Murata Renhó
| Murata Renhó | |
| Született | Hsieh Lienfang (謝蓮舫) 1967. november 28. (58 éves) Tokió, Japán |
| Állampolgársága | japán |
| Házastársa | Nobuyuki Murata (1993. augusztus – 2020. augusztus 7.)[1] |
| Gyermekei | két gyermek:
|
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Aoyama Gakuin Egyetem Pekingi Egyetem |
| Magassága | 160 cm |
A Wikimédia Commons tartalmaz Murata Renhó témájú médiaállományokat. | |
Murata Renhó (村田 蓮舫; Hepburn: Murata Renhō; 1967. november 28. –) japán politikus, jelenleg az Alkotmányos Demokrata Párt (Japán) delegáltjaként a japán országgyűlés felsőházában képviselő. Korábban újságíróként, televíziós bemondóként dolgozott. Közel 10 hónapon keresztül ő vezette az akkor legerősebb ellenzéki pártot, a Minsutót.
Élete a politikai szerepvállalás előtt
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hsieh Lienfang (kínaiul: 謝蓮舫) néven született Tokióban. Édesapja tajvani, édesanyja pedig japán állampolgár. Renhó óvodás korától fogva egészen az egyetemi diploma megszerzéséig az Aoyama Gakuin diákja volt, 1990-ben szerzett jogi végzettséget az Aoyama Gakuin Egyetemen. Mivel a japán Nemzetiségi Törvény születése idején nem tette lehetővé, hogy a japán állampolgárság anyai úton is öröklődhessen, ezért Renhó kizárólag tajvani állampolgársággal rendelkezett 1985-ig, amikor lehetővé vált az állampolgárság öröklése anyai ágon is.[2] A japán állampolgárság megszerzésével felvette édesanyja vezetéknevét, de a mindennapokban továbbra is a Renhót használta.
2016-ig tajvani-japán kettős állampolgár volt, jelenleg viszont kizárólag japán állampolgársággal rendelkezik.[3] 1988-ban a Clarion nevű japán elektronikai cég reklámarca lett, mely utat nyitott számára a média világába. Ezt követően számos televíziós és rádiós műsorban megfordult. 1993-ban bemondó lett a TBS és a TV Asahi csatornákon, ahol számos történelmi jelentőségű esemény közlésében részt vett, mint például a Nagy Hansin földrengés.[4]
1993-ban megházasodott, 1995-től 1997-ig kínai nyelvet tanult a Pekingi Egyetemen. 2000-ben visszatért a televíziózáshoz, számos TBS műsor bemondójaként kezdett munkába.[4] Chen Shuibian elnöki kampányáról egyenesen Tajvanból tudósított, ennek hatására ismerte meg a tajvani politikai elit Renhó nevét.[5] Tajvanban nevének sztenderd mandarin kiejtése miatt gyakran Lien-fangként hivatkoznak rá.
Politikai karrierje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2004 júliusában a Demokrata Párt tokiói jelöltjeként bejutott a Japán Felsőházba. Megválasztását követően tevékeny résztvevője volt a gyermek- és ifjúságpolitikai vitáknak.[4] Renhó bírálta Japán Kínával fenntartott diplomáciai kapcsolatát (“Japán túl udvariasan bánik Kínával, csak csendben meghúzza magát”) és azt, hogy Japán nem ismeri el Tajvant független országként (“Furcsa a japán diplomácia, mert úgy tartja, hogy Tajvan mint ország nem létezik. Édesapám tajvani állampolgár. Hogy lehet, hogy nem ország Tajvan?”).[5] Miután megkezdte képviselői ciklusát többször meglátogatta Tajvant hivatalos és magánügyekben. Ezeket a látogatásokat jelentős médiafigyelem kísérte. Renhó tajvani utazásai során szoros kapcsolatot alakított ki a jelenleg kormányzó Demokratikus Progresszív Párt prominens tagjaival.[5]
Kormányon (2009-2012)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután a Japán Demokrata Párt 2009 szeptemberében megszerezte a hatalmat, Renhó a korábbinál is nagyobb figyelmet kapott a szigorú kiállása és az ún. Kormányzati Reform Szerv (行政刷新会議; Hepburn: Gyōsei Sasshin Kaigi) gazdasági átvilágításain tisztviselők felé intézett karakán kérdéseivel.[4][6]
2010 júniusában az újonnan kinevezett Kan Naoto miniszterelnök az új kormányban a Kormányzati Reformok Minisztériumának élére Renhót kérte fel.[7] Renhó a tisztség megkezdésével ígéretet tett arra, hogy különös figyelmet fog szentelni a 21 kormányzati számlán folyó túlköltekezés megszüntetésére.[8] 2011 júniusában a Kan-kabinet második átszervezése során elveszítette miniszteri pozícióját, de tanácsadóként a miniszterelnök mellett maradt.
