Neményi Imre
| Neményi Imre | |
| Született | Neumann Ignác 1859. augusztus 21.[1] Rákospalota |
| Elhunyt | 1942. május 12. (82 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | államtitkár (1917–1919, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (43, N/A, 1, 16) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Neményi Imre, született Neumann Ignác (Rákospalota, 1859. augusztus 21.[2] – Budapest, 1942. május 12.)[3][4] magyar pedagógus, kultúrpolitikus, szakíró. Neményi Ambrus politikus, újságíró öccse.
Élete[szerkesztés]
Neumann Zsigmond és Kohn Júlia fiaként született izraelita családban, de családjában egyedüliként, későbbiekben áttért a keresztény hitre. Tanulmányait Baján, Iglón, Miskolcon végezte és ez utóbbi város református gimnáziumában tett érettségi vizsgát.
A tanári pályát választotta és belépett a budapesti állami Paedagogiumba, ahol szorgalmának köszönhetően a legmagasabb ösztöndíjat nyerte el. Első éves paedagógiumi hallgatóként, rendes vizsgáján felül, letette az elemi iskolákra képesítő vizsgát is és tanítói oklevelet nyert. Két évvel később kitüntetéssel tette le a polgári tanári képesítő vizsgát is, majd középiskolai tanári és doktori oklevelet szerzett. Ezután berendelték katonának Boszniába és öt havi szolgálat után a szarajevói osztrák-magyar iskola igazgatója lett.
1883-ban a liptószentmiklósi állami iskola igazgatójának választották, majd következő év szeptemberétől a ferencvárosi kereskedelmi középiskolában tanított.
1888 áprilisa és 1893 között az újpesti polgári leányiskola igazgatójaként működött. Aktívan részt vett az újpesti polgári társasági és közéletben. 1888-ban az újpesti Világosság nevű szabadkőműves páholy a tagjai közé fogadta. A páholy tisztviselője majd főmester-helyettese lett. 1892-ben újpesti állami faipari ipariskola bizottságába választották. 1889–1891 között az Újpesti Hírlap egyik szerkesztője volt.
Ezután kinevezték Csanád vármegye tanfelügyelőjének. 1895-ben mozgalmat indított a népoktatás államosításának ügyében. Szorgalmazta, hogy azokat a felekezeti népiskolákat, amelyeket egyházi forrásból nem tudnak fenntartani, közös megegyezés alapján vegye át az állam. 1896-ban a vallás-és közoktatásügyi minisztériumba rendelték. Megszervezte a polgári iskola és tanítóképző intézeti tanárok tervszerű képzését és az iskolai könyvtárak hálózatát. 1897-ben előléptették és kinevezték az Országos Közoktatási Tanács, az Országos Kereskedelmi és Iparoktatási Tanács rendes tagjává, illetve királyi tanácsosi címet is kapott. 1900-ban miniszteri titkár lett és ugyanebben az évben osztálytanácsosi címmel is gazdagodott.
Ezt követően beutazta Európa közel összes országát és utazásairól szaklapokban és napi lapok cikkeiben számolt be. 1917-ben Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztériumának államtitkára lett. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor, alig ötvennyolc évesen lemondott minden állami tisztségéről. Úgy érezte, hogy számára elfogadhatatlan politikai berendezkedés valósult meg az országban. 1919-ben megalakította a Magyar Királyság Pártját, melynek egy ideig ügyvezetője volt.
1925-ben megindította és szerkesztette a Magyar Közalkalmazottak Lapját. Később a Veres Pálné Gimnázium kurátora, majd a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet helyettes elnöke lett. 1927-ben kinevezték az Országos Kereskedelmi és Iparoktatási Tanács iparoktatási és kereskedelmi oktatási szakosztályba mint nyugalmazott államtitkárt. Nyelvészeti, irodalomtörténeti és pedagógiai könyveket írt. Szakkönyvei jelentek meg a nőnevelésről, az ifjúsági könyvtárak nevelőhatásáról, a szünidő eredményes felhasználásáról. Végakaratában a Nagykőrösi Tanítóképzőre hagyta könyvtárát.
Felesége Wiesel Janka (1866–1951)[5] volt, Wiesel Lipót és Klein Borbála lánya, akivel 1907. július 22-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[6]
Főbb művei[szerkesztés]
- Magyar alak- és mondattan. A gymnasiumi, polgári és reáliskolai tanuló ifjúság használatára (Budapest, 1886)
- A gyermekek szünidejének értékesítése (Budapest, 1888)
- Néhány őszinte szó az anyákhoz leányaikról (Budapest, 1889)
- Polgári leányiskoláink fogyatkozásai (Budapest, 1891)
- Az eltévesztett irány (Újpest, 1891)
- Apáczai Csere János mint pedagógus (Budapest, 1893)
- Sajátlagosságok a pedagógiai világból (Újpest, 1893)
- Magyar szerkezet-, irály- és költészettan. Polgári és felsőbb leányiskolák, valamint polgári fiúiskolák III. és IV. osztályainak használatára. A miniszteri tanterv értelmében (Budapest, 1886., 2. átdolgozott és tetemesen bővített kiadás. Budapest, 1896.).
- Szemelvények Apáczai Csere János paedagogiai műveiből (Budapest, 1900)
- Ifjúsági könyvtárak és ifjúsági olvasmányok a nevelés szolgálatában (Budapest, 1902)
- Nőkérdés a múltban és a jelenben (Budapest, 1902)
- Állami népoktatás (Budapest, 1903)
- Népfőiskolák (Budapest, 1921)
- Apáczai Csere János (Budapest, 1925)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Ferenc József-rend középkeresztje (1912)
- Lipót-rend lovagkeresztje (1916)
- Polgári Hadi Érdemkereszt I. osztály (1917)
- Vaskorona-rend II. osztály
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ Születési bejegyzése az újpesti izraelita hitközség születési akv. 203/1859. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ Meghalt Neményi Imre (1942. május 14.) Pesti Hírlap, 64. évfolyam, 109. szám, 6. szám
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 62/1942. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ Neményi Imréné halotti bejegyzése a Budapest XIX. kerületi polgári halotti akv. 393/1951. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 978/1907. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
Források[szerkesztés]
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves Páholyok Budapesten. Budapest, Heraldika Kiadó, 2006.
- Goda Beatrix: Egy elfeledett konzervatív reformer. olvasas.opkm.hu (Hozzáférés: 2022. február 7.)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 641. o. Online elérés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.