Nazarovo (Krasznojarszki határterület)
| Nazarovo (Назарово) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Föderációs alany | Krasznojarszki határterület | ||
| Irányítószám | 662200 | ||
| Körzethívószám | 39155 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 43 770 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Elhelyezkedése | |||
| Nazarovo weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nazarovo témájú médiaállományokat. | |||
Nazarovo (oroszul: Назарово) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Nazarovói járás székhelye.
Népessége: 52 817 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Krasznojarszktól 192 km-re vagy 220 km-re nyugatra, a Csulim (az Ob mellékfolyója) bal partján helyezkedik el, az észak–déli irányú Acsinszk–Abakan vasútvonalon. Országút köti össze a kb. 40 km-re északra fekvő Acsinszkkal és az R254-es főúttal, valamint dél felé Uzsuron át az R257-es főúttal.
A város a Nazarovói-medence északi részén, az erdős sztyepp övben fekszik. Közvetlen közelében működik a Kanszk-acsinszki-szénmedence egyik legnagyobb külszíni fejtése.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A kis orosz falu a 18. század elején keletkezett. 1888-ban fedezték fel a határában elterülő szénlelőhelyet. A transzszibériai vasútvonal acsinszki állomásáról 1913-ban kezdődött a dél felé vezető szárnyvonal építése, amit megakasztott a világháború. Végül 1926-ban indult meg a közlekedés Nazarovón át az Acsinszk–Abakan vasútvonalon. A falu 1924-ben járási székhely lett.
A nazarovói barnaszén külfejtést 1947-ben kezdték építeni, a kitermelést 1951-ben kezdték meg. A város nagy teljesítményű hőerőműve 1955-től 1961-ben épült. Átadásának évében, 1961-ben a település városi rangot kapott. Ezt követően több nagy iparvállalat létesült.
Gazdasága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Kanszk-acsinszki-szénmedencéhez tartozó nazarovói külfejtés kitermelését a Szibériai Szén-energetikai Társasághoz (Сибирская угольная энергетическая компания – СУЭК) [SZUEK] tartozó cég végzi. A bányászat nagyteljesítményű exkavátorokkal történik. Az évente kitermelt kb. négy millió tonna barnaszén 95%-át a helyi hőerőműben hasznosítják, amely a város hőellátását is biztosítja.[3]
Az 1308 MW teljesítményű erőmű a Csulim partján épült, működése a környezetet erősen szennyezi. Hűtésre természetesen a folyó vizét használják.
A város további jelentős iparvállalata a hőszigetelő anyagok gyára,[4] valamint a Kelet-szibériai Fémszerkezeti Gyár, mely az 1970-es évek elején kezdte meg a termelést. Üzemeiben nagy szibériai atom-, víz- és hőerőművek, hidak fémszerkezeti elemei készülnek.[5]
A szovjet korszakban alapított számos nagyvállalat, köztük a város egykori betonszerkeszti gyára és nagy mezőgazdasági gépgyára a 21. századra megszűnt.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2025 года" (orosz nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. 2025. április 25.
- ↑ "A 2010. évi népszámlálás adatai" (PDF). Oroszország statisztikai hivatala. 2013. február 28. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 2.
- ↑ АО «Разрез Назаровский» Archiválva 2019. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2019-03-05)
- ↑ Firma Energozascsita (Hozzáférés: 2019-03-07)
- ↑ Восточно-Сибирский завод металлоконструкций Archiválva 2018. január 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. 1994. ISBN 5 85270 026 6.
- "Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja" (orosz nyelven). 2016. szeptember 23. dátummal az eredeti címről archiválva.