Munkáspárt (Brazília)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Munkáspárt
Partido dos Trabalhadores

PT (Brazil) logo.svg
Adatok
Elnök Gleisi Hoffmann

Alapítva 1980. február 10.
Székház Rua Silveira Martins
132 – Centro
São PauloSP
Tagok száma 1.534.315 (2020)

Ideológia szociáldemokrácia
keresztény baloldal
demokratikus szocializmus
munkásmozgalom
baloldali populizmus
lulaizmus
progresszivizmus
21. századi szocializmus
Politikai elhelyezkedés Balközép és Baloldal között
Parlamenti jelenlét Képviselőház :
56 / 513
Szenátus:
6 / 81
Kormányzók:
4 / 27
Államok törvényhozásai:
85 / 1 059
Nemzetközi szövetségek Progresszív Szövetség
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Munkáspárt
Partido dos Trabalhadores
témájú médiaállományokat.


A Munkáspárt (portugálul: Partido dos Trabalhadores, rövidítése: PT) Brazília és egyben Latin-Amerika legnagyobb baloldali pártja. [1][2]

A párt az 1964-es brazíliai puccs nyomán létrejött katonai diktatúra ellenzékeként jött létre. A diktaútra bukása után egészen 2014-ig a párt, a nevével ellentétben jobbközép Szociáldemokrata Párttal a brazíliai belpolitika meghatározója volt. Ezen időszak alatt két elnököt is adott a párt az országnak, mindketten ráadásul újrázni tudott, így összesen 14 évig voltak hatalmon az országban: Luiz Inácio Lula da Silva (2002-2010) és Dilma Rousseff (2010-2016).

Története[szerkesztés]

1980. február 10.-én Sao Pauloban alapította meg a pártot olyan hetetorgén militánsokból álló csoport, amely ellenezte Brazília katonai rezsimjét. A militánsok mellett a csoport tagjai voltak szakszervezetisek, baloldali értelmiségiek, művészek és azon keresztények, akik a felszabadítási teológia irányzat követői voltak.[3] A szakszervezetisek közt sokan a Sao Paulo állam ipari régiójának munkásait képviselő Munkások Egyesült Központja (CUT) szervezetből kerültek ki, akik 1978 és 1980 között hatalmas sztrájkokat vittek véghez. Valamint a régi brazil baloldal képviselői az 1979-es amnesztia törvénynek köszönhetően visszatérhettek száműzetésükből. Ezen baloldaliak közt számos értelmiségi, újságíró, művész, szakszervezeti vezető volt, akiket a katonai rezsim alatt bebörtönöztek és kínzásokat alkalmaztak velük szemben.[4] A későbbi elnök Dilma Rousseff is börtönben volt 1970 és 1972 között. [5]

A puccs után a diktatúra alatt egyetlen, hivatalosan elismert szakszervezet létezett, a Munkások Általános Parancsnoksága (Comando Geral dos Trabalhadores – CGT) , amely a rezsim Munkaügyi Minisztériuma alá tartozott. Ekkora a szakszervezetek Getúlio Vargas elnöksége óta, gyakorlatilag állami hivatalként működtek. A valódi, önszerveződő szakszervezeti mozgalmak először az 1970-es évek végén megtartott sztrájkok nyomán alakultak meg. Ennek vezetője Luiz Inácio Lula da Silva lett, akinek sikerült egy olyan szakszervezetet létrehozni, amelyben nem volt az államnak befolyása.

A szakszervezeti mozgalom eleinte csak szakmai kérdésekkel és a munkások érdekképviseletével foglalkozott, de mivel sikeresnek mutatkozott a mozgalom egyre nagyobb nyomás helyezedett a mozgalomra baloldali értelmiségiek részéről, hogy szervezzék meg saját pártjukat hasonló stratégia mentén, ahogyan Lengyelországban a Szolidaritás mozgalom megalakult.[6]

A párt ekkor hátat fordított a sztálinizmusnak és a marxizmusnak és egyre inkább a demokratikus szocizalimus vált a főideológiává. Hivatalosan a mozgalmat 1982-ben jegyezte be pártként, a Brazil Legfelsőbb Választási Bíróság.[7] Az első hivatalos párttag, a kritikus és egykori trockista aktivista Mário Pedrosa lett, illetve Sérgio Buarque de Holanda történész[8], akinek lánya Ana de Holanda később Dilma Rousseff kabinetjének kulturális minisztere lett.

1988-ban elfogadták Brazília jelenleg is hatályos alkotmányát, amely kétfordulós elnökválasztási rendszert vezetett be az országban. Az alkotmánnyal véget ért az 1964 óta fennállt katonai diktatúra.

Ideológia[szerkesztés]

A párt magát baloldali irányzatúnak tartja, a baloldal radikálisabb szárnyát képviselik.

