Nagyvárosi fények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyvárosi fények
(City Lights)
Rendező Charles Chaplin
Producer Charles Chaplin
Forgatókönyvíró Charles Chaplin
Harry Clive (nem szerepel a stáblistán)
Harry Crocker (nem szerepel a stáblistán)
Főszerepben Charles Chaplin
Virginia Cherrill
Florence Lee
Harry Myers
Al Ernest Garcia
Hank Mann
Zene Charles Chaplin
Operatőr Gordon Pollock
Roland Totheroh
Vágó Charles Chaplin (nem szerepel a stáblistán)
Willard Nico (nem szerepel a stáblistán)
Díszlettervező Charles D. Hall
Gyártás
Gyártó Charles Chaplin Productions
Ország  USA
Nyelv némafilm
Időtartam 87 perc
Költségvetés $ 1 500 000 (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó United Artists
Bemutató USA 1931. február 6.
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap

A Nagyvárosi fények (eredeti címe: City lights) 1931-ben bemutatott amerikai film, rendezője Charlie Chaplin. Chaplin nemcsak rendezte a filmet, hanem annak zenéjét is ő írta és emellett főszereplője is.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis Csavargó magányosan kóborol a nagyvárosban. Találkozik egy vak virágárus lánnyal, akibe azonnal beleszeret. Este pedig megment egy gazdag urat, aki végső elkeseredésében öngyilkos akart lenni. Hálából és az elfogyasztott italok hatására barátjává fogadja a Csavargót és meghívja házába. Az Inas nem nézi jó szemmel a vendégeskedést. A milliomos azonban lelkesen beleveti magát barátjával az éjszakába. Másnap a Csavargó összetalálkozik a vak virágárus lánnyal és új barátja pénzéből megveszi a lány virágait, majd hazaviszi őt a milliomos autóján. Ekkor történik a félreértés: a lány gazdag úrnak hiszi a Csavargót. Barátja házához visszatérve, nem fogadják szívesen, a gazdag úr kijózanodott és nem emlékszik a Csavargóra. Estére azonban a kocsmából kijövet újra barátként fogadja őt. Másnap kezdődik az egész elölről. A Milliomos elutazik Európába a felesége után, a Csavargó pedig úgy dönt, hogy dolgozni fog és segít a virágárus lánynak.

Először utcaseprő lesz, de kirúgják. Majd egy bokszmeccsen vesz részt, ahonnan szintén pénz nélkül kell távoznia. Mindeközben folyamatosan előadja a lánynak, hogy milyen gazdag ő valójában. Egy újságcikkben arról olvasnak, hogy egy orvos meg tudja gyógyítani a vakokat, de a gyógyulás drága. A Csavargó megígéri, hogy megszerzi a pénzt. Emellett kiderül, hogy a lányt és nagymamáját ki akarják lakoltatni. Így a Csavargó kétszeresen is segíthetne a lányon, de pénzt nem tud szerezni. Éjjel a városban kódorogva összeakad a Milliomossal, aki hazatért Európából és ismét részeg. A Csavargó elkéri tőle a pénzt, és barátja készségesen átnyújtja neki. Azonban betörők jönnek és leütik a házigazdát, aki ettől magához tér, és ismét nem tudja, kicsoda a Csavargó. A bűnözők eltűnnek, és ő lesz a gyanúsított. A pénzzel együtt megszökik, majd odaadja a pénzt a virágárus lánynak. Az utcán sétálva a rendőrség elkapja, és ősszel engedik ki a börtönből. A lány eközben meggyógyult és szép virágüzlete van. A Csavargó egyszer csak észreveszi őt. A lány felismeri az egykor gazdagnak hitt szegény Csavargót.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a vak lány (Virginia Cherrill)
  • a vak lány nagymamája (Florence Lee)
  • a különc milliomos (Harry Myers)
  • a különc milliomos komornyikja (Al Ernest Garcia)
  • a csavargó (Charlie Chaplin)

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film – annak ellenére, hogy már a hangosfilmek korában készült[2] – szinte teljes mértékben némafilm, eltekintve az aláfestő zenétől, néhány hangeffektustól és néhány beszédet utánzó érthetetlen hangfoszlánytól. A filmhang Vitaphone eljárássak készült (hanglemezre; sound-on-disk). A némafilm-színészek körében nem volt általános a hangosfilm ellenzése. Ha nem Chaplinről lett volna szó, akkor valószínűleg a Nagyvárosi fények hangosfilmként lett volna leforgatva, de Chaplin még hosszú ideig idegenkedett az új műfajtól – első hangosfilmje A diktátor (1940) volt.[3] Hatalmas hollywoodi befolyásának, művészi és anyagi függetlenségének köszönhetően képes volt hagyományos felirat kártyákkal elkészíteni a művet. Charlie Chaplin ismert volt maximalizmusáról és arról, hogy sokkal több felvételt készített, mint kortársai. A forgatás felénél például kirúgta Virginia Cherrillt és újrakezdte a filmet Georgia Hale-lel, de utána visszavette Cherrill-t, mivel ilyen mennyiségű film elpazarlása még számára is túlságosan drága volt. (Körülbelül hét percnyi próbafelvétel fennmaradt Hale szereplésével, melyet először az Unknown Chaplin című dokumentumfilmben egy szintén ritka bevezető jelenettel együtt láthatott a nagyközönség.) Mire a film kész lett, a némafilmek már népszerűtlenné váltak, ennek ellenére Chaplin karrierjének egyik legnagyobb művészi sikere és a legtöbb bevételt hozó alkotása volt, és összes filmje közül erre volt a legbüszkébb. Az utolsó jelenet különösen közel állt a szívéhez. Azt mondta róla: „Egyedül a Nagyvárosi fények utolsó jelenetében … nem színészkedem […] Majdhogynem védekezve, magamon kívüli állapotban nézek … Ez egy gyönyörű jelenet, gyönyörű, és azért, mert nincs túljátszva.”[4] A filmzenét maga Chaplin írta, ez lett a filmtörténet leglíraibb filmzenéinek egyike.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. City Lights – IMDb - Box office/business
  2. Az első hangosfilmnek A dzsesszénekest (1927) tekintik. A Nagyvárosi fények forgatási munkálatai 1927 decemberétől – 1931. januáráig tartottak.
  3. Charlie Chaplin, az örök bohóc. Művész-világ.hu, 2007. december 23. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  4. David Robinson: City Lights (angol nyelven). charliechaplin.com. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]