Neville Marriner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Neville Marriner
2010 júliusában
2010 júliusában
Életrajzi adatok
Született1924. április 15.[1][2][3][4][5]
Lincoln[2]
Elhunyt2016. október 2. (92 évesen)[6][2][3][5][7]
London
GyermekeiAndrew Marriner
Iskolái
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerhegedű
Díjak
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1979)
  • Művészetek és Irodalom tisztje (2015)
  • Knight Bachelor
Tevékenység
Kiadók
A Wikimédia Commons tartalmaz Neville Marriner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sir Neville Marriner (Lincoln, 1924. április 15. – London, 2016. október 2.) angol hegedűművész, karmester, neve szorosan kapcsolódik az általa alapított és egy életen át vezetett Academy of St Martin in the Fields kamarazenekarhoz.[8] Karmester pályáját negyvenöt évesen kezdő Marrinert a világ legnevesebb zenekarai - Bécs, Berlin, Párizs, Milánó, Athén, New York, Boston, San Francisco és Tokió – hívták vezényelni. Mint a klasszikus zene doyenje kilencvenéves korában még fellépett a népszerű londoni Proms-on. Művészetét lemezfelvételek sokasága, majdnem 600 felvétel őrzi.

Művészi pályája[szerkesztés]

Tanulmányai[szerkesztés]

Merriner az angliai Lincoln-ban született, mesterember édesapja volt kezdetben első hangszeres tanára, hegedűt és zongorát tanult, majd zenei tanulmányait 1939-ben a londoni Royal College of Music-ban folytatta. Emellett az akkor Henry Wood által vezetett Londoni Szimfonikus Zenekar szekund szólamában játszott. A II. világháborúban a brit hadseregben felderítőként szolgált, de egy betegség következtében egy év után leszerelik, így 1943-ban folytatja tanulmányait a Royal College of Music-ban, ezt követően a párizsi konzervatóriumban René Benedettinél tanul.

Kezdeti kamaraegyüttesek, Londoni Szimfonikus Zenekar[szerkesztés]

Pályáját még pusztán zenetanárként kezdi a rangos angliai Eton College-ban, mely Angliának számos miniszterelnököt nevelt, majd 1948-ban már egykori Alma materének, a londoni Royal College of Music hegedű szakának professzora. 1949-től számos kamaraegyüttesben játszik, 1949 körül a Martin String Quartet szekund hegedűse és 13 éven át játszik velük, emellett a csemballista Thurston Darttal és Peter Gibbsszel megalakítják a Virtuoso String Triot. Ezek az előzményei a Dart's Jacobean Ensemble-nek, melyben Merriner 1951-től játszott. Ezenkívül fellép még Reginald Jacques és Boyd Neel kamarazenekarában valamint a London Mozart Players együttesben is. 1950 körül Pierre Monteux biztatására Hancockban (Maine, Egyesült Államok) Pierre Monteux karmesterképzőjében tanul.[9]

Mindemellett az ’50-es évek elején játszik az akkor Herbert von Karajan vezette Philharmonia Orchestra-ban is valamint újból a Londoni Szimfonikus Zenekar tagja a szekund szólam vezetőjeként (1954–69).[10] Marriner a két nagy szimfonikus zenekarban a kor legjelentősebb karmester egyéniségeit ismerhette meg, mint Henry Wood, Furtwängler, Bruno Walter, Toscanini, ezek voltak későbbi karmester pályájának meghatározó gyökerei.

Academy of St Martin in the Fields kamarazenekar[szerkesztés]

Sir Neville Marriner 1980-ban.

Mint kiváló kamarazenész, és már a zenekar vezetésével is ismerkedő Marriner 1959-ben megalakítja saját kamarazenekarát az Academy of St Martin in the Fields kamarazenekart. Bemutatkozó koncertjüket 1959. november 13-án adták a londoni Trafalgar Square-en található St Martin in the Fields templomban. A kamarazenekar megalakításakor csak 12 fős volt, mely később fúvósokkal is kiegészült. A kivételes hangzású zenekar összeállítása változó volt, az előadott művekhez igazodva, kezdeti repertoárjukat - barokk és a bécsi klasszikus zene - romantikus és a 20. század kezdeti műveivel bővítette.

