Milka Planinc
| Milka Planinc | |
 | |
| Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának 7. elnöke | |
| Hivatali idő 1982. május 16. – 1986. május 15. | |
| Elnök | Petar Stambolić Mika Špiljak Veselin Đuranović Radovan Vlajković |
| Előd | Veselin Đuranović |
| Utód | Branko Mikulić |
| Horvátországi Kommunisták Szövetsége 7. titkára | |
| Hivatali idő 1971. december 14. – 1982. május 16. | |
| Előd | Savka Dabčević-Kučar |
| Utód | Jure Bilić |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | Jugoszlávia a második világháborúban |
| Született | 1924. november 21.[1][2][3] Drniš |
| Elhunyt | 2010. október 7. (85 évesen)[4][1][2][3] Zágráb[5] |
| Sírhely | Mirogoj temető |
| Párt | Jugoszláv Kommunisták Szövetsége |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Milka Planinc témájú médiaállományokat. | |
Milka Planinc (Žitnić, 1924. november 21. – Zágráb, 2010. október 7.) horvát kommunista politikus volt. 1982 és 1986 között a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság miniszterelnöke, az első és egyetlen nő, aki ezt a tisztséget betöltötte. Planinc volt az első női kormányfő egy diplomáciailag elismert szocialista államban Európában.[6]
Élete[szerkesztés]
Milka Malada néven született vegyes, horvát-szerb etnikumú családban[6] Žitnićben, egy Drniš közelében fekvő kis faluban, Dalmáciában. Apja Nikola Malada, anyja Stana Kašić volt. Apja nyíltan Radić-párti volt, aki azért került börtönbe, mert horvát hazafiként nyilvánosan támadta I. Sándor jugoszláv királyt.[7] Édesanyja ortodox szerb volt, de amikor hozzáment Milka apjához áttért a katolicizmusra.[8] 1930-ban Milka szüleivel Splitbe költözött, ahol 1947-ig élt. Itt járt iskolába, amíg a második világháború kitörése meg nem szakította tanulmányait.[9] 1941-ben csatlakozott a Kommunista Ifjúsági Szövetséghez (SKOJ),[9] abban az évben, amikor náci Németország megtámadta Jugoszláviát, és felosztotta az országot a német, olasz, magyar és bolgár megszálló hatóságok között.[10] Hamarosan megalakult a Josip Broz Tito vezette partizán ellenállási mozgalom,[10] és Planinc türelmetlenül várta a napot, amikor elég idős lesz ahhoz, hogy csatlakozzon Jugoszlávia Antifasiszta Nemzeti Felszabadítási Tanácsához.[10]
19 évesen Planinc csatlakozott a partizánokhoz, és Tito odaadó híve lett.[10] 1944-ben csatlakozott a Jugoszlávia Kommunista Pártjához.[11] A 11. dalmáciai partizán hadosztály megyei biztosa lett, akinek feladata a párt elveinek és politikájának tanítása, valamint a párthűség biztosítása volt.[10] Planinc éveket töltött a partizánok és a kommunista párt szolgálatában, és amikor átvették az irányítást az egész régió felett, hogy továbbtanuljon, beiratkozott a zágrábi közigazgatási főiskolára.[12] Simo Dubajić partizánparancsnok, akit háborús bűnökkel is vádoltak, később azt állította, hogy Planinc részt vett a háború utáni Kočevski Rog-i mészárlásban.[13] Planinc visszautasította Dubajić vádjait, és politikai spekulációnak nevezve azokat. Személyesen is szorgalmazta, hogy ezeket a bűncselekményeket kivizsgálják, valamint jogilag és tudományosan feldolgozzák.[14]
1950-ben hozzáment egy Zvonko Planinc nevű mérnökhöz.[6] A párnak egy fia és egy lánya született.[12]
Politikai pályafutása[szerkesztés]
Planinc a Horvátországi Kommunisták Szövetségében kezdte politikai pályafutását.[15] Oktatásra, agitációra és propagandára szakosodott, és 1959-ben beválasztották a Horvátországi Kommunisták Szövetsége végrehajtó testületébe, a Központi Bizottságba.[15] Miután Zágrábban különböző posztokat töltött be, 1957-ben a trešnjevkai népgyűlés titkáraként, majd 1961-ben Zágráb város kulturális ügyekért felelős titkáraként lett Zágráb Város Kommunista Szövetség Végrehajtó Bizottságának titkára, majd 1963-ban a Horvát Szocialista Köztársaság oktatási minisztere, és ebben a pozícióban maradt 1965-ig.[15] A pártban nagyobb előrelépésére csak 1966-ban került sor, amikor beválasztották a Horvátországi Kommunisták Szövetségének Elnökségébe, majd 1968-ban a Horvátországi Kommunisták Szövetségének Végrehajtó Bizottságába.[15] 1967–1971 között a Horvát Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének elnöke volt.
A horvát tavasz eseményei után a horvát párt vezetését leváltották, és Planinc 1971-ben a Központi Bizottság elnöke lett.[15] Döntött többek között Franjo Tuđman, Marko Veselica, Dražen Budiša, Šime Đodan és Vlado Gotovac letartóztatásáról, akik mind részt vettek a horvát tavasz eseményeiben.[16] 1982-ig a Horvátországi Kommunisták Szövetségének vezetője maradt.
