Mopeji csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mobei csatában (漠北之戰, vagy más néven az „északi sivatagi háború”, „harc az északi savatagon”; népszerű magyar átírásban: Mopej) a Góbi-sivatagtól északra harcoltak. Ez egy jelentős vállalkozásnak volt a része, amit a Han-dinasztia i. e. 119. év januárjában indított a nomád hunok hátországába. A csata sikeres volt a hanok részéről, akiket Wei Qing (Vej Csing) és Huo Qubing (Huo Csüping) vezettek. A kínai erőket két oszlopban vetették be Dingxiang-ból (Tinghsziang) és a Dai prefektorátusból, az utak irányítása miatt. Mindegyik parancsnok 50 000 főnyi lovassággal indult harcba. Találkozott Yixixie Shanyu (Jihszihszie Sanjü) 80 000 fős lovassági csapataival, Wei Qing a Khangai – hegyeknek vette útját, és a földig égette Zhao Xin (Csao Hszin) erődjét az Orkhon völgyben; aamit aztán soha nem építették újjá. A shanyut legyőzték, aki elmenekült száz megmaradt lovasával. A másik hadsereg, amit Huo Qubing Dai prefeturátusból vezetett, a bal oldal bölcs hercegének (lásd. Rizhubán) a nyomában menetelt a Bajkál-tóig, és megölt 70 443 ellenséges katonát, miközben szinte megsemmisítette ezt a hun törzset.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. e. 129 és 119 közötti évek hunok elleni győzedelmes akcióinak hatalmas ára volt: a han hadsereg a harcok és a nem harci veszteségek (mint például az út és a pestis terjedése vagy hunok által halott marhákkal megfertőzött kutak vize miatt) a lovai majdnem 80%-át elvesztették a hadműveletek folyamán.

A központi han kormányra gyakorolt gazdasági nyomás okán új adókat vetett ki, amelyek életbelépése növeli a terhet az átlagos parasztokon. A han birodalom lakossága az éhínségek és a túlzott adóztatás eredményeképp jelentősen elesett a további katonai hadműveletek finanszírozásától. A hunok mindazonáltal sokkal halálosabb ütést szenvedtek el, a katonai veszteségeik közvetlenül tükröződtek vissza a gazdaságukra. A munkaerő elvesztését leszámítva a háborús áldozatok és a betegségek miatt több millió haszonállatot veszítettek el. Továbbá a marhák egy része a helyreállítás időszakában pusztult el. Valamint vesztettek a déli termékeny területek irányításából és a hunoknak az észak Góbi területén kellett meghúzódniuk, miközben küzdöttek, hogy életbe maradjanak. Végül i. e. 112-ben fegyverszünetet kötöttek a Han dinasztiával. Hét évig tartott, mindaddig, amíg a hunok meg nem rohanták Wuyuan-t (Vujüan).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]