Murata Renhó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Murata Renhó
SzületettHsieh Lienfang (謝蓮舫)
1967. november 28. (56 éves)
Tokió, Japán
Állampolgárságajapán
HázastársaNobuyuki Murata (1993. augusztus – 2020. augusztus 7.)[1]
Gyermekei
  • Suiran Murata
  • Rin Murata
Foglalkozása
Tisztségemember of the House of Councillors
IskoláiAoyama Gakuin Egyetem
Pekingi Egyetem
Magassága160 cm
A Wikimédia Commons tartalmaz Murata Renhó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Murata Renhó (村田 蓮舫; Hepburn: Murata Renhō?; 1967. november 28. –) japán politikus, jelenleg az Alkotmányos Demokrata Párt delegáltjaként a Japán Országgyűlés felsőházában képviselő. Korábban újságíróként, televíziós bemondóként dolgozott. Közel 10 hónapon keresztül ő vezette az akkor legerősebb ellenzéki pártot, a Minsutót.

Élete a politikai szerepvállalás előtt[szerkesztés]

Hsieh Lienfang (kínaiul: 謝蓮舫) néven született Tokióban. Édesapja tajvani, édesanyja pedig japán állampolgár. Renhó óvodás korától fogva egészen az egyetemi diploma megszerzéséig az Aoyama Gakuin diákja volt, 1990-ben szerzett jogi végzettséget az Aoyama Gakuin Egyetemen. Mivel a japán Nemzetiségi Törvény születése idején nem tette lehetővé, hogy a japán állampolgárság anyai úton is öröklődhessen, ezért Renhó kizárólag tajvani állampolgársággal rendelkezett 1985-ig, amikor lehetővé vált az állampolgárság öröklése anyai ágon is.[2] A japán állampolgárság megszerzésével felvette édesanyja vezetéknevét, de a mindennapokban továbbra is a Renhót használta.

2016-ig tajvani-japán kettős állampolgár volt, jelenleg viszont kizárólag japán állampolgársággal rendelkezik.[3] 1988-ban a Clarion nevű japán elektronikai cég reklámarca lett, mely utat nyitott számára a média világába. Ezt követően számos televíziós és rádiós műsorban megfordult. 1993-ban bemondó lett a TBS és a TV Asahi csatornákon, ahol számos történelmi jelentőségű esemény közlésében részt vett, mint például a Nagy Hansin földrengés.[4]

1993-ban megházasodott, 1995-től 1997-ig kínai nyelvet tanult a Pekingi Egyetemen. 2000-ben visszatért a televíziózáshoz, számos TBS műsor bemondójaként kezdett munkába.[4] Chen Shuibian elnöki kampányáról egyenesen Tajvanból tudósított, ennek hatására ismerte meg a tajvani politikai elit Renhó nevét.[5] Tajvanban nevének sztenderd mandarin kiejtése miatt gyakran Lien-fangként hivatkoznak rá.

Politikai karrierje[szerkesztés]

2004 júliusában a Demokrata Párt tokiói jelöltjeként bejutott a Japán Felsőházba. Megválasztását követően tevékeny résztvevője volt a gyermek- és ifjúságpolitikai vitáknak.[4] Renhó bírálta Japán Kínával fenntartott diplomáciai kapcsolatát (“Japán túl udvariasan bánik Kínával, csak csendben meghúzza magát”) és azt, hogy Japán nem ismeri el Tajvant független országként (“Furcsa a japán diplomácia, mert úgy tartja, hogy Tajvan mint ország nem létezik. Édesapám tajvani állampolgár. Hogy lehet, hogy nem ország Tajvan?”).[5] Miután megkezdte képviselői ciklusát többször meglátogatta Tajvant hivatalos és magánügyekben. Ezeket a látogatásokat jelentős médiafigyelem kísérte. Renhó tajvani utazásai során szoros kapcsolatot alakított ki a jelenleg kormányzó Demokratikus Progresszív Párt prominens tagjaival.[5]

Kormányon (2009-2012)[szerkesztés]

Miután a Japán Demokrata Párt 2009 szeptemberében megszerezte a hatalmat, Renhó a korábbinál is nagyobb figyelmet kapott a szigorú kiállása és az ún. Kormányzati Reform Szerv (行政刷新会議; Hepburn: Gyōsei Sasshin Kaigi?) gazdasági átvilágításain tisztviselők felé intézett karakán kérdéseivel.[4][6]

2010 júniusában az újonnan kinevezett Kan Naoto miniszterelnök az új kormányban a Kormányzati Reformok Minisztériumának élére Renhót kérte fel.[7] Renhó a tisztség megkezdésével ígéretet tett arra, hogy különös figyelmet fog szentelni a 21 kormányzati számlán folyó túlköltekezés megszüntetésére.[8] 2011 júniusában a Kan-kabinet második átszervezése során elveszítette miniszteri pozícióját, de tanácsadóként a miniszterelnök mellett maradt.