Jugoszlávia miniszterelnökeként[szerkesztés]
Amikor Tito 1980-ban meghalt, egy nyolc vezetőből álló rotációs államvezetést hagyott maga után, ahol a vezetők mindegyik szövetségi egységből felváltva kerültek ki.[15] 1982. április 29-én a Jugoszláviai Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének Szövetségi Konferenciája jóváhagyta a Planinc által benyújtott miniszteri listát, 1982. május 15-én pedig a Nemzetgyűlés két házának közös ülésén a Szövetségi Végrehajtó Tanács vezetőjévé nevezték ki; így ő lett a miniszterelnök.[17] Ő lett az első nő, aki ilyen magas posztot töltött be az ország 64 éves történetében.[17] A Planinc új kormányzati szerve a 29 tagból álló Szövetségi Végrehajtó Bizottság volt.[17] Ennek a bizottságnak minden tagja új volt, kivéve ötöt, akik már a régi bizottságnak is tagjai voltak.[17] 1982 és 1986 között Jugoszlávia Szövetségi Végrehajtó Tanácsának (miniszterelnökségének) volt az elnöke (a miniszterelnöknek egyenértékű poszt). Miniszterelnöki mandátuma arról emlékezetes, hogy a kormány végül a külső adósság szabályozása mellett döntött, melyet Jugoszlávia elkezdett visszafizetni. A szükséges eszközök elérése érdekében kabinetje néhány éven keresztül korlátozó gazdasági intézkedéseket vezetett be.
Az 1974-es alkotmány nagyon csekély felhatalmazást hagyott a központi kormányzatnak, mivel a hatalmat külön köztársaságokra osztották.[18] Planinc Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Moszkvában tett látogatásával megpróbált nemzetközi szövetségeket kötni és újra centralizálni a központi kormányzatot. Bár washingtoni látogatásán gazdasági támogatást ígértek neki, moszkvai látogatása állítólag „sem veszteséggel sem nyereséggel” nem járt.[19] Planinc 1985 októberében felajánlotta lemondását, de ezt nem fogadták el.[20] 1986. február 12-én Planinc kormánya fokozott felügyelet iránti kérelmet nyújtott be a Nemzetközi Valutaalaphoz.[21] A kérést egy hónappal később jóváhagyták. Mandátuma 1986 májusában lejárt, és hamarosan a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának tagja lett.[22]
Késői évei[szerkesztés]
Planinc hátralévő ideje azzal telt, hogy az európai kommunizmus összeomlásával együtt átélje a délszláv háborúkat.[22] 1993-ban férje meghalt, fia, Zoran pedig 1994-ben öngyilkos lett.[6] Az 1990-es évek végétől haláláig Planinc kerekesszéket igényelt, és ritkán hagyta el otthonát.[23] 85 éves korában, 2010. október 7-én bekövetkezett haláláig Zágrábban élt.[24] A zágrábi Mirogoj temetőben temették el.[25]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.nytimes.com/2010/10/08/world/08planinc.html
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b c d Djokic, Dejan. „Milka Planinc obituary”, The Guardian, 2010. október 10. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
- ↑ Snježana Kobešćak: Milka Planinc: Partizanski i Domovinski rat su antifašistički. Jutarnji list, 2007. július 1. [2014. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
- ↑ E.K.: Milka Planinc Srpkinja po majci. Kurir, 2011. január 14. [2014. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
- ↑ a b Opfell 1993, 112. o.
- ↑ a b c d e Opfell 1993, 113. o.
- ↑ Opfell 1993, 114. o.
- ↑ a b Opfell 1993, 116. o.
- ↑ "Kardelj's dispatches found", B92 szerb nyelven
- ↑ Milka Planinc: Partizanski i Domovinski rat su antifašistički Jutarnji list, 1.9.2010.
- ↑ a b c d e f Opfell 1993, 117. o.
- ↑ Boris Bilas. Milka Planinc o Savki: 'Razišle smo se, ali se nikada nismo niti svađale niti mrzile' (horvát nyelven) (2009. augusztus 8.)
- ↑ a b c d Stankovic, Slobodan. Yugoslavia's New Federal Government Formed. 6 May 1982. Blinken Open Society Archives (retrieved on 15 April 2008)
- ↑ Opfell 1993, 118. o.
- ↑ Opfell 1993, 119. o.
- ↑ Meier, Viktor; Yugoslavia: a history of its demise, Routledge, 1999. (p. 15)
- ↑ Boughton, James M.; Silent revolution: the International Monetary Fund, 1979-1989, International Monetary Fund, 2001. (p. 433)
- ↑ a b Opfell 1993, 120. o.
- ↑ "Milka Planinc: Partisan and Homeland wars are anti-fascist", Jutarnji list
- ↑ "Preminula Milka Planinc", Index.hr; accessed 16 October 2016. horvát nyelven
- ↑ Gradska groblja Zagreb: Milka Planinc, Mirogoj RKT-51-II/I-202
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Milka Planinc című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Opfell, Olga S.. Women Prime Ministers and Presidents. Jefferson, North Carolina: McFarlane & Company (1993), ISBN 978-0899507903.
- Skard, Torild (2014) "Milka Planinc" in Women of Power - Half a century of female presidents and prime ministers worldwide. Bristol: Policy Press, ISBN 978-1-4473-1578-0.
