Henry Wood

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Henry Wood
Henrywood.gif
Született 1869. március 3.[1][2][3][4][5][6][7][8]
London
Elhunyt 1944. augusztus 19. (75 évesen)[1][2][3][4][5][6][7][8]
Hertfordshire
Állampolgársága
Élettárs Jessie Wood
Foglalkozása
Iskolái Royal Academy of Music
Kitüntetései Royal Philharmonic Society Gold Medal (1921)

A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Wood témájú médiaállományokat.

Sir Henry Joseph Wood (London, 1869. március 3.Hitchin, Anglia, 1944. augusztus 19.) angol karmester, orgonista. Neve a londoni Promshoz kötődik leginkább, a fesztiválnak alapító és 50 éven át vezető karmestere volt. Halála után Wood tiszteletére a Proms hivatalos neve Henry Wood Promenade Concerts lett. Wood a Royal Academy of Music professzora, valamint Anglián kívül is világszintű zenekarok, többek között a New York-i Filharmonikusok, a Berlini Filharmonikusok, a Bostoni Szimfonikus Zenekar vendégkarmestere volt.

Művészi pályája[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Wood tanulmányait 1886 és 1889 között a londoni Royal Academy of Music növendékeként végezte orgona és zeneszerzés szakon.[9] Pályája kezdetén magán énekórákat ad valamint korrepetitor, és 1889-től pedig már karmester az Arthur Rousbey Opera társulatnál, majd több kisebb operatársulattal turnézott Anglia szerte. Ezután jelentősebb megbízatást kapott a Carl Rosa Opera társulatnál, Csajkovszkij Anyeginjének angliai premierjét vezényelte 1892-ben.

Proms[szerkesztés]

A fiatal huszonhat éves Wood 1895-től a Robert Newman által a londoni Queen's Hallban elindított promenádkoncertek vezető karmestere lett. A minden évben nyolc héten át tartó fesztivál koncertjeire a Queen's Hall Orchestra-val ugyancsak kevés próba jutott, Wood a hét hat napján megtartott koncertekre összesen csak heti 9 órát próbálhatott, ennek ellenére folyamatosan emelni tudta a koncertek színvonalát. A fesztivál programján minden hétfőn Wagner-művet, pénteken Beethovent játszottak, ezt a hagyományt évtizedeken át megtartották. A romantikus szerzők művei mellett Wood később barokk és kortárs művekkel szélesítette a repertoárt, mint Richard Strauss, Debussy és Schoenberg.

A Queen's Hallban adott koncerteken kívül vezényelt Anglia más fesztiváljain, (Sheffield, Norwich, Birmingham, Wolverhampton és Westmorland), valamint koncertezett Anglia szerte (Cardiff, Manchester, Liverpool, Leicester és Hull).

A kontinensen kívül is vezényelt, vendég karmesterként fellépett a New York-i Filharmonikusokkal, majd 1911-ben Mahler halála után felkínálták számára a New York-i Filharmonikusok vezető karmesteri posztját is, de Wood a felkérést visszautasította.[10] Anglián kívül koncertezett többek között a Berlini Filharmonikusokkal is, és 1915-ben felkérték a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri posztjára, de ezt a felkérést sem fogadta el, inkább Nagy-Britanniában folytatta karrierjét.[11]

Bár Wood zeneszerzést is tanult, művészi tevékenysége mégis karmesterként ismert, ugyanakkor zenekari átiratokat írt, 1921-ben egy zürichi zenekari fesztiválon Purcell színpadi műveinek témáiból készült saját átiratát vezényelte, a Purcell Suite-et, valamint Albéniz- és Vivaldi-átiratokat is.

Sir Henry Wood mellszobra jelenleg a Royal Academy of Music tulajdona

1923-tól kinevezték egykori alma materének, a Royal Academy of Music professzorának.[12] Wood 1925-ben nagy sikerrel vezényelte a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekart Hollywoodban, majd újból meghívták 1926-ban és 1934-ben is. A koncert műsorán J. S. Bach és Stravinsky művei szerepeltek.

Miután 1927-ben a BBC vette át a promenádkoncertek feletti kontrollt, Henry Wood továbbra is a fesztivál vezető karmestere maradt. A II. világháború kitörésekor, 1939-ben a BBC megvonta támogatását a Promstól, Wood magánbefektetők segítségével folytatta a koncertsorozatot, majd 1942-től felújította a fesztivál és a BBC közti kapcsolatot.

