Nápoly villamosvonal-hálózata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nápoly villamosvonal-hálózata
Adatok
Ország Olaszország
HelyszínNápoly
Típusvillamoshálózat
Átadás1875
Hálózat hossza11,8 km
Vonalak száma3
Járművek száma22 AnsaldoBreda Sirio
30 CT139K Peter Witt
Általában használt jármű
  • AnsaldoBreda Sirio (22)
  • Peter Witt streetcar (30)
Nyomtávolság1445 mm
Áramellátás750 V DC felsővezeték (2001-ig 600 V DC)
Feszültség750 V egyenáram
Üzemeltető
ÜzemeltetőANM
A Wikimédia Commons tartalmaz Nápoly villamosvonal-hálózata témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nápoly villamoshálózata (olaszul: Rete tranviaria di Napoli) az olaszországi Nápoly városában található, jelenleg mindössze három vonalból álló villamosüzem. A hálózat 1445 mm-es nyomtávolságú, összesen 11,8 km hosszúságú. A villamosüzemet 22 modern alacsonypadlós AnsaldoBreda Sirio és 30 CT139K Peter Witt villamoskocsi szolgálja ki.

Története[szerkesztés]

Nápolyban az első villamos 1875-ben indult meg, akkor még lóvontatással.

1929-ben Nápoly a különböző társaságok villamosvonalait összevonta az 1918-ban alapított Azienda Tranviaria Comunale Napoli (ACTN) társaságba.

1930 decemberében a hálózat irányítását Nápoly az Ente Autonomo Volturno (EAV) társaságra bízta, mely a helyi villamosenergia-termelő is volt egyben. 1937-ben az EAV lett a koncesszióvezetője a szolgáltatásnak, de különböző nehézségek miatt 1941. január 1-jétől a városi tanács folytatta a közvetlen irányítást a koncesszióvezető kérésére.

1947-ben létrejött az Azienda Tranvie Autofilovie Napoli (ATAN), hogy átvegye a villamosszolgáltatás irányítását. Ugyanúgy, mint más olasz városokban, a villamos-hálózat drámaian összezsugorodott 1952 és 1954 között, a villamos szerepét a trolibuszok és az autóbuszok vették át.

A huszadik század végén megpróbálták újjáéleszteni a hálózat maradékát, például az 1990-es FIFA-világbajnokságra tervezett Linea Tranviaria Rapida segítségével, de ennek semmilyen eredménye nem lett, ehelyett a hálózat mérete tovább csökkent (1998: Piazzale Tecchio-Bagnoli, 2000: Piazza Vittoria-Piazzale Tecchio). A 2000-es évek elején új villamoskocsik érkeztek a hálózatra az olasz AnsaldoBreda-tól.

Napjainkra mindössze három vonalon maradt meg a szolgáltatás: az 1-esen, a 2-esen és a 4-esen.

A jövőben szeretné a város a villamosüzemet fejleszteni. A fejlesztési program magában foglalja az infrastruktúra rekonstrukcióját és a villamosflotta felújítását is.

Térkép[szerkesztés]

Térkép


Üzemeltetők[szerkesztés]

  • SATN (1876-1927)
  • TC (1899-1929)
  • ATCN (1919-1930)
  • EAV (1931-1940)
  • AACN (1941-1947)
  • ATAN (1947-1995)

Járművek[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Eduardo Bevere, Gerardo Chiaro, Andrea Cozzolino, Storia dei trasporti urbani di Napoli e delle linee interurbane gestite dalla SATN, dalle Tramvie di Capodimonte e dalle aziende municipalizzate. Volume primo - l'evoluzione storica, Calosci, Cortona (AR), 1998, ISBN 88-7785-145-7
  • Eduardo Bevere, Gerardo Chiaro, Andrea Cozzolino, Storia dei trasporti urbani di Napoli e delle linee interurbane gestite dalla SATN, dalle Tramvie di Capodimonte e dalle aziende municipalizzate. Volume secondo - il materiale rotabile, Calosci, Cortona (AR), 1999, ISBN 88-7785-153-8
  • Francesco Ogliari, Francesco Abate, Si viaggia... anche con la dentiera. Le cremagliere d'Italia vol. 1: 1888-1911, Arcipelago Edizioni, Milano, 2007, ISBN 978-887695342-2
  • Augusto Cracco, Tram di Napoli oggi e domani, in I Treni, n. 315, maggio 2009, pp. 24–29.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Metros in Italien / Metros in Italy. Berlin: Robert Schwandl Verlag (2010). ISBN 978-3-936573-22-0  (németül) (angolul)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]