A 2010-es felsőházi választásokon, ismételten a Demokrata Párt jelöltjeként a tokiói jelöltek versenyében 1710734 szavazatot szerezve megőrizte mandátumát.[9]
2010-től 2012-ig folyamatosan aktív szereplője maradt a kormánynak, nem csupán a Kormányzati Reformok Minisztériumában, hanem a fogyasztói kapcsolatok és élelmiszerbiztonságért felelős minisztériumban is vezető tisztséggel rendelkezett.
2011 szeptemberében ismét megszerezte a reformokért felelős miniszteri székét, viszont feladatköre a közszolgálati reform, a nemek közötti egyenlőség biztosítása és a folyamatosan csökkenő tendenciát mutató születési ráta problémájának megoldásával bővült. 2012 elejéig őrizte miniszteri tisztségét, amikor ismételt kormányátalakítás következett.
A Demokrata Párt súlyos vereséget szenvedett a 2012-es választásokon, Renhó ismét ellenzéki térfélen találta magát, felsőházi mandátumát 2016-ban is meg tudta őrizni.[10]
A Demokrata Párt élén
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2016 szeptemberében a Japán Demokrata Párt tisztújításán pártelnökké választották, ezzel ő lett az első női, első vegyes etnikai hátterű (csak fele részben japán), illetve első kettős állampolgárságú személy, aki vezető japán politikai párt élére került.[11][12]
Megválasztását követően, a The Japan Times számos politikai intézkedéséről beszámolt. Az ekkor kormányzó Liberális Demokrata Párt készen állt, hogy az alkotmány 9. cikkén módosítsanak. Ennek kapcsán Renhó úgy nyilatkozott, hogy ellene van a fenti cikk módosításának, viszont nyitott egyéb alkotmányos reformok megvitatására az LDP-vel. A sajtóban megjelent az is, hogy a kormány gazdasági programját, az ún. Abenomics-ot bizonyos mértékben sikernek tartja, ugyanakkor oktatás, gyermeknevelés és ifjúsággondozás terén nagyobb mértékű költségvetési hozzájárulásra lenne szükség. A Japán Kommunista Párttal való esetleges koalíciós kormányzás kérdését egyértelműen kizárta és ellenezte a Transz-csendes-óceáni Partnerséget is.[13]
Még az elnökválasztás idején bejelentette, hogy feladta a tajvani állampolgársát. Nem sokkal később a sajtóban megjelent, hogy az eljárás nem volt megfelelő, így az állampolgársága is megmaradt. Ezekre válaszul végül 2016 végén újra megkezdte a procedúrát.[3]
2017 júliusában a Demokrata Párt a tokiói helyhatósági választásokon súlyos vereséget szenvedett. Néhány rangidős párttag a vereség okát a Renhó állampolgárságát körülvevő információs zavarban vélte megtalálni. Ezekre válaszul Renhó még július egy július végi sajtóeseményen bemutatta a tajvani állampolgárságának megszűnését igazoló dokumentumokat.[14]
Néhány nappal később, miután lemondott a korábbi miniszterelnök Noda Josihiko a pártfőtitkári posztjáról, Renhó benyújtotta lemondását a pártelnöki tisztségéről. Döntését azzal indokolta, hogy nem tudott kellő tudást felmutatni ahhoz, hogy a pártot megfelelően vezesse.[15][16]
Az Alkotmányos Demokrata Pártban (2017-)
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Demokrata Párt 2017. október 22-i választásokon mutatott kettős politikájával szembeni elégedetlenségének hangot adva, Renhó igényt formált az újonnan megalakult progresszív párthoz, az Alkotmányos Demokrata Párthoz való csatlakozásra. December közepén a párt elnökével, Edano Jukioval megbeszéléseket folytatott, majd 2017. december 26-án beadta a csatlakozási igényét hivatalosan is a párthoz.[17] Renhó kiemelte, hogy a Demokrata Párt nem rendelkezik stabil politikai irányelvekkel, míg az Alkotmányos Demokrata Párt tisztán kommunikálja a párt szemléletét.[18][19] Végül 2017. december 28-án csatlakozott a párthoz.[20][21]
Családja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Férje, Murata Nobujuki újságíró és számos egyetem vendégelőadója. Renhó 1997-ben ikreknek adott életet. Két testvére van, bátyja 1 évvel idősebb, öccse 2 évvel fiatalabb.[22] Mark Chen tajvani politikus, korábban a Kínai Köztársaság Elnöki Hivatalának főtitkára távoli rokona.[23] Tokióban él a férjével, gyermekeivel és édesanyjával.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.fnn.jp/articles/-/77182?display=full". Hozzáférés: 2022. március 2.
