Hangáj-hegység
| Hangáj-hegység | |
 | |
| A Terkhiin Tsagaan Nuur tó a Hangáj-hegységben | |
| Magasság | 4031 m |
| Hely |  Mongólia |
| Legmagasabb pont | Otgontenger-hegy (4008 m) |
| Terület | 532 385 km2 |
| Hosszúság | 500 km |
| Szélesség | 300 km |
| Elhelyezkedése | |
 Hangáj-hegység
Pozíció Mongólia térképén
| |
 é. sz. 47° 30′, k. h. 100° 00′Koordináták: é. sz. 47° 30′, k. h. 100° 00′ | |
 | |
| Térkép | |
 | |
A Hangáj-hegység (mongolul: Хангайн нуруу, Hangajn nurú) egy magashegység Nyugat- és Közép-Mongóliában. A főként gránitból és kristályos kőzetekből álló Hangáj-hegység a Mongol-fennsíkból emelkedik ki, több helyen is elérve a 3000 méteres magasságot. Legmagasabb csúcsa a 4008 méter magas Otgontenger-hegy. A török népek mítoszai a középkor óta e területre teszik Ötükent, a törökök őshazáját.
Elhelyezkedés[szerkesztés]
A hegységet déli, délkeleti irányból a Mongol-Altaj határolja, nyugaton a Nagy Tavak medencéje (Ih Núrúdín Hotgor), kelet felől a hegységben eredő Orhon folyó és a Halha-síkság határolja, északon az Delgermörön és Szelenge folyók völgye húzódik. A hegységtől délre fekszik a Góbi-sivatag.
A hegységben több jelentős folyó is ered: északon az Ider és a Csulút, keleten az Orhon, délen a Dzavhan. A déli oldal legtöbb folyója a Góbi-sivatag területén sóstavakban végződik.
Domborzat[szerkesztés]
A keleten 2600 méterre magasodó főgerinc nyugat felé 3400 méteres magasságot is elér. A nagy kiterjedésű, magas térszínen a pleisztocén korú platógleccserek nyomai lelhetők fel. A főgerinc fölé csak magában álló magas tömbök emelkednek, ahol már hóhatár alatti fagyott törmeléklejtők is találhatók. Csak az alpesi kinézetűre formálódott Otgontenger-hegy éri el a fagyhatárt. A hegység legmagasabb csúcsa messzire világító fehér hósapkát visel, ahonnan kis gleccserek húzódnak le meredeken a völgyekbe.
A nagy magasság ellenére az Otgontenger masszívumon kívül majdnem mindenhol lágy és legömbölyített formák vannak túlsúlyban. A völgyek helyenként mélyen bevágódtak a hegybe és nemritkán tágas völgykatlanná szélesednek. Jellegzetes morfológiai jelenség a völgyaszimmetria, ami különösen a kelet-nyugati futású völgyeknél figyelhető meg. A délre néző lejtők meredekek, sziklásak, legfeljebb fű nő rajtuk, míg az északiak lankásabbak, gyakran erdősek.
Számtalan helyen megtalálhatók az alapkőzeten magasodó bazaltvulkán kúpok, vagy a völgyekben levő hatalmas bazaltfennsíkok, amikbe a folyók mély szurdokokat vágnak, különleges morfológiai jellegzetességet kölcsönözve a Hangáj-hegységnek. Így töltötte ki például az Orkhon völgyének felső szakaszát egy feketésbarna bazaltfennsík, nagy kőtömbökkel és sziklaszirtekkel több mint 100 kilométer hosszan, amibe a folyó helyenként 35 méter mély szurdokot vágott.
Források[szerkesztés]
- Barthel, Hellmuth. Land zwischen Taiga und Wüste, 10. o. (1971)
