Nagy András György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagy András György
Született 1905. szeptember 19.
Csíkszereda
Elhunyt 1982. március 2. (76 évesen)
Csíkszentkirály
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
orvosi szakíró,
közíró
Emléktáblája Csíkszeredában

Nagy András György (Csíkszereda, 1905. szeptember 19.Csíkszentkirály, 1982. március 2.) romániai magyar orvosi szakíró, közíró, népművelő, Nagy Benedek édesapja, Nagy Borbála testvére.

Élete[szerkesztés]

Középiskoláit szülővárosában, Debrecenben és Kolozsváron végezte 1915 és 1923 között, a bukaresti orvostudományi fakultáson doktorált 1929-ben. Mint egyetemi hallgató a Koós Ferenc Kör Diákosztályának elnöke is volt. Sebészeti és nőgyógyászati szaktanulmányokat folytatott Szombathelyem (1929-30), majd Párizsban (1930-31). Hazatérve magánorvosként dolgozott Csíkszeredában (1931-35), majd a Medicina pastoralis előadója és a gyulafehérvári Római Katolikus Teológián, a Majláth-líceum tanára, később püspökségi orvos volt 1935 és 1938 között. Megszervezte a csíksomlyói, illetve csíkszeredai Szülőanyák Mária Otthonát, melynek vezető orvosa is volt 1938 és 1944 között, a II. világháború után Bajorországban a Vöröskereszt szakorvosaként dolgozott (1945-46), visszatérve Erdélybe előbb Kolozsváron vezetett szülőotthont, majd Csíkszentkirályon volt körorvos (1947-64), végül a csíkszeredai Egészségügyi Nevelési Szolgálat vezető orvosa lett nyugalomba vonulásáig (1964-78).

Első jelentős szaktanulmányát a párizsi Presse Médicale közölte 1931-ben, hazájában az 1930-as években írásai az Erdélyi Tudósító, A Nap, Harangszó, Erdélyi Lapok, Hitel, valamint az Erdélyi Fiatalok hasábjain jelentek meg; az Erdélyi Múzeumban Adatok az erdélyi magyarság népegészségügyéhez című 1938-as tanulmányával szerepelt. A marosvásárhelyi Magyar Népegészségügyi Szemle főmunkatársa. Egészségügyi tankönyvét az államosításig használták a magyar iskolákban. Anyák iskolája c. munkája 6 kiadást ért meg. A II. világháború után a romániai Orvostudományi Társaságok Szövetsége keretében tudományos dolgozatokat mutatott be a daganatos betegségek kérdésköréből, a rákmegelőzésről és Csíkszék egészségügyének múltjáról. Népnevelő publicisztikája ebben az időszakban a Falvak Dolgozó Népe, a Hargita, Informația Harghitei, Ifjúmunkás és Vörös Zászló hasábjain szerepelt. Erdély majd minden városában, Al- és Felcsík minden falujában mintegy 300 tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő előadást tartott főként a család- és csecsemővédelemről, az alkoholizmus- és abortuszellenes küzdelem tárgyköréből. Hivatástudatában a gyógyítás egyenértékű a népneveléssel.

Érdeklődési köréhez tartozott a gyógyfürdők kérdése. Erről tanúskodik Fürdőhelyeink című írása a Korunkban (1970) és Hargita megye gyógyfürdőinek fejlődéstörténetéről szóló tanulmánya a Hargita megye gyógytényezői (Csíkszereda, 1974) című, románul is megjelent kötetben. Értékesek megemlékezései kortársairól: Bitay Árpádról és Nagy István festőművészről a Korunkban (1968) és Szemlér Ferencről a Művelődésben (1979). Kézirati hagyatékából kiadták önéletrajzát és egy kötetnyi visszaemlékezését barátaira Arcok és találkozások címmel.

Források[szerkesztés]