- ↑ "蓮舫プロフィール" (japán nyelven). 2018. augusztus 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. május 6.
{{cite web}}: Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - 1 2 "It's official ... opposition leader Renho is 100% Japanese". The Asahi Shimbun (angol nyelven). 2017. július 19. 2017. július 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. október 10.
{{cite news}}: More than one of|accessdate=és|access-date=specified (súgó); Unknown parameter|archívdátum=ignored (súgó); Unknown parameter|archívurl=ignored (súgó) - 1 2 3 4 5 "Renho, Cabinet Profiles, Kan Cabinet". The Japan Times. Hozzáférés: 2010. június 8.
- 1 2 3 Su, Joy (2004. augusztus 16.). "Japanese politician with roots in Taiwan latest media darling". Taipei Times. 3. o.
Huang Tai-lin (2004. augusztus 17.). "President wants Ren Hou to be bridge". Taipei Times. 3. o. - ↑ PROFILE: Renho spotlighted in waste-cutting debate Archiválva 2010. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben., Mainichi, (Hozzáférés: 2010. június 5.)
- ↑ Pesek, William (2010. június 9.). "Ex-Model Gives Economic Change New Meaning". Bloomberg L.P. Hozzáférés: 2013. január 12.
- ↑ Hongo, Jun, "Renho beats drum against waste", Japan Times, (Hozzáférés: 2010. június 10.)
- ↑ "蓮 舫 : プロフィル : 参院選2010 : 参院選 : 選挙 : YOMIURI ONLINE(読売新聞)". Yomiuri.co.jp. 2016. szeptember 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. szeptember 15.
- ↑ "DP's Renho wins third Upper House term". The Japan Times. 2016. július 10. Hozzáférés: 2016. szeptember 15.
- ↑ "Japan's Democratic Party Elects Renho as New Leader". The Wall Street Journal. 2016. szeptember 15.
- ↑ "Japan's opposition party just elected Renho Murata to be its leader—the first time a woman will fill the role — Quartz". Qz.com. 2016. Hozzáférés: 2016. szeptember 15.
- ↑ "Renhō elected leader of main opposition Democratic Party". The Japan Times. Hozzáférés: 2016. december 28.
- ↑ "Renho's nationality disclosure raises discrimination concerns, fails to unite DP". Mainichi Daily News (angol nyelven). 2017. július 19. Hozzáférés: 2017. október 10.
- ↑ "Japan's Main Opposition Leader Resigns Amid Turmoil in Her Party". Bloomberg.com. 2017. július 27. Hozzáférés: 2017. október 10.
- ↑ "Japan opposition leader Renho steps down". 2017. július 27. Hozzáférés: 2017. július 27.
- ↑ Jiji Press via Japan Times (2017. december 15.). "Frustrated ex-DP chief Renho wants to know 'what kind of party' CDP is" (angol nyelven). 2018. január 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. december 29.
{{cite news}}: More than one of|accessdate=és|access-date=specified (súgó) - ↑ Jiji Press via Yahoo! Japan (2017. december 26.). "蓮舫元代表も立憲入りへ=民進、混迷深まる" (japán nyelven). 2017. december 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. december 29.
{{cite news}}: More than one of|accessdate=és|access-date=specified (súgó) - ↑ Kyodo News (2017. december 26.). "蓮舫氏、立民へ入党届" (japán nyelven). 2017. december 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. december 29.
{{cite news}}: More than one of|accessdate=és|access-date=specified (súgó) - ↑ Jiji Press via Japan Times (2017. december 28.). "DP grants membership to former DP leader Renho" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. december 29.
- ↑ Szankei Simbun (2018. január 10.). "蓮舫氏が脱「二重党籍」 民進党が離党届受理" (japán nyelven). Hozzáférés: 2018. január 10.
- ↑ "Japan's fiscal firebrand". Japan Times. 2010. június 2. Hozzáférés: 2010. június 8.
- ↑ "「バナナ娘」蓮舫が大臣に…台湾で大々的報道". Jomiuri Simbun (japán nyelven). 2010. június 8. 2010. június 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. június 8.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Renhō című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.