A 2010-es felsőházi választásokon, ismételten a Demokrata Párt jelöltjeként a tokiói jelöltek versenyében 1710734 szavazatot szerezve megőrizte mandátumát.[9]

2010-től 2012-ig folyamatosan aktív szereplője maradt a kormánynak, nem csupán a Kormányzati Reformok Minisztériumában, hanem a fogyasztói kapcsolatok és élelmiszerbiztonságért felelős minisztériumban is vezető tisztséggel rendelkezett.

2011 szeptemberében ismét megszerezte a reformokért felelős miniszteri székét, viszont feladatköre a közszolgálati reform, a nemek közötti egyenlőség biztosítása és a folyamatosan csökkenő tendenciát mutató születési ráta problémájának megoldásával bővült. 2012 elejéig őrizte miniszteri tisztségét, amikor ismételt kormányátalakítás következett.

A Demokrata Párt súlyos vereséget szenvedett a 2012-es választásokon, Renhó ismét ellenzéki térfélen találta magát, felsőházi mandátumát 2016-ban is meg tudta őrizni.[10]

A Demokrata Párt élén[szerkesztés]

2016 szeptemberében a Japán Demokrata Párt tisztújításán pártelnökké választották, ezzel ő lett az első női, első vegyes etnikai hátterű (csak fele részben japán), illetve első kettős állampolgárságú személy, aki vezető japán politikai párt élére került.[11][12]

Megválasztását követően, a The Japan Times számos politikai intézkedéséről beszámolt. Az ekkor kormányzó Liberális Demokrata Párt készen állt, hogy az alkotmány 9. cikkén módosítsanak. Ennek kapcsán Renhó úgy nyilatkozott, hogy ellene van a fenti cikk módosításának, viszont nyitott egyéb alkotmányos reformok megvitatására az LDP-vel. A sajtóban megjelent az is, hogy a kormány gazdasági programját, az ún. Abenomics-ot bizonyos mértékben sikernek tartja, ugyanakkor oktatás, gyermeknevelés és ifjúsággondozás terén nagyobb mértékű költségvetési hozzájárulásra lenne szükség. A Japán Kommunista Párttal való esetleges koalíciós kormányzás kérdését egyértelműen kizárta és ellenezte a Transz-csendes-óceáni Partnerséget is.[13]

Még az elnökválasztás idején bejelentette, hogy feladta a tajvani állampolgársát. Nem sokkal később a sajtóban megjelent, hogy az eljárás nem volt megfelelő, így az állampolgársága is megmaradt. Ezekre válaszul végül 2016 végén újra megkezdte a procedúrát.[3]

2017 júliusában a Demokrata Párt a tokiói helyhatósági választásokon súlyos vereséget szenvedett. Néhány rangidős párttag a vereség okát a Renhó állampolgárságát körülvevő információs zavarban vélte megtalálni. Ezekre válaszul Renhó még július egy július végi sajtóeseményen bemutatta a tajvani állampolgárságának megszűnését igazoló dokumentumokat.[14]

Néhány nappal később, miután lemondott a korábbi miniszterelnök Noda Josihiko a pártfőtitkári posztjáról, Renhó benyújtotta lemondását a pártelnöki tisztségéről. Döntését azzal indokolta, hogy nem tudott kellő tudást felmutatni ahhoz, hogy a pártot megfelelően vezesse.[15][16]

Az Alkotmányos Demokrata Pártban (2017-)[szerkesztés]

A Demokrata Párt 2017. október 22-i választásokon mutatott kettős politikájával szembeni elégedetlenségének hangot adva, Renhó igényt formált az újonnan megalakult progresszív párthoz, az Alkotmányos Demokrata Párthoz való csatlakozásra. December közepén a párt elnökével, Edano Jukioval megbeszéléseket folytatott, majd 2017. december 26-án beadta a csatlakozási igényét hivatalosan is a párthoz.[17] Renhó kiemelte, hogy a Demokrata Párt nem rendelkezik stabil politikai irányelvekkel, míg az Alkotmányos Demokrata Párt tisztán kommunikálja a párt szemléletét.[18][19] Végül 2017. december 28-án csatlakozott a párthoz.[20][21]

