Moses Montefiore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Moses Montefiore
Montefiore100.jpg
Született 1784. október 24.[1][2][3]
Livorno
Elhunyt 1885. július 28. (100 évesen)[1][2][3]
Ramsgate
Állampolgársága brit
Házastársa Judith Cohen Montefiore
Foglalkozása bankár
Tisztség Sheriff of the City of London
Kitüntetései Royal Society tagja
Sírhely Kent
A Wikimédia Commons tartalmaz Moses Montefiore témájú médiaállományokat.
Sir Moses Montefiore

Sir Moses Montefiore (Liverno, 1784. október 24.London, 1885. július 8.) zsidó filantróp.

Élete[szerkesztés]

Első keleti utazása alkalmával[4] megismerkedvén ottani hitsorsosai sanyarú helyzetével, kivált Palesztinában, anyagi és szellemi érdekeik előmozdítását tűzte ki élete feladatául. 1837-ben London és Middlesex sheriffjének választották meg és lovagi rangra emelték. Most másodízben kereste föl az akkoriban földrengéstől erősen szenvedett Palesztinát és gazdag adományokkal enyhítette a szűkölködők nyomorát. Midőn a hírhedt damaszkuszi vérvád következtében az ottani zsidókat véresen üldözték, 1840-ben Párizsba, onnét Damaszkuszba utazott, Alexandriában Mehmed Alinál kieszközölte az ártatlanul elfogottak szabadságát, Konstantinápolyban pedig a szultán ígéretét, hogy a török zsidók jogviszonyait rendezni fogja, valamint annak fermánját, mely megtiltja, hogy a jövőben hasonló vérvádat emeljenek a zsidók ellen. 1846-ban Szentpétervárra utazott és I. Miklóst az orosz zsidók ellen kiadott fölötte szigorú ukázok visszavonására bírta. A cár kívánatára beutazta Orosz-Lengyelországot, hogy az ottani zsidók viszonyait tanulmányozva, javaslatokat tegyen helyzetük javítására. Hazatérve, bárói rangra emelték. 1854-ben ismét Palesztinába ment az ott uralkodó éhség enyhítésére, s miután a szultántól engedelmet nyert, hogy földbirtokot szerezhessen, iparvállalatokat és szegényházakat létesített ottani hitsorosai számára. 1861-ben a szüleitől elrabolt és kikereszteltetett Mortara fiú ügyében szorgalmatoskodott Rómában. 1862-ben a Rothschild-családból származó fennkölt szellemű feleségének, Judithnak emlékét számos jótékony és közművelődési alapítványokkal (köztük a Jewish College Ramsgate-ben) örökítette meg. 1863-ban Marokkóba utazott, ahol az üldözött zsidók, valamint a keresztények számára törvényes védelmet eszközölt ki a szultánnál. 1866-ban hatodszor ment a Szentföldre, segítséget hozva a sáskapusztítás és kolerajárvány által végínségre jutott hitfeleinek. Hazautazván, Budapesten is tartózkodott, ahol alapítványt tett egy magyar bibliafordítás javára. 1867-ben a román zsidóüldözések Bukarestbe vezették; 1871-ben az éhség által sújtott perzsa zsidók segélyezésére nagyszabású mozgalmat rendezett. 1875-ben hetedszer látogatta meg a Szentföldet. 101 éves kort ért meg.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. (v. ö. Diary of a journey to the Holy Land című utazásai naplóját, 1829)
  5. V. ö. Levin, M. Mózes (Berlin 1884); Wolf, Sir M. M. (London 1884); An open letter adressed to Sir M. M. stb.(u. o. 1875).

Forrás[szerkesztés]