Miksa Gandolf salzburgi érsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miksa Gandolf salzburgi érsek
17. századi portrén
17. századi portrén
Született

Graz[2]
Elhunyt1687. május 3. (64 évesen)[1][2]
Salzburg[3][2]
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • hercegpüspök
  • általános helynök
  • apostoli kormányzó
  • Roman Catholic Bishop of Lavant (1654. december 8. – )
  • megyéspüspök (1665. február 7. – )
  • salzburgi érsek (1668–)
  • bíboros (1686. szeptember 2. – )
salzburgi püspök, bíboros
Vallásarómai katolikus egyház
SzentelőkGuidobald von Thun und Hohenstein (főszentelő)
Hivatallavanti püspök
Hivatali idő1654–1665
ElődjeAlbert von Priamis
UtódjaSebastian von Pötting-Persing
Hivatalseckaui püspök
Hivatali idő1665–1668
ElődjeJohannes Markus von Aldringen
UtódjaSebastian von Pötting-Persing
Hivatalsalzburgi érsek
Hivatali idő1668–1687
ElődjeJános Ernő
UtódjaGuidobald
Hivatali idő1668–1687
ElődjeJohannes Markus von Aldringen püspök
UtódjaVencel Vilmos püspök
Hivatalbíboros, címtemplom nélkül
Hivatali idő1686–1687†
Szentelt püspökök
Guidobald salzburgi érsek1654
Társszentelt püspökök
Johann Franz von Preysing-Hohenaschau1670
Vencel Vilmos1670
Franz Caspar von Stadion1674
Polykarp Wilhelm von Kuenburg1674
Johann Ernst von Thun1680
A Wikimédia Commons tartalmaz Miksa Gandolf salzburgi érsek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Max Gandolf von Kuenburg címere a loferi plébániatemplomon
Kuenburg bíboros kriptája a salzburgi dómban
Kuenburg bíboros emlékműve a salzburgi dómban

Maximilian Gandolf Graf von Kuenburg (Gandolph; 1665-ig Freiherr von Kuenburg) (Graz, 1622. október 30.[4] – Salzburg, 1687. május 3.) 1668. december 8-tól 1687. május 3-ig salzburgi érsek (a harmadik Kuenburg ebben a hivatalban) és bíboros.

Élete[szerkesztés]

Fiatalkorában Grazban és a római Collegium Germanicumban tanult. Különféle intézkedéseket kezdeményezett az ellenreformáció jegyében: megalapította a seekircheni apátságot (1679), felépíttette az Őstemplomot (az első zarándoktemplom) a Mária Alföldön, létrehozta az udvari könyvtárat és megalapította a halleini Ágoston-rendi kolostorokat (Augustinerkloster Hallein) és Tittmoning (Allerheiligenkirche), valamint a salzburgi theatinusokét. Felújíttatta a salzburgi Imberg-templomot, valamint megépíttette az Erhard- és a Kajetan-templomot. Világi tekintélyelvű uralkodóként rengeteg irányelvet és rendeletet adott ki, például:

  • A salzburgi tűzoltórendelet (1677) Salzburg város kéményseprésével évente négy alkalommal,
  • a heti egyszeri utcatakarítás rendje, az árnyékszékek közterületre való kiürítésének tilalma stb. A szennyvízelvezetőket be kellett fedni és a szennyvizet föld alatti csöveken patakokba, folyókba kellett vezetni, az árnyékszékeket csak éjszaka lehetett üríteni, a közszökőkutakat nem volt szabad szennyezni.
  • Az Almosenordnung (1678), beleértve a „koldusnyilvántartást” (csak nagyon idős és beteg emberek koldulhattak, bárcával), a koldusok nagy száma elleni küzdelem jegyében.
  • a pihenés és a biztonság szabályai,
  • a fertőzések elleni rendelet (1679)
  • a kínzás és a polgári perrendtartás a „rendkívül kínos kérdésfeltevés” pontos alkalmazását és a kínzás szabályozását is szolgálta.

Max Gandolf magas szintű intoleranciát mutatott, és szilárdan ragaszkodott a római katolikus egyház hagyományaihoz, bár nepotizmusa is közismert.

A protestánsok kiűzése[szerkesztés]

Munkásságát gyakran rendkívül kritikusan kell szemlélni: ő hajtotta végre a protestáns dürrnbergi bányászok kiűzését vezetőjükkel Joseph Schaitbergerrel és a Defereggen-exulánsokkal.

Boszorkányüldözés[szerkesztés]

Az 1675 és 1690 közötti években Max Gandolf von Kuenburg 153 embert végeztetett ki a főegyházmegye varázslófiús pereiben állítólagos varázslás és boszorkányság miatt, többségük gyermek és fiatalkorú volt. Ezzel a megközelítéssel a „koldulás” (vagyis a legszegényebbek koldulása) ellen is a maga módján akart küzdeni. A vádlottak szinte valamennyien koldusok, csavargók vagy egyéb nélkülözők voltak. A vallomásokat kínzással csikarták ki. A hangsúly Barbara Koller és fia, Jakob Koller, Schinderjackl perén volt. A „Bűvész Jackl” sok fiatalt „vérközösségbe” gyűjtött maga köré. Salzburg városában a vádlott koldusfiúkat 1678–79-ben is a salzburgi Boszorkánytoronyban tartották fogva a börtönök túlzsúfoltsága miatt. Maguk a kivégzések szinte mindegyike a vesztőhelyen, Salzburg-Gneisben történt. Az ördög gyermekei című drámájában Felix Mitterer ezekkel a bírósági perekkel foglalkozik.

Az utolsó boszorkányperre Salzburg földjén Max Gandolf Kuenburg 1750-es halála után került sor. A Mühldorf am Inn-i Maria Pauer nevű szobalányt 1750-ben letartóztatták, és ugyanabban az évben kivégezték mint „az utolsó salzburgi boszorkányt” Salzburg-Gneisben. A vesztőhelyen ma sincs kereszt vagy emlékkő a számos kivégzés emlékére.

Halála[szerkesztés]

Kuenburg érsek 1687. május 3-án agytályogban halt meg. Holttestét ónkoporsóban temették el a salzburgi székesegyház kriptájában, szíve és belső szervei pedig a Mária Alföld-i zarándokbazilikába kerültek. A temetési zenét Heinrich Ignaz Franz Biber szerezte.

További életrajzi adatok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. ↑ a b c d Kuenburg, Maximilian Gandolph (BLKÖ)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  4. ↑ Taufbuch III 1615-1624 - 344 | Graz-Hl. Blut | Steiermark: Rk. Diözese Graz-Seckau | Österreich | Matricula Online

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Max Gandolf von Kuenburg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Miksa_Gandolf_salzburgi_érsek&oldid=25983429”