Az 1988-as alkotmányozó nemzetgyűlésen támogatták Brazília külső adósságának elutasítását, valamint a bankok, nyersanyagok államosítását és radikális földreformot sürgettek. A párt az évek folyamán mérséklődött, de a radikalizmusnak nem igazán fordítottak hatát még az 1989-es brazíliai elnökválasztás után sem, amit Lula elvesztett. Sőt, az 1993-ban megtartott 8. párt kongresszuson Lula amellett érvelt, hogy a párt "forradalmi és szocialista karakterű" és hogy "a kapitalizmus és magántulajdon nem nyújt az emberiség számára jövőt".

A párt mai arculata az 1994-es brazíliai elnökválasztás után alakult ki, amit Lula ismét elvesztett és Fernando Henrique Cardoso nyert meg. Ekkor a párton belül önvizsgálat zajlódott le és az 1997-es párt kongresszuson Lula "demokratikus forradalom" lezajlásáról beszélt. Ennek következtében a párt sokkal többet beszélt az átláthatóan működő állam szükségességéről.

A párton belül több irányzat is van: szociáldemokrata, szocialista, demokratikus baloldali, népi baloldal, radikális baloldal.

Választói bázis[szerkesztés]

A párt választói bázisának nagy része az északi és északkeleti régiókban él. Emellett a párt elnök-jelöltje mindig győzött 1998 és 2014 között Rio de Janeiro és 2002-2014 között Minas Gerais államokban. A kezdetekben sok szavazó volt Sao Paulo állam urbánus környezetben élő gyári munkásai közt, köszönhetően az alulról szerveződő szakszervezeti mozgalmaknak. Manapság sok a kisvárosi új szavazó. [9] [10]

Nemzeti Kongresszus[szerkesztés]

Képvislőház[szerkesztés]

Képviselőház
Választási év Szavazatok száma % Szavazatok +/– Elnyert
mandátumok
+/–
1990 4,128,052 10.2 Új párt
35 / 502
Növekedés 19
1994 5,959,854 13.1 Növekedés 2.9
49 / 513
Növekedés 14
1998 8,786,528 13.9 Növekedés 0.8
58 / 513
Növekedés 9
2002 16,094,080 18.4 Növekedés 4.5
91 / 513
Növekedés 33
2006 13,989,859 15.0 Csökkenés 3.4
83 / 513
Csökkenés 8
2010 16,289,199 16.9 Növekedés 1.9
88 / 513
Növekedés 5
2014 13,554,166 14.0 Csökkenés 1.9
68 / 513
Csökkenés 20
2018 10,126,611 10.3 Csökkenés 3.7
56 / 513
Csökkenés 12

Szenátus[szerkesztés]

Szenátus
Választási év Szavazatok száma % Szavazatok +/– Elnyert
mandátumok száma
+/–
1990 N/A N/A N/A
1 / 31
N/A
1994 13,198,319 13.8 N/A
4 / 54
Növekedés 3
1998 11,392,662 18.4 Növekedés 4.6
7 / 81
Növekedés 3
2002 32,739,665 21.3 Növekedés 2.9
14 / 81
Növekedés 7
2006 16,222,159 19.2 Csökkenés 2.1
10 / 81
Csökkenés 4
2010 39,410,141 23.1 Növekedés 3.9
15 / 81
Növekedés 5
2014 15,155,818 17.0 Csökkenés 6.1
12 / 81
Csökkenés 3
2018 24,785,670 14.5 Csökkenés 2.5
6 / 81
Csökkenés 6

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Van Dyck, Brandon: Why party organization still matters: The Workers' Party in Northeastern Brazil (angol nyelven). ldr.lafayette.edu . (Hozzáférés: 2020. december 19.) „Given Brazil’s large size and increasing significance on the global stage, the PT is not just the most important new party in Latin America, but one of the most important new parties in the world.”
  2. Explaining Change in the Brazilian Workers' Party (PT). ecpr.eu . (Hozzáférés: 2020. december 19.) „Brazil’s Partido dos Trabalhadores (Workers’ Party, or PT), long considered the most influential left-wing party among Latin American democracies”
  3. Samuels, David. "From Socialism to Social Democracy: Party Organization and The Transformation of the Workers’ Party in Brazil". Comparative Political Studies. p. 3.
  4. Para que não se esqueça, para que nunca mais aconteça, 2014. április 2. (Hozzáférés: 2016. november 22.)
  5. Leader's Torture in the '70s Stirs Ghosts in Brazil. The New York Times, 2012. augusztus 5. (Hozzáférés: 2016. november 22.)
  6. [http://www.internationalist.org/declaracaolqi.html Declaração da Liga pela Quarta Internacional]. (Hozzáférés: 2021. január 3.)
  7. Sablon:In lang Political parties registered under the Supreme Electoral Court Archiválva 2010. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Tribunal Superior Eleitoral.
  8. Sablon:In lang OGASSAWARA, Juliana Sayuri. "Onde estão os intelectuais brasileiros". Fórum. São Paulo: Editora Publisher, May 2009. Page 20.
  9. Entre mais pobres, Dilma teve 26 pontos de folga. (Hozzáférés: 2021. január 3.)
  10. [https://www.scielo.br/pdf/op/v16n2/a02v16n2.pdf As bases eleitorais de Lula e do PT: do distanciamento ao divórcio]. (Hozzáférés: 2021. január 3.)