Marriner az együttes megalakulásától 1969-ig az obbligat és concertino szólókat is játszva irányította a kamarazenekart, 1969-től pedig már a karmesteri pulpitusról. Művészi tevékenysége mellett 2011-ig az együttes zenei igazgatója is volt, majd a zenekar örökös elnöke címet viselte.

Világkarrier[szerkesztés]

1969-ben Merriner megalakította a Los Angeles-i Kamarazenekart és első zenei igazgatója is lett 1969 és 1978 között. Majd 1979-től a nyolcvanas évek végéig egyszerre töltötte be a Minnesotai Szimfonikusok (Minnesota Orchestra) és a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának zeneigazgatói és első karmestere tisztét (1979 -1986). Ezen túlmenően vezényelte a New York Chamber Orchestra-t, a Gulbenkian Orchestra-t, az Israel Chamber Orchestra-t, az Australian Chamber Orchestra-t és a Bécsi Filharmonikusokat. A karmester karrierjét viszonylag későn, negyvenöt évesen kezdő Merrinert a világ legnevesebb zenekarai - Bécs, Berlin, Párizs, Milánó, Athén, New York, Boston, San Francisco és Tokió szimfonikus együttesei – hívták vezényelni. Még élete utolsó éveiben is fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon. De folyamatosan vezényelt Angliában is, a népszerű londoni Promson 2014-ben a promeádkoncertek történetének legidősebb karmestereként még 90 éves korában is fellépett.[11]

Marriner 2016. október 2-án, 92 éves korában hunyt el.[12]

Lemezei[szerkesztés]

Merriner rengeteg lemezt készített, több mint 600 lemezfelvételt - ezeken talán 2000-nél is több mű hallható – több, mint amennyit karmester, Herbert von Karajant kivéve, valaha is felvett.[13] Lemezfelvételeit számos kiadó, többek közt az Argo, L'Oiseau Lyre, Philips, EMI Classics lemeztársaságok égisze alatt adta közre. Nevéhez Grammy-díjas felvételek fűződnek, melyeken repertoárja a barokk zenétől a 20. századi brit zenéig terjed. Merriner válogatta, és irányította a Miloš Forman által rendezett Oscar-díjas film, az Amadeus (1984) zenéjét, melyen zenekara, az Academy of St Martin in the Fields játszik. A lemez egyike a legnagyobb példányszámban - 6,5 millió - eladott klasszikus lemezeknek.

Díjai[szerkesztés]

1979-ben II. Erzsébet királynő a brit birodalom rendje kitüntetést adományozta Merrinernek, 1985-ben lovaggá ütötte. Számos más országban is magas kitüntetéssel ismerték el munkásságát.

Magyar vonatkozások[szerkesztés]

2003-ban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon vezényelte az akkor még ifjúsági Danubia Szimfonikus Zenekart. Az Academy of St. Martin in the Fields kamarazenekarral 2007. január 15-én lépett fel a Művészetek Palotájában.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b c https://www.washingtonpost.com/entertainment/music/neville-marriner-led-renowned-academy-of-st-martin-in-the-fields-dies-at-92/2016/10/02/3bfbb3ec-88b2-11e6-875e-2c1bfe943b66_story.html
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ http://www.asmf.org/sir-neville-marriner
  7. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  8. ↑ Sir Neville Marriner az Academy of St Martin in the Fields kamarazenekar honlapján. [2016. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 27.)
  9. ↑ Alumni, Pierre Monteux School
  10. ↑ "One hundred years of attitude" Higgins, Charlotte (14 February 2007) The Guardian
  11. ↑ Leading British conductor Sir Neville Marriner dies at 92 - The BBC 2016. okt. 2.
  12. ↑ Neville Marriner, who led renowned Academy of St. Martin in the Fields, dies at 92 The Washington Post October 2
  13. ↑ Sir Neville Marriner – obituary The Telegraph

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Neville Marriner című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Neville_Marriner&oldid=26996822”