Nepomuki Szent János-oszlop (Mosonmagyaróvár)
| Nepomuki Szent János-oszlop | |
| Nepomuki Szent János-emlékoszlop | |
 | |
| Közigazgatási adatok | |
| Ország | Magyarország |
| Vármegye | Győr-Moson-Sopron vármegye |
| Település | Mosonmagyaróvár |
| Cím | Deák tér |
| Építési adatok | |
| Szobrász | nem ismert |
| Készítés ideje | 1744 |
| Felállítás ideje | 1744 |
| Restaurációk évei | 1968, 1986–1989 |
| Felhasznált anyagok | |
| Alapadatok | |
| Stílus | barokk |
| Elhelyezkedése | |
 Nepomuki Szent János-oszlop
Pozíció Mosonmagyaróvár térképén
| |
 é. sz. 47° 52′ 44″, k. h. 17° 16′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 44″, k. h. 17° 16′ 16″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nepomuki Szent János-oszlop témájú médiaállományokat. | |
A Nepomuki Szent János-oszlop vagy Nepomuki Szent János-emlékoszlop 1744-ben emelt, barokk stílusú szoborkompozícó Mosonmagyaróváron, a belvárosi Deák téren. Magyarország egyik legmonumentálisabb Nepomuki Szent János-ábrázolása,[1] 3069-es törzsszám alatt II. kategóriájú országos műemlék.[2]
Története[szerkesztés]
Az emlékoszlopot Hugenstein Károly uradalmi jószágkormányzó költségén emelték 1744-ben az akkori magyaróvári piactéren. A szobrász személye ismeretlen, a mészkőből készült alkotás vélhetően egy bécsi kőfaragó műhely munkáját dicséri.[3] Bár a posztamens latin nyelvű felirata Mária Terézia 1740-es megkoronázását jelöli meg az oszlopot életre hívő mementóul, egyes feltételezések szerint az elvonult pestisjárvány emlékezetére állíttatták.[4]
1968-ban ugyan Szakál Ernő irányításával már sor került a műemlék restaurálására,[5] a két évtized elteltével újra erősen lepusztult szoborkompozíción 1986-ban Szomolányi Péter szobrász, restaurátor vezetésével nagyszabású, több évig elhúzódó restaurálás vette kezdetét. A felújítás eredményeként a rossz állapotú szobrokat – restaurálást követően – a helyi Hanság Múzeum gondjaira bízták, és műkő szobrokkal cserélték le őket.[6]
Leírása[szerkesztés]
Az emlékoszlop formai megoldásait tekintve a barokk korban országszerte elterjedt Szentháromság-oszlopok kompozíciós jegyeit és szimbolikáját követi: az ívelt háromszög alaprajzú, élein volutákkal szegélyezett posztamens zárópárkányán három szent alakja látható, Nepomuki Szent János pedig a párkányról a magasba törő obeliszk tetején látható.[7]
Nepomuki Szent Jánost az alkotók megdicsőülése után, felhőkön térdepelve ábrázolták, magasra emelt, kinyújtott baljában feszülettel és pálmaággal, oldalra lendülő jobbjában birétumával, feje körül csillagkoszorúval. Bal lábánál, a magasra tartott feszület alatt a felhőből egy kerubfej bontakozik ki. A posztamens zárópárkányán három további szent, Szent Rókus, Szent Sebestyén és Borromei Szent Károly szobra áll, a posztamensen pedig Szent Rozália domborműve látható. A magyarországi Nepomuki-emlékek sorában a tekintetben is egyedülálló a mosonmagyaróvári, hogy a szent legendáriumának három jelenetét bemutató domborművek láthatóak a posztamensen: a cseh királyné meggyón János papnak; IV. Vencel király kihallgatja a papot, hogy kitudja felesége titkait; Nepomuki Jánost az uralkodó parancsára a Károly hídról a Moldvába vetik.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tüskés–Knapp 1988 346. o.
- ↑ Magyar Közlöny, 111. sz. (1997. dec. 12.) 8270. o.
- ↑ Uzsoki 1975 36. o.; S. A. 1988 5. o.; Tüskés–Knapp 1988 346. o.
- ↑ Tüskés–Knapp 1988 346. o.; Tuba 1994 8. o.
- ↑ Sedlmayr 1998 267. o.
- ↑ S. A. 1988 5. o.
- ↑ Tüskés–Knapp 1988 346. o.
- ↑ Uzsoki 1975 36. o.; Tüskés–Knapp 1988 346. o. (Szent Rókust tévesen Szent Vendelként azonosítják); Tuba 1994 8. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ S. A. 1988: S. A: Az eredeti szobrok múzeumba kerülnek. Kisalföld, XLIII. évf. 192. sz. (1988. augusztus 12.) 5. o.
- ↑ Sedlmayr 1998: Sedlmayr János: Szakál Ernő, a műemlékvédelem Európa-díjasa. Soproni Szemle, LII. évf. 3. sz. (1998) 263–268. o.
- ↑ Tuba 1994: Tuba László: A gyónási titok vértanúja: Kétszázötven éves Nepomuki Szent János szobra. Kisalföld, XLIX. évf. 249. sz. (1994. október 24.) 8. o.
- ↑ Tüskés–Knapp 1988: Tüskés Gábor – Knapp Éva: Nepomuki Szent János tisztelete a szabadtéri emlékek tükrében: Kvantitatív elemzési kísérlet. Ethnographia, XCIX. évf. (1988) 330–356. o.
- ↑ Uzsoki 1975: Uzsoki András: Mosonmagyaróvár. 3., átd. kiad. Budapest: Panoráma; Győr-Sopron Megyei Idegenforgalmi Hivatal. 1975. ISBN 9632434099