Családja[szerkesztés]

Férje, Murata Nobujuki újságíró és számos egyetem vendégelőadója. Renhó 1997-ben ikreknek adott életet. Két testvére van, bátyja 1 évvel idősebb, öccse 2 évvel fiatalabb.[22] Mark Chen tajvani politikus, korábban a Kínai Köztársaság Elnöki Hivatalának főtitkára távoli rokona.[23] Tokióban él a férjével, gyermekeivel és édesanyjával.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://www.fnn.jp/articles/-/77182?display=full, 2022. március 2.
  2. ↑ 蓮舫プロフィール (japán nyelven). [2018. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 6.)
  3. ↑ a b „It's official ... opposition leader Renho is 100% Japanese”, The Asahi Shimbun, 2017. július 19.. [2017. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 6.) (angol nyelvű) 
  4. ↑ a b c d e Renho, Cabinet Profiles, Kan Cabinet. The Japan Times. (Hozzáférés: 2010. június 8.)
  5. ↑ a b c Su, Joy. „Japanese politician with roots in Taiwan latest media darling”, Taipei Times, 2004. augusztus 16., 3. oldal 
    Huang Tai-lin. „President wants Ren Hou to be bridge”, Taipei Times, 2004. augusztus 17., 3. oldal 
  6. ↑ PROFILE: Renho spotlighted in waste-cutting debate Archiválva 2010. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben., Mainichi, (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  7. ↑ Pesek, William. „Ex-Model Gives Economic Change New Meaning”, Bloomberg L.P. , 2010. június 9. (Hozzáférés: 2013. január 12.) 
  8. ↑ Hongo, Jun, "Renho beats drum against waste", Japan Times, (Hozzáférés: 2010. június 10.)
  9. ↑ 蓮 舫 : プロフィル : 参院選2010 : 参院選 : 選挙 : YOMIURI ONLINE（読売新聞）. Yomiuri.co.jp. [2016. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 15.)
  10. ↑ DP's Renho wins third Upper House term. The Japan Times, 2016. július 10. (Hozzáférés: 2016. szeptember 15.)
  11. ↑ Japan’s Democratic Party Elects Renho as New Leader. The Wall Street Journal, 2016. szeptember 15.
  12. ↑ Japan’s opposition party just elected Renho Murata to be its leader—the first time a woman will fill the role — Quartz. Qz.com, 2016 (Hozzáférés: 2016. szeptember 15.)
  13. ↑ "Renhō elected leader of main opposition Democratic Party". The Japan Times. Hozzáférés: 2016. december 28.
  14. ↑ „Renho's nationality disclosure raises discrimination concerns, fails to unite DP”, Mainichi Daily News, 2017. július 19. (Hozzáférés: 2017. október 10.) (angol nyelvű) 
  15. ↑ „Japan's Main Opposition Leader Resigns Amid Turmoil in Her Party”, Bloomberg.com, 2017. július 27. (Hozzáférés: 2017. október 10.) 
  16. ↑ „Japan opposition leader Renho steps down”, 2017. július 27. (Hozzáférés: 2017. július 27.) 
  17. ↑ Jiji Press via Japan Times. „Frustrated ex-DP chief Renho wants to know ‘what kind of party’ CDP is”, 2017. december 15.. [2018. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 6.) (angol nyelvű) 
  18. ↑ Jiji Press via Yahoo! Japan. „蓮舫元代表も立憲入りへ＝民進、混迷深まる”, 2017. december 26.. [2017. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 6.) (japán nyelvű) 
  19. ↑ Kyodo News. „蓮舫氏、立民へ入党届”, 2017. december 26.. [2017. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 6.) (japán nyelvű) 
  20. ↑ Jiji Press via Japan Times. „DP grants membership to former DP leader Renho”, 2017. december 28. (Hozzáférés: 2017. december 29.) (angol nyelvű) 
  21. ↑ Szankei Simbun. „蓮舫氏が脱「二重党籍」　民進党が離党届受理”, 2018. január 10. (Hozzáférés: 2018. január 10.) (japán nyelvű) 
  22. ↑ „Japan's fiscal firebrand”, Japan Times, 2010. június 2. (Hozzáférés: 2010. június 8.) 
  23. ↑ „「バナナ娘」蓮舫が大臣に…台湾で大々的報道”, Jomiuri Simbun, 2010. június 8.. [2010. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 8.) (japán nyelvű) 

Fordítás[szerkesztés]

Renhó 2008-ban
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Renhō című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Murata_Renhó&oldid=26581971”