Némethy Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Némethy Gyula
Született1867. április 22.
Pusztamargitta
Elhunyt1951. december 19. (84 évesen)
Nagyvárad
Foglalkozásaegyházi író,
művészettörténész
SablonWikidataSegítség

Némethy Gyula (Pusztamargitta, 1867. április 22.Nagyvárad, 1951. december 19.) magyar római katolikus egyházi író, művészettörténész.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit Nagyváradon végezte, teológiai doktorátust Bécsben szerzett (1892). Hitoktató a nagyváradi főreáliskolában, majd a Római Katolikus Papnevelő Intézet tanára, utóbb rektora (1894-1948). A helybeli Jogakadémián 1899-től a művelődéstörténet előadója. Apátkanonok (1921), pápai prelátus (1924). A Bihar megyei Régészeti és Történeti Társulat titkára, 1929-től elnöke. Ő rendezte az Ipolyi Arnold-féle gyűjteményt. Karácsonyi János püspök halála után a Szigligeti Társaság elnöke is. A nagyváradi Katolikus Kör elnöke, az Erdélyi Katolikus Akadémia tudományos szakosztályának tagja.

Életének utolsó időszakában a székesegyház Szent László-oltárképének restaurálását irányította. Írásainak zöme az egyházi művészettel foglalkozott. Tanulmányai közt szerepel a Miseruha (Budapest, 1901), A szentkehely (Budapest, 1904), Az öltözet jelentősége a szobrászatban (Nagyvárad, 1911), de Az ősember a paleontológia világában (Budapest, 1912) c. munkájában kitér régészeti kérdésekre is. Külön műfaja volt az "esküvői intelem" fiatal házasokhoz, több eskető szentbeszédét ki is adta. A Nagyvárad, Pásztortűz, Vasárnap számos előadását és tanulmányát közölte. A Nagyvárad hasábjain ismertette a remetei középkori templom falfestményeit (1927), idézte Szigligeti Ede emlékét (1928), szólt a költői és prófétai hivatásról (1931), köszöntötte Reményik Sándort (1941). Az aradi Vasárnap 1936/8. számában Az "Utolsó vacsora" tragédiája c. alatt Leonardo da Vinci remekének keletkezését, sorsát és állapotát írja le milánói vizsgálódásai alapján. Dokumentum értékű, számos kötetbe foglalt naplója (1895-1948) kéziratban maradt.

További kötetei[szerkesztés]

  • Háború és festőművészet (Nagyvárad, 1915);
  • Karácsonyi János, a történetíró (Nagyvárad, 1929);
  • A nagyváradi római katolikus székesegyház (Nagyvárad, 1942).

Társasági tagság[szerkesztés]

Források[szerkesztés]