Sir Henry Wood 1944-ben bekövetkezett haláláig (Hitchin, Hertfordshire) a Proms vezető karmestere maradt.

Magánélete[szerkesztés]

1898-ban Wood korábbi növendékével, az orosz származású énekesnővel, Olga Urusovával kötött házasságot, akivel számos közös koncertet adtak, majd halála után, 1911-ben Muriel Greatorex lett második felesége.

Lemezei[szerkesztés]

Wood 1908-ban készítette első lemezfelvételeit a His Master's Voice (HMV) égisze alatt, a lemezeken feleségét, Olga Urusovát kísérte. Majd 1915 és 1925 között 65 lemezt vett fel a Columbia lemez társasággal, 1925-től 9 év alatt további 36 lemezt készített immár jobb technikai körülmények között szintén a Columbia égisze alatt, 1935-től a Decca számára is készített felvételeket.

Wood lemezfelvételei halála után a katalógusokban már nem nagyon szerepelnek. A The Record Guide – egy az ’50-es években megjelenő angol lemezkatalógus – katalógusában 1956-ban egy lemeze sem szerepelt. Néhány lemezét jelenleg CD-n újra kiadják, köztük a Decca és a Columbia által 1936 és 1938 között készített Vaughan Williams műveinek felvételeit, valamint az 1929-ben a Columbia égisze alatt Albert Sammonsszal felvett Elgar Hegedűversenyét.

Művei[szerkesztés]

Wood közreadott Handel- és Purcell-átiratokat, valamint Paul Klenovsky álnév alatt J. S. Bach d-moll toccata és fuga zenekari átiratát.

Több könyvet is megjelentetett:

  • H. Wood: The Gentle Art of Singing, 4 köt. (1927–28)
  • H. Wood: My Life of Music (1938)
  • H. Wood: About Conducting (1945)

Díjai[szerkesztés]

1911-ben Henry Wood megkapta a lovagi címet, 1921-ben első angol karmesterként a legrangosabb angol zenei díjjal, a Royal Philharmonic Society Arany medáljával tüntették ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. a b Store norske leksikon (norvég (bokmål) nyelven), 1978
  9. Henry J. Wood az Encyclopædia Britannica honlapján
  10. The New York Times, 1911. május 11.
  11. The New York Times, 1918. május 25.
  12. Royal Academy of Music honlapja

Források[szerkesztés]

  • Boult, Adrian. My Own Trumpet. London: Hamish Hamilton (1973). ISBN 0-241-02445-5 
  • Cox, David. The Henry Wood Proms. London: BBC (1980). ISBN 0-563-17697-0 
  • Elkin, Robert. Queen's Hall, 1893–1941. London: Rider (1944). OCLC 636583612 
  • Jacobs, Arthur. Henry J. Wood: Maker of the Proms. London: Methuen (1994). ISBN 0-413-69340-6 
  • Kennedy, Michael. Adrian Boult. London: Hamish Hamilton (1987). ISBN 0-333-48752-4 
  • Shaw's Music – The Complete Music Criticism of Bernard Shaw, Volume 2. London: The Bodley Head (1989). ISBN 0-370-31271-6 
  • Music and Friends: Letters to Adrian Boult. London: Hamish Hamilton (1979). ISBN 0-241-10178-6 
  • Morrison, Richard. Orchestra – The LSO. London: Faber and Faber (2004). ISBN 0-571-21584-X 
  • Orga, Ateş. The Proms. Newton Abbot: David & Charles (1974). ISBN 0-7153-6679-3 
  • Orchestra. London: Macdonald and Janes (1979). ISBN 0-354-04420-6 
  • Reid, Charles. Malcolm Sargent. London: Hamish Hamilton (1968). OCLC 603636443 
  • Reid, Charles. Thomas Beecham. London: Victor Gollancz (1961). OCLC 52025268 
  • Sackville-West, Edward. The Record Guide. London: Collins (1956). OCLC 500373060 
  • Shore, Bernard. The Orchestra Speaks. London: Longmans (1938). OCLC 499119110 
  • Wood, Henry J.. My Life of Music. London: Victor Gollancz (1938). OCLC 30533927 

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Wood című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap