Nagy Márton (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Márton
Született1860. augusztus 29.
Nagyvárad
Elhunyt1941. augusztus 15. (80 évesen)
Nagyvárad
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaíró,
szerkesztő,
publicista,
főszolgabíró
IskoláiNagyváradi Királyi Jogakadémia (–1883)
SablonWikidataSegítség

Nagy Márton írói álneve: B. Endrődy Károly (Nagyvárad, 1860. augusztus 29. – Nagyvárad, 1941. augusztus 15.) erdélyi magyar író, szerkesztő, publicista, főszolgabíró.

Életútja[szerkesztés]

Nagy Károly ügyvéd és Csányi Erzsébet fia, Nagy Ignác humorisztikus író unokaöccse.

Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben, Pécsett, Késmárkon és Máramarosszigeten folytatta. A nagyváradi Jogakadémia elvégeztével Bihar vármegye szolgálatába lépett. 1883-tól Berettyóújfaluban szolgabíró, 1889-től Nagyszalontán főszolgabíró nyugdíjazásáig (1902). A Szalontai Lapok munkatársa, a Rendeleti Közlöny szerkesztője, közigazgatási szakmunkák szerzője, több nagyváradi napilap munkatársa. A Szigligeti Társaság tagja. Emlékezései a régi Bihar-ország életéről és személyiségeiről ma már forrásértékűek.

Munkái[szerkesztés]

  • Régi idők, régi emberek (Nagyvárad, 1925);
  • Régi nevek, régi regék (Nagyvárad, 1927);
  • Patikás Gyurka mókái (Nagyvárad, 1929).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]