Nevelek dűlő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nevelek dűlő
Közigazgatás
Népesség
Teljes népességismeretlen

Göd-Nevelek Göd város egy része, Pest megyében, a Váci kistérségben.

Története[szerkesztés]

Nevelek titkai Volentics Gyula Sződiek Híradója 2008 tél

A decemberi helyi népszavazás kapcsán elgondolkodtató a településrész elnevezésének eredete, mely az elmúlt évszázadokban többféle formában bukkant fel. A Magyarország régészeti topográfiája című könyv 28/3-as számú sződi lelőhelyként tartja nyilván e területet, mely a falutól délnyugatra, az Ilka-patak vizenyős völgyére lejtő domboldalakon található.

Őskori, újkőkori, késő középkori és Árpád-kori cserepek kerültek innen elő.(1) Később nemcsak cserépdarabkák, hanem egy 8-13. századi falucska temetőjének maradványai is előbukkantak, amikor a szántás nyomán emberi csontok kerültek a felszínre.(2)

Nevel vagy más néven Nevelek már 1578-ban szerepelt a váci püspökség urbáriumában.(3) Ekkor Newel praediumról(4) csupán annyit jegyeztek fel, hogy a Sződhöz tartozó Göd-puszta határai között fekszik. 1625-ben már Nevelyként említik, ekkor az országot megszálló törökök szántják és lakják, de 1653-ban már újra a sződiek használják. 1825-ben még így írtak róla: "A gödi-puszta határ felé fekvő szélén lévő nádas és sásos hely melynek neve: Névely-posvány."(5) A terület írásos említései még: Zsellér-legelő, Nevel, Nevely, Newel, Nevelek-dűlő, Nevelőfák dűlője.

A sződi Homoki fák- és Nevelőfák-dűlőjének neve egy forrás szerint a futóhomokos terület 19. század eleji fásítására is utalhat.(6) Ha a dűlő neveket vizsgáljuk meg, akkor megállapítható, hogy 1865-ben „alsó neveli düllő” és „felső nevelli düllő” is volt a községi dűlők között. Nevét a korabeli krónika szerint az ott buján tenyésző sásról kapta.(7) Dr. Erdélyi István – Gödön élő régészprofesszor, a történettudományok doktora, címzetes egyetemi tanár – szerint a fenti vélekedésekkel ellentétben Nevelek neve a honfoglalás előtti történelmi időből származik, a magyarok által itt talált, vélhetően már keresztény földművelő-állattartó szláv „őslakosság” jelenlétét igazolja, mellyel az Árpád vezette magyarok összeolvadtak.

A Nevelek név semmiképpen nem hozható kapcsolatba a nevelés szóval. Az elnevezés lényege a ne-vel szóösszetételben gyökerezik. Amennyiben a vel szócskát nagynak fordítjuk, akkor a ne fosztóképzővel együtt azt jelzi „nem nagy”, hanem „kicsike” falunév rejlik ebben a szóban. A felszínen talált cserépdarabkák jelzik, lelőhelyükön már a 8. században is laktak. A település nevét „Nemnagy”-nak fordíthatjuk, s a tatárjáráskor pusztulhatott el („Ne velky” szlovák kifejezés annyit jelent „nem nagy”).(8) Szintén a Gödi Körkép című újságban jegyezte meg Katona Sándor e területről a következőket: Nevelek-dűlő geográfiailag sokkal nagyobb, mint az a terület, amit ma laknak. A lakott terület inkább a Gellért erdő része, mint Neveleké.

Fekvése[szerkesztés]

Göd város Budapesttől északra, 20–30 km-re a Gödöllői-dombság peremén és a Duna régi árterén fekszik.

Göd-Nevelek, avagy a Nevelek Dűlő az M2 autóút nyugati oldalán fekszik, és az Ilka patak határolja Felsőgöddel.

Sződ településsel földút és vegyes borítású szilárd útburkolat köti össze, míg Felsőgödöt két gyalogos-, illetve egy gépjárművek közlekedésére is alkalmas hídon érhetjük el.

Források[szerkesztés]

  • Magyarország régészeti topográfiája 9. kötet, Szobi és Váci járás (Bp., 1993) – 366. oldal
  • Gödi Körkép (2004. 4. szám)
  • Urbárium = a jobbágy kötelező szolgáltatásait meghatározó oklevél
  • Praedium = puszta
  • Pest Megyei Levéltár – Sződ iratai
  • Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre (Bp., 1933) – 49. oldal
  • Bognár András: Pest megyei téka 6. (Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, 1985) – 375. oldal, valamint Volentics Gyula: Mária Terézia sződi látogatásának szájhagyománya és a plébánia építésének története (Bp., 2008) – 37. oldal
  • Gödi Körkép (2004. 4. szám), valamint Dr. Varga Lajos: Dunakeszi egyháztörténetének vázlatos ismertetése (Dunakeszi, 2004) – 26. oldal