legnevesebb zenekarai - Bécs, Berlin, Párizs, Milánó, Athén, New York, Boston, San Francisco és Tokió szimfonikus együttesei – hívták vezényelni. Még élete utolsó éveiben is fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon. De folyamatosan vezényelt Angliában is, a népszerű londoni Promson 2014-ben a promeádkoncertek történetének legidősebb karmestereként még 90 éves korában is fellépett.[9]

Marriner 2016. október 2-án, 92 éves korában hunyt el.[10]

Lemezei[szerkesztés]

Merriner rengeteg lemezt készített, több mint 600 lemezfelvételt - ezeken talán 2000-nél is több mű hallható – több, mint amennyit karmester, Herbert von Karajant kivéve, valaha is felvett.[11] Lemezfelvételeit számos kiadó, többek közt az Argo, L'Oiseau Lyre, Philips, EMI Classics lemeztársaságok égisze alatt adta közre. Nevéhez Grammy-díjas felvételek fűződnek, melyeken repertoárja a barokk zenétől a 20. századi brit zenéig terjed. Merriner válogatta, és irányította a Miloš Forman által rendezett Oscar-díjas film, az Amadeus (1984) zenéjét, melyen zenekara, az Academy of St Martin in the Fields játszik. A lemez egyike a legnagyobb példányszámban - 6,5 millió - eladott klasszikus lemezeknek.

Díjai[szerkesztés]

1979-ben II. Erzsébet királynő a brit birodalom rendje kitüntetést adományozta Merrinernek, 1985-ben lovaggá ütötte. Számos más országban is magas kitüntetéssel ismerték el munkásságát.

Magyar vonatkozások[szerkesztés]

2003-ban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon vezényelte az akkor még ifjúsági Danubia Szimfonikus Zenekart. Az Academy of St. Martin in the Fields kamarazenekarral 2007. január 15-én lépett fel a Művészetek Palotájában.

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Neville Marriner című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap